Ad Librum Kiadó összes bejegyzése

A Sonntagsblatt recenziója Kerekes Anna visszaemlékezéséről

A magyarországi németek folyóirata Dr. Johann Till tollából kritikai értékelést közölt Kerekes Anna könyvéről. A Megszépítés nélkül. Egy sváb család hányattatásai című kötetet az Ad Librum csoport Személyes Történelem Kiadója publikálta idén tavasszal. A recenzió a folyóirat 2017/3. számában jelent meg (4-5. oldal).

Részlet a Proliregényből

A Könyv Guru e heti ízelítőjében Naszvadi József Proliregényébe olvashatnak bele. A szerzővel készült interjút pedig itt olvashatják.


Az első kimenő

Nem merek dátumot írni. Hogy miért, az majd kiderül – vagy nem. Azon a napon az ötödik század adta az őrséget, reggel hat órakor volt a váltás, de egy órával korábban az ügyeletes tiszt – meg sem várta a szabályos jelentkezéseket – bejött az őrség tartózkodó helyiségébe, megállt a terem közepén és egy kicsit kapkodva beszélni kezdett:

– Kinek van már a zsebében az eltávozási engedély?

Hárman jelentkeztünk, akik éppen pihenőben voltunk, de volt egy negyedik is, aki kint volt, elég messze, a raktáraknál.

– Arra már nincs idő. Jól figyeljenek rám: Sztálin meghalt, de még fél órám van, hogy jelentsem. Ha el akarnak menni, ezalatt a fél óra alatt át kell öltözniük és elhagyni a laktanyát, mert utána itt olyan összetartás lesz, hogy senki nem mehet sehova. Magukon múlik, milyen gyorsak és ügyesek. Az állomásra csak akkor menjenek, ha már bent van a vonat. A hatórásit még elérhetik, ha jól kilépnek, csak össze ne fussanak a VÁPpal, mert akkor minden hiába.

Azt hiszem, soha olyan gyorsan nem öltöztünk, nem meneteltünk, mint akkor, a majdnem-szökéskor, csak akkor nyugodtunk meg, amikor megmozdult alattunk a vonat. Angyal hadnagy – tényleg így hívták – nagyon bátor volt, hogy ezt meg merte tenni, nem is felejtettem el a nevét. A Csatári főhadnagy soha nem lett volna képes erre, bár nagyon tiszteltük, de ő sokkal katonásabb katona volt, hogy ilyenre szánja el magát. Talán még hadbíróság elé is állították volna, olyan szigorú szabályokat szegett meg ez a tényleg Angyal hadnagy. Mikor kilihegtük magunkat, váltottunk pár dicsérő szót róla, de most – akkor – vitt bennünket a vonat hazafelé, és csak két nap múlva kellett visszajönnünk, ami nagyon hosszú időnek tűnt.

A teljes részlet itt olvasható.

Az M1 vendége volt Gelsei Bernadett

Az M1 Ma este című műsorában Gelsei Bernadettel beszélgettek új könyvéről. Az addiktológus nő szerint összefüggés lehet a szenvedélybetegség és a szerelmi háromszögek között.


A hűtlen, a megcsalt és a szerető című könyve ezt a témát járja körül. Elemezve mindhárom fél nézőpontját, és segítve őket, hogyan változtassanak helyzetükön.

A teljes műsor itt látható.

Magamon kívül – kritika

Új kritika jelent meg Pauer Emánuel Magamon kívül című könyvéről a Kritizátoron.


“Ahogy azt már korábban írtam, a Magamon kívül nem fogja mindenki tetszését elnyerni. A nyomasztó hangulat és a nehéz mondanivaló eltántoríthat egyeseket, de akik kitartanak a névtelen férfi mellett a történet végéig, egy olyan élménnyel lesznek gazdagabbak, amihez hasonlót régen nyújtott már kortárs magyar regény. Kíváncsian várom ezek után, hogy Pauer Emánuel miről fog írni legközelebb.”

A teljes cikk itt olvasható.

Kívánj valamit, ha mersz…

Mester Györgyi e heti novellája A Békakirály mese mai, modern, szomorkás változata.

 Harminc év nem kevés idő egy házasságban. Ilyen hosszú ideig együtt élni valakivel, akit egykor hőn kívántunk, imádtunk, és mi lett belőle mára? A test taszít, az érzelmek kihűltek, és hol van már az együttérzés, a megértés… Ez már mind a múlté.

Újsággal a kezében, olvasást mímelve, ilyen gondolatok kavarogtak a fejében. A nejére gondolt, aki az évek során jellemében megváltozott, fizikai külsejében megcsúnyult. A valamikor gusztusosan molett nő rémítően elhízott, a haja megritkult, tokáján fekete bibircsók éktelenkedett, szigorúan összezárt vékony ajka fölött sötét pihék, kezdődő bajusz körvonalazódott.

Ez még csak hagyján, hiszen a külsőnk változásáért nem állhatunk jót, na de a természete! Elhízásával egy időben a szokásai is megváltoztak. Lelassult, lusta lett, már nem ügyelt annyira a háztartása tisztaságára. Hová lett a régi, pedáns nő? A szennyestartóból időről időre kibuggyant a sok belégyömöszölt piszkos holmi, és ő csak várt, várt, nem fűlött a foga hozzákezdeni a mosáshoz. Talpuk alatt roszogott a konyhakőre lehullott kenyérmorzsa, zsírtól ragacsos volt a tűzhely, ujjnyomoktól feketéllett a konyhaszekrény. A mosogatóból nem folyt le a víz, na de ki törődött vele? Majd csak veszi valaki a fáradságot, és ha nem tetszik neki, megcsináltatja. A hálóban egy idő után sosem ágyazott be, és még meg is magyarázta: széthányva jobban szellőzik az ágynemű. Az előszobában hetekig nem cserélte ki a kiégett villanyégőt, inkább bebotorkált a konyháig, és ott gyújtott villanyt.”

A novella teljes egészében itt olvasható.

Az első riportkönyvünk: Börtöninterjúk a Feldmár Intézet igazgatójától

A riportkönyvírási pályázatunkra több százan jelentkeztek a legkülönbözőbb, mindannyiszor nagyon érdekes könyvjavaslatokkal. A szándéknyilatkozatok és szerződések alapján a következő egy év folyamán várhatóan hat riportkönyv fog megjelenni.

Ebből az első szerzője Büky Dorottya, a Feldmár Intézet igazgatója. Az Angyalboksz nehézfiúkkal készült, személyes hangvételű interjúi feltárják a múltat, mindazt, ami a bűncselekményekig, a börtönig vitte őket, a börtönbéli élményeiket, illetve a jövőjükkel kapcsolatos elképzeléseiket.

A kötet kora ősszel jelenik meg az Ad Librum gondozásában.

Szalóczy Pál mesél az Ad Librumnál megjelent krimijéről

A Könyv Guru vendége Szalóczy Pál, egykori rádiós volt, akivel korábbi regénye, a csupán párbeszédekből álló A Vénusz-rejtély kapcsán a krimiírás nehézségeiről beszélgettek. 

Részlet az interjúból:

Honnan jött az ötlet, hogy A Vénusz-rejtély című krimijét végig párbeszédben írja meg? Volt valami (krimi)irodalmi előképe hozzá? Esetleg volt ennek köze ahhoz, hogy egykori rádiósként alapvetően a beszéd a “munkaeszköze”?

A „minta” a Da Vinci-kód című krimi volt, bár abban nem csak párbeszédek voltak, de a cselekmény feszessége, pörgése nagyon megfogott. Arra gondoltam, egy kizárólag dialógusokkal megírt történet hasonló hatású lehet. Meg érdekelt a kihívás is, hogy vajon végig lehet-e vinni egy történetet úgy, hogy csak quasi kihallgatási jegyzőkönyvek sorozatából áll. Persze az is „benne volt”, hogy már korábban rájöttem: én könnyebben írok dramatikus formában.

A teljes interjú a Könyv Guru oldalán olvasható.

Krencz Nóra beszámolója a 88. Ünnepi Könyvhétről

Krencz Nóra, az Ad Librum Kiadónál megjelent Megszámlálhatatlan írónője sajnos csak egy napot tudott kint tölteni a Könyvhéten, mégis vidám és tartalmas blogbejegyzést készített élményeiről.

Kalandos napja során számos pavilonnál járt és sok más szerzővel találkozott, többek között részt vett Naszvadi Judith A mi Múzsánk c. könyvének dedikálásán is, ahol nemcsak az írónővel, hanem Rozbora András paralimpikonnal is beszélgetett.

A napot korán indította, hogy mindenre maradjon ideje és a vonatot is elérje. Metrózás és kis séta után, fél kilenc körül érkezett a Vörösmarty térre, ahol már “ébredeztek” a kiadói standok. Ezután kezdődött csak az igazi felfedezőút a sok ismerős író és könyv között.

Nóra élménybeszámolóját részletesen olvashatják a szerzői honlapján.

Recenzió a Tépődésekről

Recenzió jelent meg Molnár Tóni Tépődések című, Ad Librum Kiadónál megjelent könyvéről a Tarjáni Városlakó Magazin 2017/2. 20. számában. Az értékelés summája:

Egy fiatalember ígéretes indulását jelzi a Tépődések című, színpadi adaptációra váró, „négy évszakot” bejáró kötet, melynek legnagyobb erénye, hogy – nemtől és kortól függetlenül – vele-gondolkodásra késztet. És – meglehet – bölcsebbé is.

A teljes recenzió itt olvasható.

Interjú a Storming Brain gyermekkor-kutató szerzőjével

Könyv Guru interjút készített Támba Renátóval, akinek hamarosan megjelenik a Gyermekkor a vásznakon című kötete a Storming Brain Kiadó gondozásában. Az interjúban a szerző beszél arról, milyen feladatot rótt rá a tudományos munka könyvvé alakítása, hogyan viszonyuljunk a modern világunkat elárasztó képek özönéhez, és egy konkrét festmények keresztül ízelítőt ad munkamódszeréből is, vagyis hogyan elemez egy gyermekkor-kutató egy festményt.

Az interjú utolsó kérdése és válasza:

Hogyan keresett kiadót a könyvének, és milyen ez irányú tapasztalatokat tud megosztani a szakmunkákat kiadni vágyó szerzőkkel?

A kiadóválasztás elsődleges szempontjai a tudományosság igénye és a költségvetés voltak. Az Ad Librum Kiadónál már számos elismert kutató tudományos munkája jelent meg, illetve a kifizetendő hozzájárulás is kevés ahhoz képest, amit a legtöbb kiadó kér a kis példányszámú tudományos művek megjelentetéséért.. Ha tudományos művet szeretnénk kiadni, mindenképpen fontos, hogy járjunk utána, hogy az adott kiadónál milyen minősítésű szakemberek publikáltak már korábban, ugyanis a doktorált, habilitált kutatók nagy valószínűséggel nem fogják egy sokadrangú, tudományosan nem elszámoltatható kiadónál megjelentetni sok éves munkájukat. Véleményem szerint igen kevés olyan kiadó létezik Magyarországon, ami a fenti két szempontnak egyszerre megfelel.