A szerzõ önmagáról 
Jakabfi Zsoltnak hívnak, 1981. április 26.-án születtem Budapesten. Ezen a napon született Szörényi Levente énekes, zeneszerző (1945), illetve ezen a napon robbant fel a Csernobili atomerõmû egyik reaktora is (1986). Fõállásban tömegközlekedési jármûvezetõ vagyok, másodállásban pedig írással foglalkozom. Sosem hittem volna, hogy bennem ennyi gondolat és ihlet van, amit papírra lehet vetni. Az írással 2004 óta foglalkozom rendszeresen. Eleinte csak kedvtelésbõl, szórakozásból, hobbiból és kíváncsiságból írtam, elsõsorban a tömegközlekedésrõl és azok jármûveirõl. A BKV járműveirõl szóló leírás mindig is érdekelt. Három ilyen közlekedési jellegû mû után 2006-ban áttértem a regényírásra. Az elsõt (Csak egy tánc volt…) több is követte. Bár van olyan írásom, amit akkor kezdtem el, s a mai napig nem fejeztem be. Stílusilag igyekszem több mûfajban „kipróbálni” magam tudását, tehetségét. Nem akarok semmilyen más elfogadott stílust követni, saját létrehozása a fõ cél. Szintén nem akarom követni a bevált sablonokat sem. Magyarán azt, hogy a könyv elején megtörténik a fõ cselekmény, és azok megoldását folyamatosan „bontja ki” a szerzõ. Az ilyen jellegû írásoknak többnyire az a jellemzõje, hogy a könyv eleje és vége érdekes, de közben sok az unalmas rész is. (Ez persze csak magánvéleményem, és nem általánosítható.) Izgalmasabb egy olyan regényt olvasni, ahol folyamatosan fenn van tartva az érdeklõdés, az izgalom. Amit nem lehet letenni. A jó könyv szerintem olyan, mint egy jó film. Olvasás közben maga elõtt látja az ember az eseményeket folyni. Egy egyszerû „mezei” regénybe (teszem azt egy szerelmesbe) is lehet beiktatni olyan elemeket, amelytõl izgalmassá/izgalmasabbá válik. Nemcsak a krimikhez, akció- és kalandregényekhez jár az izgalom és a feszültség. Kezdeti írásaimban több helyet kapott a politika, ezeket a késõbbi könyveimben igyekeztem minimálisra korlátozni, vagy kiiktatni. Természetesen egy-egy mû megírásakor némiképp utalni kell valamilyen szinten az akkori (a könyv történetének játszódása idején) politikai berendezkedésre, de egyre kevésbé ez a cél. Több mûvem olykor éveken át íródott, és ezekben szerepet játszott az a tény, hogy milyen lelkiállapotban voltam, és épp akkor mik foglalkoztattak leginkább.
Általában minden írónak van kedvenc történelmi korszaka, amelybe mûvét és annak cselekményét belehelyezi (a jelen; a közelmúlt, a 80-as, 90-es, 2000-es évek, a távolabbi múlt, a szocializmus idõszaka, I.-II. világháború és a köztes 20-as, 30-as évek, netán még korábbi idõk, pl. az 20. század eleje stb.). Ez alól én sem vagyok kivétel. Több regényem játszódik a szocializmus idõszakában, vagy pedig több korszakon átívelõ történeteket tervezek írni. Hogy miért? Talán mert érdekesnek találom azt az idõt, amelyben nem éltem. Úgyszintén mindenkinek megvannak a kedvenc helyei, történései, amelyek megelevenednek a lapokon. Így például nálam a természet szépsége mindig helyet fog kapni. Ugyanígy szerephez jut a közlekedés valamelyik válfaja is, mint ahogy a csinosan öltözött nõk is. Ezek az un. visszatérõ témák minden könyvemben. Könyveim szereplõi egyszerû emberek, mindennapiak mind a foglalkozásukat, mind a jellemábrázolásukat illetõen. Biztos vannak olyan részek, amelyekre azt mondja a kedves Olvasó, hogy ez lehetetlen, kitaláció. Nos, ezúton is elnézést kérek, de az író azért író, hogy írói fantáziával legyen megáldva, és ezt bevigye a könyv soraiba is. Jó pár könyvem kézirata készen van már (szám szerint 8), ezeket terveim szerint fokozatosan fogom megjelentetni. HobbikAz írás mellett – amely hobbinak indult, de túlnõtt a keretein - más, egyéb tevékenységet is szívesen folytatok. Korábban sokat fotóztam, ma ez kissé háttérbe szorult, mivel elsõdlegesen tömegközlekedési (elsõsorban városi tömegközlekedési) eszközöket örökítettem meg. A tömegközeledés sokáig szerepet kapott/játszott az életemben, mára kissé a háttérbe szorult. Ennek ellenére továbbra sem elhanyagolható az életemben, de már nem a „fõszerepet” játssza. Ennek ellenére továbbra is hivatásomnak tekintem. A közlekedés, mint hivatás többnyire helyet kap a könyveimben. Mivel inkább a hagyományok embere vagyok, ezért kedvenc jármûvem az orosz (szovjet) gyártású ZIU-9 típusú trolibusz, amely viszont (ezt eldöntöttem) minden regényemben helyet fog kapni valamilyen módon. A hobbik között szerepel még a természet szeretete és Magyarország megismerése is. Csodálatos, páratlan természeti alkotások rejlenek ebben a hazában. A közlekedési fotók mellett a legtöbb kép a természetrõl, ill. az ország tájairól szól. Ezek mellett egyre fontosabb szerepet kap a sport is, elsõsorban az úszás, futás, gimnasztika. Õszintén megvallom, hogy nem vagyok sem nagy film rajongó, sem nagy irodalomkedvelõ, így túl sok alkotást nem is ismerek. Ennek ellenére mégis a könyvírás mellé tettem le a voksomat, mint legfõbb hobbit. Az eddig elkészült mûveiCsak egy tánc volt… (regény; 2006)
Budapesti képeslap (regény; 2007)
2006 1. rész (2008), és 2. rész (2010) (politikai regény)
25 év (regény, 2009)
A fõváros tömegközlekedésének 25 éve 1985-2010 (2010) (szakmai anyag)
Sorscsapás (regény; 2011)
Szerelem és magány (2011) (szösszenet)
Távszerelem (regény; 2011)
Budapesti trolibusz közlekedés, a ZIU-9-es trolibusz (2005) (szakmai anyag) Folyamatban lévõ (írás alatt) mûvekHoltvágányon (krimi)
45 év (a trilógia 2. része) |
Könyveink 
Vásárolja meg webboltunkban!
