Ad Librum Kiadó összes bejegyzése

“Végig arra vártam, hogy miként fog a két szál összeérni, és olyan csavar van benne, amire nem is számítottam.”

Az Anya olvas blog értékelte Barczikay Lilla Szobortánc című regényét.


A történet elég nyomasztó, amit Lilla fantasztikusan ábrázol. Ezért is imádom egyébként az írónőt, mert remekül át tudja adni az érzéseket a könyveimben. Két szemszögben olvasható a történet, ami a végére összefonódik, viszont ezzel véget is ér, ami elég idegesítő, hiszen pont akkor kezd a történet beindulni. Elég lassan bontakozik ki a cselekmény, és emiatt az információáramlás sem történik meg úgy, ahogy a kérdések a fejemben megfogalmazódtak. Viszont épp ez a lassúság ad az egésznek egy feszültséget, és nyomasztó hangulatot, hiszen végig érezni, hogy van valami a levegőben, amiről ha kiderül az igazság, nagyot fog robbanni.

A karakterek is nagyon mélyek lettek, és látszik, hogy mennyit fejlődött maga Lilla is ez alatt a 3 év alatt, mióta megjelent az első könyve.

[…]

Összességében szerettem, de valami végig hiányzott, amit a végére megkaptam, csak nem éppen olyan adagolásban, ahogy szerettem volna.

Ajánlom azoknak, akik:
– bírják a feszültséggel teli könyveket,
– nem riadnak vissza attól, ha lassabban indul be a történet,
– szerették Lilla korábbi sorozatát,
– kíváncsiak rá, hogy két nyomasztó történet miként talál egymásra.

A teljes bejegyzés itt olvasható.

2017 legfontosabb sajtó megjelenései

A 2017-es évben sem unatkoztak szerzőink. Számos interjút és recenziót kaptunk az elmúlt év során. A teljesség igénye nélkül szeretnénk bemutatni néhányat:

Szerző Dátum Hol Mi
V. Kiss Orsolya 2017-01-11 Three point of view blog recenzió
Barczikay Lilla 2017-01-29 Anya olvas blog interjú
Takács Hajnal 2017-02-03 Dívány.hu interjú
Takács Hajnal 2017-02-20 Életszépítők ajánló
Hölbling Tamás 2017-02-21 Youtube előadás
Villax Rixhárd 2017-03-21 Gabo olvas blog recenzió
Kerekes Anna 2017-05-18 HVG recenzió
Takács Hajnal 2017-05-21 Frappa Magazin recenzió
Pauer Emánuel 2017-06-29 Rádió Bézs interjú
Pauer Emánuel 2017-07-12 KULTER.hu interjú
Mikos Ákos 2017-07-14 Rádió88 interjú
Naszvadi Judith 2017-07-27 Könyvutca blog recenzió
Mikos Ákos 2017-08-22 Sunshine FM interjú
Nagy Judit 2017-10-11 Niitaabell világa blog recenzió
Pauer Emánuel 2017-10-14 Kritizátor blog recenzió
Pintér Zoltán 2017-11-01 Pszichoterápia recenzió
Domszky László 2017-11-08 Life.hu
Domszky László 2017-11-08 Borsonline
Nagy Judit 2017-11-08 A másik világ blog recenzió
Gelsei Bernadett 2017-11-10 M1 interjú
Domszky László 2017-11-14 Life.hu
Ó.G Marianna 2017-11-20 Érd Most! interjú
Domszky László 2017-11-20 Sorok között blog recenzió
Barczikay Lilla 2017-11-25 AH magazin interjú
Ó.G Marianna 2017-11-29 DUOL interjú
Nagy Judit 2017-12-01 Lap lap után recenzió
Barbara Whest 2017-12-15 AH magazin interjú
Barbara Whest 2017-12-15 Kidsnews interjú
Kerekes Anna 2017./3. Sonntagsblatt recenzió
Villax Rixhárd 2017./3. Aranykönyv
Villax Rixhárd 2017.01.21. Cinegore a magyar horrorportál recenzió
Mikos Ákos 2017.11.20. HAON interjú
Molnár Tóni 2017/2. 20. szám Tarjáni Városlakó Magazin recenzió

Fizetett boldogság: ahogyan a férfiak férfiakkal űzik…- A Like Magazin riportja

Úgy tűnik nem csillapodnak a kedélyek Domszky László Férfiműszak című könyve körül. Ezúttal a Like Magazin volt kíváncsi a részletekre és készített interjút a szerzővel.


Laci szerint korábban azért nem jelent meg olyan riportkönyv, amely ezzel a témával foglalkozik, mert még a testüket áruba bocsátó srácok is tabuként kezelik ezt az egészet, s nem beszélnek róla senkinek, pláne nem Magyarországon.

„Lehet, hogy valamelyik ismerősöd is férfi prosti, csak nem tudsz róla! Egyre jobban virágzik ugyanis ez az iparág! Egy nőről talán könnyebb kikövetkeztetni a dolgot, vannak ugye a tipikus sztereotípiák, ha például úgy öltözik, biztosan utcalány… – nevetett fel Laci. – Egyébként még maguk a szakemberek, például a könyvkiadómunkatársai, is azt gondolták, hogy olyan férfiakról írok majd, akik nőkkel fekszenek le, vagyis a selyemfiúkról. Ám, amikor
kiderült, hogy nem, olyanok szerepelnek benne, akik pasikkal szexelnek, kicsit sokként érte őket, hogy jé, van ilyen Magyarországon?”

[..]

„Többen mondták, hogy ha kifizetem nekik az óradíjukat, akkor szí-
vesen leülnek velem. De egy ilyen könyv elkészítése nem néhány órát vesz igénybe, hanem napokig, hetekig tartó beszélgetések
során születik meg a leírandó sztori! Nem tudtam volna ennyit fizetni – magyarázta Laci. – Szerencsére, ahogy jött-ment az infó, engem is megkerestek srácok. Leginkább Kristóf – persze nem
ez az igazi neve –, aki az egyik főszereplő kötetben. Ő segített a legtöbbet abban, hogy rátaláljak az interjúalanyokra. Eleinte úgy terveztem, hogy csak olyan fiúkat mutatok be, akik escortok. Végül a könyvem kibővült, mert két szakember és három kuncsaft is megszólal benne.”

[…]

Botrányos borítókép

A könyv borítófotója sokaknál kiverte a biztosítékot. Laci azonban ragaszkodott hozzá, hogy jelenítse meg mindazt, amiről a kötet szól:
luxusról, rengeteg pénzről és férfi prostikról. „Eszembe nem jutott volna, hogy ez problémát fog jelenteni ma Magyarországon. Ha egy ember azzal foglalkozik például a buszon, hogy úristen, ki mit olvas, és miért ezt és nem az Egri csillagokat, az beteg. El kell ezeket a dolgokat engedni! Valakinek el kell kezdenie és én többek között ezért sem engedtem a borítóval kapcsolatosan.”

Interjú Nagy Judittal

A Lap lap után blog vendége volt Nagy Judit az Üsd ki a pánikod! írónője.

A fiatal blogger főleg az alkotási folyamatról, miértekről és hogyanokról kérdezte a szerzőt.


Miért gondoltad jónak, hogy ennyire megnyílsz az olvasók felé? Tartottál attól, hogyan fog ez elsülni?

Az, hogy a könyv megjelentetésének, egyenes és természetes következménye, hogy az emberek, így a közvetlen környezetem előtt is kitárulkozom és tulajdonképpen egy „új oldalammal mutatkozom be”, először – amikor hirtelen fejest ugrottam a dologba – nem érdekelt. Szerintem, egész egyszerűen nem jutott el a tudatomig. Mielőtt a kiadóval a szerződést aláírtam volna, már kezdtek kétes, tétova gondolataim lenni, valóban kell-e ez nekem. Aztán úgy véltem, most már mindegy, akárhogy döntök, úgy is csak később derül ki, ha mégiscsak másképp kellett volna cselekednem. Ha visszakozom, akkor miért csináltam az egészet? Valóban el tudtam volna engedni a dolgot? Nem, nem hiszem. A nyughatatlanságom vitt előre.

Az életem egyik alapvető problémájának, ami egyébként rajtam kívül a mai társadalom nagy-nagy tömegét fertőzi és tartja a szabad akaratától és elképzeléseitől távol, komoly rabságban, a mindenre ránehezedő megfelelési kényszert tartottam. Ott lenni, térben és időben mindenhol, úgy ahogyan azt mások kitalálták és elvárják. Teljesíteni, bizonyítani, mindig mindent megoldani. Ma igazán már csak magamnak szeretnék bizonyítani, hogy képes vagyok bizonyos dolgokra, amiket eddig elképzelhetetlennek hittem és ugyanúgy bizonyítani a gyerekeimnek, hogy sok-sok mindent képesek elérni, amit egyébként nagyon szeretnének. Képesek megvalósítani az álmaikat.

Ha eljutsz arra a szintre, hogy felismered a problémát az jó. Ha már ki is mered mondani, az még jobb, nagyon jó. De ha igazán eredményt akarsz, objektíven is változtatnod kell a szemléletmódodon. Amikor úgy döntöttem, hogy a könyvet kiadatom, pontosan ezt tettem. Bebizonyítottam magamnak, hogy valóban nem számít, mit gondolnak, mit akarnak, vagy mit tartanak mások. Magamat felfedve hogyan viszonyulnak majd hozzám, hogyan vélekednek rólam és az én történetemről. Persze fontosak a vélemények, de elsősorban én számítok és az, amit én, te vagy mi szeretnénk. Sokkal fontosabb, hogy a „meglepődött” környezetemen kívül, a könyv és annak üzenete valóban eljusson a célközönséghez és reményeim szerint célba is találjon.

Aztán most, hogy már nagyjából három hónap eltelt a könyv megjelenése óta, azt hiszem egy-két talán nem várt reakciót leszámítva, „nem sült el” rosszul a megjelentetés. Azt az egy-két reakciót pedig próbálom kezelni, azok talán éppen kellettek ahhoz, hogy bizonyos emberi-érzelmi kapcsolatokat tisztába tudjak tenni magamban.

Ha egy szóval kellene jellemezni a könyvedet, mi illene hozzá a legjobban?

Egy korábbi interjúban, azt kérdezték tőlem, honnan a cím, az Üsd ki a pánikod!, ami első hallásra olyan, mint egy bokszolóhoz intézett felhívás. Az „Üsd ki a pánikod!” tényleg pontosan olyan, mint egy bokszolóhoz intézett felhívás. Az üzenete: ha győzni akarsz, vedd fel végre a kesztyűt, és küldd padlóra a pánikod!

Ha egy szóval kellene jellemeznem a könyvet, akkor az a GYŐZELEM lenne!

Kinek ajánlanád az Üsd ki a pánikod!-at?

Az Üsd ki a pánikod! első sorban pánikosoknak szól. A személyes tapasztalatok megosztása alapvetően őket szeretné segíteni. De bátran ajánlom azoknak is, akiknek pánikos családtagjuk, barátjuk, ismerősük van. Mindenkinek, aki kicsit is meg szeretné érteni a pánikosok világát, hogy aztán segíteni tudjon az akadályokat közösen leküzdeni. 

Ahogyan azt a könyvben is leírtam, én magam kétféle betegségfelfogással találkoztam: vannak, akik úgy tekintenek a pszichés betegségekre, mint megváltozott állapotra, mint mondjuk egy influenzára, amiből ki lehet gyógyulni, és a kúra után minden megint a régi lesz, mindenki visszaváltozik normális emberré. Be kell venni a dilibogyót, amit felír a pszichiáter, vagy elmenni terápiába, és akkor minden rendben lesz. A másik, és szerintem ők azok, akik többen vannak, a pánikot hisztinek tekintik, amit az ember tetszés szerint abba tud hagyni, csak össze kell szednie magát.

Persze mi, pánikosok tudjuk, hogy mindkét felfogás alapvetően téves. Aki a könyvet nem pánikosként olvassa, talán közelebb kerül ahhoz, hogy megértse a pánikos problémáit és valóban segíteni tudjon legyőzni a „fenevadat”.  

Mit üzensz az olvasóidnak?

Az önsegítő könyvek csapdája, hogy amikor egy nekünk éppen témába vágó könyvet, például pánik, meglátunk a könyves polcokon, úgy érezzük, hogy nekünk azt azonnal el kell olvasni. Meg is vesszük a könyvet és mohón neki esünk, mert egész egyszerűen azt gondoljuk, hogy hirtelen megtaláljuk a megoldást arra a problémára, amitől éppen szenvedünk. A könyvet viszont nem elég csak mohón elolvasnunk, hanem azt, ami ott le van írva, többnyire követnünk is kellene. Ha valamivel egyet értünk, magunkban helyeselünk, viszont nem elég csak azonosulnunk a gondolatokkal, hanem azokat a gyakorlatban is magunkévá kell tennünk. Ha valaki megérti ugyan a szabályokat, de nem alkalmazza azokat, továbbra is egyhelyben topog majd. Ha azonban elszánja magát és kipróbálja a javasolt technikákat, például nem fecsérli tovább az idejét a betegsége vagy a múltja felkutatására, terel, ha jön a pánik, veszi a bátorságot például az expozícióhoz és beépíti a sportot a mindennapi életébe, stb. – biztosan mondom és ígérhetem, ha teljesen tünetmentes nem is lesz, de kiszabadul a pánik fogságából.

Mindenképpen köszönöm a bizalmat azoknak, akik már megvették és elolvasták a könyvet. Bízom benne, hogy nem okoztam csalódást és találtak önmaguk számára is hasznos tanácsokat. Illetve remélem, hogy sikerül, felkelteni, azok érdeklődését is, akik még nem olvasták ugyan, de érintettek a témában.

A Lap lap után blog értékelése a könyvről itt olvasható. A teljes interjú itt érhető el.

Recenzió a Szobortáncról

Megkaptuk az első recenziót Barczikay Lilla Szobortánc című regényéről. Az első véleményt Katica a Könyv Extrák bloggere írta.


Sötét hangulatú, mindvégig izgalmas, tulajdonképpen nagyon szerethető regény a Szobortánc. Ha valami másra vágysz, mint amit egy átlag NA-től kapsz, akkor ne hagyd ki!

 

Azt már megtanultam Lilla előző két könyvéből, hogy ha a főhőseiről van szó, akkor garantált a különleges képesség és a komor hangulat. Így meg sem lepődtem, amikor itt is ezt kaptam. Ugyanakkor sikerült elérnie, hogy olvasás közben eszembe se jusson az Anyám teremtményei vagy annak bármelyik szereplője, és ez nem kis dolog. Főként azért, mert az alapmotívumok hasonlóak, itt is egy különleges képességekkel rendelkező lány áll a középpontban, aki szenved attól a természetfeletti erőtől, amit birtokol. És igen, itt is látszólag élettelen tárgyakat tud megmozdítani, azokkal kommunikál. De ennyi, ennél több egyezés nincs is. És ez is csak utólag tűnt fel nekem. Szóval azt hiszem, elmondhatom, hogy a Szobortánc, bár magán viseli az írója kedvenc témájának jellemzőit, mégis képes újat hozni. Arról nem is beszélve, hogy ez egy sokkal jobban sikerült regény, mint az elődjei. Feszesebb a tempó, kidolgozottabbak a karakterek és több a titok. Szerelmi szálat pedig csak nyomokban tartalmaz.

A teljes bejegyzés itt olvasható.

Részlet – Férfiműszak

Számos hírt hoztunk már Domszky László Férfiműszak című könyve kapcsán. Most itt a várva várt részlet is.


Bevezető

Ültem a zsúfolt buszon, klíma helyett a menetszél enyhítette napfény égette, fájó bőröm. Nyár eleje volt, csupa hozzám nyomódó, izzadt ember körülöttem. Megszólalt a telefonom. Tétován pillantottam a kijelzőre, felvegyem vagy kinyomjam. Egy barátom volt, Márk, akivel már hónapok óta nem beszéltem. Nem keresett, éppen összejött valakivel. Végül felvettem. – Beszélnünk kell – ennyit mondott. Kérdeztem, hogy beteg-e, esetleg pénz kéne? Azt mondta, ez nem telefontéma.

Napok múlva, amikor visszautaztam a fővárosba, és találkoztunk, elmondta, masszőr lett. Furcsállva néztem, hiszen nem voltak emlékeim arról, hogy bármit is kitanult volna.

– Kiket masszírozol?

Férfiakat – felelte.

Töprengve néztem magam elé. – Férfiakat? – kérdeztem, mintha nem értettem volna jól, amit mondott.

Nem értette, mit nem értek. Elmesélte, hogy idősebb urakhoz jár, megmasszírozza, simogatja őket, de ez nem szexmunka. Néma csönd lett.

– Nem szexmunka? – tettem fel a kérdést.

Hát… – kezdte bizonytalanul –, néha azért történik más is.

Mielőtt erre rákérdeztem volna, kezdett összeállni a fejemben, hogy ő bizony eszkort.


A teljes cikk itt olvasható.

További érdekességek a könyvről itt.

 

Évértékelő

Kedves Olvasóink!

Így a 2017-es év végén mi is számot vetettünk magunkkal, és listába szedtük mi minden történt velünk és szerzőinkkel az elmúlt évben. Íme a mi 2017-es eseményeink:

Takács Hajnal 2017-03-14 könyvbemutató Jelen Bisztró
K. Grein és A. Decker 2017-04-04 könyvbemutató Jelen Bisztró
Molnár Tóni 2017-04-21 dedikálás Könyvfesztivál
Mester Györgyi 2017-04-21 dedikálás Könyvfesztivál
Solti Gabriella 2017-04-21 dedikálás Könyvfesztivál
V. Kiss Orsolya 2017-04-21 dedikálás Könyvfesztivál
Böhönyey Márta -Tóth Melinda 2017-04-22 könyvbemutató Könyvfesztivál
Villax Richárd 2017-04-22 dedikálás Könyvfesztivál
K. Grein és A. Decker 2017-04-22 dedikálás Könyvfesztivál
Csüllög Ferenc 2017-04-22 dedikálás Könyvfesztivál
Horváth Márk és Lovász Ádám 2017-04-22 dedikálás Könyvfesztivál
Krencz Nóra 2017-04-22 dedikálás Könyvfesztivál
Pauer Emánuel 2017-04-23 dedikálás Könyvfesztivál
Takács Hajnal 2017-04-23 dedikálás Könyvfesztivál
Robin O Wrightly 2017-06-09 dedikálás Könyvhét
Garay Zsuzsanna 2017-06-09 dedikálás Könyvhét
Friedeczky Katalin 2017-06-09 dedikálás Könyvhét
Naszvadi Judith 2017-06-09 könyvbemutató Szent István Gimnázium díszterme
K. Grein és A. Decker 2017-06-10 dedikálás Könyvhét
Mester Györgyi 2017-06-10 dedikálás Könyvhét
Kathy Schranko 2017-06-10 dedikálás Könyvhét
Böhönyey Márta -Tóth Melinda 2017-06-10 dedikálás Könyvhét
Naszvadi Judith 2017-06-10 dedikálás Könyvhét
Horváth Márk és Lovász Ádám 2017-06-10 dedikálás Könyvhét
Jenes Gyula és Sziklai Károly 2017-06-11 dedikálás Könyvhét
Solti Gabriella 2017-06-11 dedikálás Könyvhét
Mikos Ákos 2017-06-11 dedikálás Könyvhét
Pauer Emánuel 2017-06-11 dedikálás Könyvhét
Molnár Tóni 2017-06-12 könyvbemutató Könyvhét
Villax Richárd 2017-06-12 könyvbemutató Könyvhét
Krencz Nóra 2017-06-27 könyvbemutató Enying
Garay Zsuzsanna 2017-09-22 könyvbemutató Fókusz Könyváruház
Gelsei Bernadett 2017-10-23 könyvbemutató Kőleves
Mikos Ákos 2017-11-10 könyvbemutató Debrecen
George Hannmer 2017-11-18 könyvbemutató Lurdy Ház
Garay Zsuzsanna 2017-12-05 dedikálás Karácsonyi bolt
Ó. G. Marianna 2017-12-05 dedikálás Karácsonyi bolt
Barbara Whest 2017-12-07 dedikálás Karácsonyi bolt
George Hannmer 2017-12-08 dedikálás Karácsonyi bolt
Barczikay Lilla 2017-12-09 könyvbemutató Jelen Bisztró
Naszvadi Judith 2017-12-11 dedikálás Karácsonyi bolt
Robin O Wrightly 2017-12-11 dedikálás Karácsonyi bolt
Krencz Nóra 2017-12-11 dedikálás Karácsonyi bolt
Barczikay Lilla 2017-12-13 dedikálás Karácsonyi bolt
Kathy Schranko 2017-12-16 dedikálás Karácsonyi bolt
Mester Györgyi 2017-12-23 dedikálás Karácsonyi bolt

A gyermeklelkű világalkotó- Interjú Barczikay Lillával

Az AH magazin ezúttal Barczikay Lillát faggatta írói tervekről, inspirációról, suliról és persze legújabb könyvéről, a Szobortáncról.


18 éves voltál, mikor megjelent az első könyved/regényed, ami akárhogy is nézzük szemtelenül fiatal. Érezted esetleg ennek a súlyát, a különlegességét?

Tisztában voltam vele, hogy nem gyakori ennyi idősen könyvet kiadni, és valahol reméltem, hogy ettől kicsit érdekesebb lesz a könyv, talán több ember figyelmét megragadja majd. De elsősorban azzal voltam elfoglalva, hogy megéljem ezt az egészet, hiszen erre vágytam, amióta az első mesémet megírtam: hogy a saját könyvemet foghassam a kezemben, láthassam a boltok polcain. Leírhatatlan érzés volt minden perce. A borító készítése, az első könyvbemutató, az első dedikálás…. A legemlékezetesebb talán, amikor először találtam meg a könyvem a Libri honlapján. Ez még most, a harmadik könyvnél is pont ugyanolyan hihetetlen érzés. De számomra mindig természetes volt, hogy írok, a kiadásra is úgy tekintettem, mint más az első igazi munkalehetőségére. Belekezdtem abba, amivel egy életen át foglalkozni fogok. Éppen ezért az elején meglepő volt, mennyire lesokkolja az embereket, hogy kiadtam egy könyvet. Vagy kettőt. Vagy hármat. Azt hiszem, nagyon kevesen ismernek írókat, főleg nem ennyire fiatal pályakezdőket és az írás nem számít olyan ’tipikus’ szakmának. Őket meglepi, hogy ezzel foglalkozom, engem meglep, hogy őket ez meglepi. Szóval nagyban csodálkozunk egymáson.

[…]

Ki a kedvenc karaktered az Anyám teremtményei című regénysorozatodban? Okozott nehézséget valamelyik szereplőd megalkotása?

 

Funny a kedvencem (a csapat berni pásztor kutyája). Őt egy az egyben a saját kutyánkról mintáztam, aki sajnos már nincs velünk. Rajta kívül nehéz lenne választani: Garas, Nita, Nick. A végén felsorolnám az összes szereplőt. Az első könyvben – még jóval azelőtt, hogy a kiadás gondolata felmerült volna, mint lehetőség, és csak saját magamnak írtam – minden karakteremet egyedire akartam formálni. Ez önmagában is nehéz feladatnak bizonyult, pláne ennyi karakternél, de egyedül Megan (az egyik főellenség a történetben) megalkotása okozott igazi nehézséget. Őt ugyanis eredetileg valós személyről akartam mintázni, egyfajta gyerekes bosszúból. Ezt a késztetést legyőzni, és kihagyni az egyértelmű utalásokat és hasonlóságokat igazi kihívás volt az életem azon pontján. Utólag visszagondolva az egész nevetségesnek tűnik.

A novemberben megjelenő harmadik könyvemben kevesebb, de összetettebb karakterrel dolgoztam. Olyan szereplők bőrébe kellett bújnom, akikkel nem tudok feltétlenül azonosulni, akiknek a motivációit, gondolatait messze nem érzem a sajátomnak. De az igazi kihívás mégis a könyv folytatása lesz.


A teljes interjú itt olvasható.

A Szobortánc megvásárolható itt.

A Bátyám könnyei pedig itt.

Recenzió a Vetkőző lelkekről

A Pszichoterápia 2017.  novemberi számában recenzió jelent meg Pintér Zoltán Vetkőző lelkek című könyvéről, amelyet alább teljes egészében közlünk.


Izgatottan és kíváncsian vettem kézbe a könyvet, mint az első olyan művet, amely annak a pszichoterápiás filozófiának a gyakorlati kifejtésére épül, amiben magam is képződöm. Az esetmunkák tiszta képet mutatnak a gestalt-terápia módszertanáról, melyeket a szerző részletes szakmai magyarázatok nélkül, a laikusok számára is érthető folyamatokként mutat be. Nem mond többet, mint amit a terápiás ülésen a kliens tapasztal. A szerző a szervezetfejlesztési tanácsadás és a tréningek világából lépett át a gestalt-terápia területére. Jelenleg elsősorban felnőtt kliensekkel dolgozik magánpraxisban, valamint a LifeLearning nevű vállalkozás társalapítója, amely életkészségeket fejlesztő képzéseket nyújt magánemberek számára. A könyv is elsősorban a hétköznapi embereket szólítja meg, nem a szakmai közönséget.

A gestalt-terápia azokhoz az irányzatokhoz tartozik, amelyek nagy hangsúlyt fektetnek a minél autentikusabb terapeuta-kliens kapcsolat megteremtésére. A Vetkőző lelkekben a szerző ezt a fajta autentikus kapcsolatot kívánta létrehozni saját maga és az olvasó között, egy könyv lapjain keresztül. Ezt a célt szolgálja a könyv alapstílusa, a tudatosság folyamán (stream of consciousness) elnevezésű irodalmi műfaj alkalmazása, amely önfeltárással, a terapeuta érzésvilágába, dilemmáiba, élethelyzetébe való beengedéssel jár. A szerző itt nemcsak terapeuta, hanem magánember is. Önfeltárása azt szolgálja, hogy a lehető legautentikusabb kapcsolat jöjjön létre az olvasó és a szerző között.

Márai Sándor egy rövid gondolatfoszlánya, A megjelölt című írás néhány sora adja az egész könyv alapdilemmáját. Az ember, aki nem ült fel a repülőgépre, mely lezuhant, most kezében morzsolgatja a fel nem használt jegyet. Más szavakkal: ajándékként visszakapott életét. „Eddig csak élt, most már tudja is, hogy él.” – fejezi be Márai a sorait. Mit jelent az, hogy most már tudja is, hogy él? – indul el a Vetkőző lelkek szerzője ezen az egzisztencialista kérdésen és a teljes mű során erre keresi a választ. Ez a tudatos válaszkeresés azonban csak látszólagos, az olvasó is érzi ezt. Hiszen a szerző az első lapoktól kezdve nyilvánvalóvá teszi, hogy Szutraként tekint Márai soraira, tehát olyan lélektani rejtvényként, amelyre nincs egy tudatos, általánosan elfogadott válasz.

A könyv két fő részre tagozódik, az első rész a „Felöltözve” főcímet viseli. Az öltözetek és a vetkőzés metaforájához Babits Mihály A vetkőző lelkek című verse inspirálta az írót, és azokra a személyiségbéli mintázatokra utal vele, amelyeket gyerekkori lelki örökségként cipelünk magunkkal. Terápiás eseteken és irodalmi példákon mutatja be, ahogy lelki öltözeteink írják életünk forgatókönyvét, ahogy hétköznapi, triviálisnak tűnő tetteinkből, mintázatainkból sors lesz. Az írásban megjelennek Ibsen Nórája, Artrhur Miller Willy Lomanje, Thomas Mann és Kundera novellái is. A második részben a filozofikus és a praktikus megközelítések váltogatják egymást. Megjelenik benne a változtatás lehetőségeiről szóló filozófiai eszmefuttatás éppúgy, mint az első rész Miért keresése után a Hogyanok világa. A könyv zárása követi a könyvben korábban megszokott stílust és nyitva, lezáratlanul hagy, gondolkodásra késztet, nem jut el egy biztos megoldáshoz.

Az írás stílusa, a könyv kísérletező jellege önmagában hordozza a gestalt irányzat legfőbb jellemzőit, ugyanakkor alapkérdésében és tartalmában is jelentősen kapcsolódik az egzisztencializmus kérdéseihez és az egzisztencialista pszichoterápiához. Nem tanító
és magyarázatokat adó, hanem filozofáló, kérdéseket feldobó és válasz nélkül hagyó mű, mellyel sokkal inkább tudatosságot fejleszt, mint tudást ad át. Az írás és maga a szerző is egyfajta projekciós felületté válik, az olvasó egy idő után magát kezdheti olvasni ebben a hullámzó gondolatfolyamban.

A gestalt-terápia magyar nyelvű irodalma eléggé szűkös. Fritz Perls A gestalt-terápia alapvetése című könyvén kívül nincs más olyan írás, ami kizárólag a gestaltra koncentrál. A Vetkőző lelkek, mivel nem a klasszikus terápiás irodalom stílusát követi, nem vethető össze egyértelműen ezzel az írással. Ugyanakkor stílusában megfigyelhető az az elmozdulás, ami Fritz Perls óta lezajlott a gestalt irányzaton belül. A terapeuta egyenrangú fél, aki a lehető legautentikusabb kapcsolatba próbál lépni a klienssel. A Perls-féle autoritás távol áll a gestalt legtöbb mai képviselőjétől. A korábbiakhoz képest sokkal nagyobb hangsúlyt kap a gestalt fenomenológiai megközelítése és a kontextus fontossága. A mű fő alapgondolata, hogy a kapcsolatban levés és a folyamatosság fenntartása az élet alapja gyakorlati közelségbe hozza ezt. Ami
kapcsolatban romlott el, azt kapcsolatban lehet megjavítani.  A mai problémákat nem az okozza, hogy valaha valami történt velünk, hanem az, hogy újra és újra ezek alapján cselekszünk.

Kapcsolatokban teremthetjük újra magunkat a lélek vetkőzése által,
amikor régi mintáink kigombolása és fellazítása közben ruhátlanul tudunk kapcsolódni. Megjelölt szakmai közönség nincs. Laikusok számára élvezetes, önreflexióra késztető olvasmány, míg a pszichoterápia szakmai képviselői számára új, empirikus munkamódszert mutat be.

Antal Lívia Olívia írása

Olvasnivaló – Angyalboksz

Idén elindítottuk új riportkönyv sorozatunkat, amelynek első darabja Büky Dorottya Angyalboksz című műve, ami hét börtöninterjút tartalmaz. Most ebből hoztunk részletet.


Árpi

(Csendes, szelíd ember, túl a negyvenen. Magas, egyenes tartású,  feltűnően kék a szeme, kedves a mosolya. Veszett jó humora van, mindig a fején találja a szöget, az a fajta humor, ami átkeretezi a valóságot, ironikus, önironikus, intelligens, gyors. Soha nem bántó, kreatív és karizmatikus tehetség. A Mesekörben a kezdetektől részt vett, de eleinte jó darabig meg sem mukkant. A börtön munkatársai figyelmeztettek, hogy rajta van a szuicid listán, aggódnak miatta, nemigen tudnak hozzá férkőzni, de hátha ebben a közegben feloldódik, megnyílik. Az elmúlt években, ha nagy vihar volt és dörgött az ég, vagy ha rettenetes forróság volt, és rágondoltam a börtönre, mindig ő jutott eszembe, vajon, mi lehet vele a zárkában, remélem, nem szenved, nem fél. Nagyon szeretem. Ha kérdezed, hogy miért járok a börtönbe, hát ő volt az egyik ok. Most már szabad ember, együtt él a nővel, aki hősiesen és odaadóan várt rá, akivel a börtön kápolnájában esküdött meg. Ő az utolsó, akit ebben a könyvben megszólaltatok. És szerintem legyen is elég…)

–­Messengeren ­beszélgetünk,­ mind ­a ­ketten ­otthon vagyunk, ­jó messze egymástól.­ Tudod,­ mi van,­ készül ez a­ könyv, mesélj el bármit,­ ami ­számít neked.

– A gyerekkoromról nem szívesen beszélek, azt inkább szeretném elfelejteni. Intézetben nőttem fel, elváltak a szüleim, az apám el is tűnt, édesanyám full alkoholista volt, ő jobbnak látta mindennap megverni bennünket. Talán tízéves lehettem, amikor aztán intézetbe kerültünk.

–­Jobb ­volt ­az­ intézetben,­ vagy­ azért ­jobb­ volt ­otthon?

– Nekem az intézetben sokkal jobb volt. Sokkal jobb. Ott foglalkoztak velem, tanulhattam, együtt voltam a testvéreimmel. Volt rá példa, hogy kijöttem, kivett anyám, azt mondta, hogy már jó útra tért, na, az addig is tartott, és végül én kértem, hogy vigyenek vissza az intézetbe. Mentem haza este, ugye részeg volt, rájött a hoppáré, kizavart a házból, de tél volt ám, s kinn aludtunk az utcán, az öcsémmel együtt. Egy rossz rongyszőnyeget találtam a kamrában, abba feküdtünk, a másik felével meg takaróztunk. Rengeteg mostohaapám volt, lehet mondani, hogy évente kettő-három, azokkal mindig meg kellett küzdeni, mert ők is szerették az italt elég erősen, no meg vertek is. Hát kit bántsanak? Engem meg az öcsémet. A húgom szerencsésebb volt, őt azért békén hagyták. Mondhatom, a családban én kaptam a legtöbbet. (Érdemes lenne egy külön könyvet írni csak azokról a gyerekekről, akiknek jobb az intézetben felnőni, mint odahaza. Akik maguk kérik, hogy vigyék már be őket. De, persze, nem egy könyv lenne itt a legfontosabb feladat.)


 

Büky Dorottya: Angyalboksz (Ad Librum Riportkönyvek, 2017)
Büky Dorottya: Angyalboksz (Ad Librum Riportkönyvek, 2017)

További érdekességek a könyvről itt olvashatók.

A teljes részlet itt olvasható.