Címke: Fantasy

Könyvajánló – Szobortánc

Még csak egy pár hetes Barczikay Lilla Szobortánc című könyve. Ennek örömére most ebből hoztunk részletet:


14. fejezet

Lynn remegő ujjait bámulta.

Az ápolónő holtan feküdt a padlón. Nem kellett volna elöl hagynia az ollót. Nem kellett volna közel jönnie. Nem tehetett róla, a gépek fülsértő visítása és az öntudatlan beteg meggyőző oknak tűntek a bilincsek eltávolításához.

Nem vette észre, hogy Lynn kiügyeskedte magából a csöveket. Azt sem láthatta, hogy a lány nagyon is ébren van. Hogy a bilincs nélkül épp eléri az ollót.

Az ápolónő nem tudhatta, hogy a lány ölni akar.

Lynn pedig nem tudta, hol marad az izgalom, a mámor, az élvezet. Nem érzett semmit, de az a semmi vadul rázta a kezét, fájdalmasan dobogtatta a szívét.

A lánynak eszébe jutottak a gyógyszerek. Már nem érdekelte a fájdalom, ami nélkülük várt rá. Érezni akart.

Ki kellett jutnia innen.

A teljes részlet itt olvasható.

Legendás filmek és megfigyelésük

Barczikay Lilla – nem meglepő módon – nagy fantasy, de legfőképp Harry Potter fanatikus. Na ki találja ki, hol járt szerda éjjel?

Hát persze, hogy a Legendás állatok és megfigyelésük premier előtti vetítésén!

Az élménybeszámoló itt olvasható.

Élet a Megszámlálhatatlan előtt

„Természetesen nem a Megszámlálhatatlan volt az első iromány, amibe annak idején belekezdtem.” – Krencz Nóra ezen a héten első próbálkozásairól mesél.

„Természetesen nem a Megszámlálhatatlan volt az első iromány, amibe annak idején belekezdtem. Több próbálkozás is megelőzte, de azok közül egyet sem fejeztem be. Mindegyiket írtam egy darabig, aztán rám talált egy újabb remek ötlet, és máris félbehagytam a korábbi történetet. Ez nem azt jelenti, hogy a kitartás hiányzott belőlem, inkább azt, hogy nem akartam, hogy bármi feledésbe merüljön.

A gondolataim folyamatosan csapongtak egyiktől a másikig, de ezzel csak azt értem el, hogy nem tudtam száz százalékot beleadni egyikbe sem. Nagyon fiatal voltam a komoly és következetes munkához, de arra jó volt az a néhány év, hogy legalább folyamatosan gyakoroltam.

Ha előveszem a régi füzeteket, és beleolvasok a 16 éves fejjel papírra vetett szövegeimbe, tisztán kirajzolódik az évek múlása, jól látható a különbség a régi és az új között és, hogy rengeteget fejlődtem.”

Néhány gondolat az első regényemről

Krencz Nóra e heti bejegyzésében megoszt velünk néhány érdekességet Megszámlálhatatlan című könyvéről.

„Többször is említettem már, hogy nehéz időszakon mentem keresztül, amikor megírtam a regény első fejezetét. Papírra vetettem mindent, ami akkor és ott kikívánkozott belőlem, de abban a lelkiállapotban nem szántam rá magam, hogy kitaláljam a szereplőim nemét.

A könyv megjelenése óta a fülembe jutott, hogy néhányan kissé zavarba jöttek, amikor ráébredtek, hogy az általuk elképzelt gyenge és csetlő-botló nő, valójában hímnemű egyed. Őszintén szólva fogalmam sincs honnan jött a késztetés, hogy egy férfi szemszögéből meséljem el, de azt kell mondjam, imádtam. Olyan könnyű volt dolgozni vele. Ő egy jó „alapanyagnak” számított. Különösen azért tudtam nagyon ráhangolódni a karakterére, mert egyes szám első személyben írtam meg mindent, amin keresztülment, így tökéletesen azonosulni tudtam vele, és az olvasó is közvetlenül ismerheti meg a gondolatait, a reakcióit és a véleményét.”

„Ha egy sorozatnak nekiállok, valahogy minden kötettel egyre többet várok tőle”

Mandi nem lógatta a lábát, íme a második kritikája Barczikay Lilla sorozatának folytatásáról, a Bátyám könnyeiről. Köszönjük szépen az őszinte véleményed!

Szemelvények a recenzióból:

„… ezt a részt már egy az egyben a gördülékeny stílus viszi el a hátán.”

„Tetszik, hogy az írónő nem fél hozzányúlni a karakterekhez. Aki útban van, fogja, és kezébe ad egy hullazsákot, hogy a sztori végére biztosan föld alá kerüljön.”

„Vannak, akiknek a regény jön be, de egy ilyen stílust, amit nem igazán tudnak kihasználni regényformában, lehet, hogy novelláskötetnél érdemesebb lenne kamatoztatni.”

Életem könyvekben

„Ma pedig, ahogy épp zseniális sorozatok frissen megjelent köteteire bukkanva ujjongtam a gép előtt, rájöttem, mennyi mindent elárulnak rólam kedvenceim. Vagy éppen mennyire meghatározzák azt, aki vagyok. Eléggé ahhoz, hogy megosszam őket veletek”- írja Barczikay Lilla e heti cikkében, mielőtt bemutatná kedvenc könyveit.

„Mivel már párszor említettem, a Harry Potter-sorozatról nem kezdenék ódákat zengeni. És ha már a klasszikusoknál tartunk, természetesen olvastam a Twilight sagát is, imádtam, és éljen Team Edward, szigorúan, amíg a könyvről van szó. A film csapnivalóan érvágósra sikeredett, jobb szót egyszerűen nem találok rá. Ez a két terjedelmes sorozat volt számomra a fuvar a varázslatok világába, ahol szépen kiraktak, és faképnél hagytak. Mondanom se kell, azóta sem találtam vissza. Nem is akarok.”

„Lillát érdemes magyar írónőnek tartom, akitől szeretnék még hasonlóan kiemelkedő történeteket olvasni”

A Bátyám könnyei ismét sikert aratott. Ezúttal Evelin, a My Relationship with Books bloggere írt róla pozitív kritikát, mely itt olvasható.

Köszönjük szépen!

A teljesség igénye nélkül néhány gondolat Evelintől:

„Lillát érdemes magyar írónőnek tartom, akitől szeretnék még hasonlóan kiemelkedő történeteket olvasni.”

„A 7. fejezettől kezdve megkaptam azt a színvonalat, amit az első részben már úgy megszoktam. Pörgős volt, izgalmas, akciódús és akarva-akaratlanul, de észrevettem, hogy mélyebb hangvételű, mint az elődje.”

„A történet alakulásával kapcsolatban csak pozitívan tudok nyilatkozni, hiszen semmi kivetnivaló nem volt benne, sőt… sokkal izgalmasabb jeleneteket kaptam, mint amire ténylegesen számítottam.
A rejtély faktor az egész mű ideje alatt jelen volt.”

„Az egyik legjobb magyar fantasy, amit mostanában olvastam. Nem sok magyar fantasy fog meg, de ennek sikerült, ami csakis Lilla érdeme.”

„Azért zengek róla ódákat, mert sokkal jobb, mint némelyik felkapott YA bestseller, mégse kapja meg a neki járó figyelmet.”

Barczikay Lilla sorozatát annyira dicsérték a minap, hogy még mi is belepirultunk. Köszönjük szépen Vickynek, a Three Points of View bloggerének!

Azért a kedves mondatok közül is kiválogattuk a legkedvesebbeket:

„…meg vagyok róla győződve, hogy ha ez a széria Amerikában egy neves, nagy kiadó által jelenik meg, akkor a bestsellernek titulált, manapság oly közkedvelt YA fantasyk sorát gyarapítaná ez a sorozat.”

„Azért zengek róla ódákat, mert sokkal jobb, mint némelyik felkapott – khmmm Vörös királynő – YA bestseller, mégse kapja meg a neki járó figyelmet.”

„…jó ötletei vannak az írónőnek és szerintem érdemes rá odafigyelni, mert tehetsége van az íráshoz. A könyv eszméletlenül olvastatja magát, a stílus bejön – bár volt néhány érdekes mondat benne, amin felszaladt a szemöldököm – és a humora szórakoztató.”

A teljes recenzió itt olvasható.

A dolgok eredete

„Az álom, mint olyan, időnként hatalmas segítség lehet egy írónak” – mondja Krencz Nóra. Na, és hogyan? Olvassátok el ezt a posztot, és megtudjátok.

„Amióta csak az eszemet tudom, mindig is rendkívül élénk álmaim voltak. Olyannyira valóságosnak tűntek, hogy teljes tudatommal és lelkemmel átéltem mindent, amit az a világ tartogatott nekem. Sokszor sírva ébredtem, habár ez bizonyára másokkal is megesik, de olyan is előfordult (ami szerintem már ritkább), hogy énekeltem, és a saját hangomra ébredtem fel.”

Írói válság

„A legbosszantóbb dolog, ami egy íróval történhet, az az írói válság, amikor ülsz a gép előtt, és csak bámulod a monitort, s közben arra gondolsz, a családod talán már attól tart, megbolondultál.” Erről és „gyógymódjairól” ír e heti posztjában Krencz Nóra.

„A válság olyan, mint egy számítógépes játék főgonosza. Tudod, hogy előbb-utóbb találkozol vele, és ahhoz, hogy továbbjuthass, le kell győznöd.”