Címke: George Hannmer

Karácsonyi Könyves Kincseskamra – Vásár és dedikálások

Örömmel tudatjuk, hogy kiadónk is részt vesz a Magyar Könyvkiadók Érdekvédelmi Szövetsége (MKÉSZ) és a Magistra Kiadó közös szervezésében a Karácsonyi Könyves Kincseskamrán, ahol független kiadók könyveit vásárolhatják meg egészen november 20-tól december 24-ig.

Helyszín: BUDAPEST XII. MÁRVÁNY UTCA 25. SZÁM ALATT
Nyitva tartás: november 20. és december 24. között hétfőtől péntekig 9 órától 18 óráig, szombatonként 9 órától 13 óráig, december 24-én vasárnap 9 órától 12 óráig.

A karácsonyi boltban többek között egyedi kézműves termékek is kaphatók, valamint szinte minden napra jut egy dedikálás, vagy író-olvasó találkozó. Számos szerzőnkkel találkozhatnak:

december 5-én 16 órától Garay Zsuzsanna

                                17 órától Ó. G. Marianna dedikál,

december 7-én 16 órától Barbara Whest mutatja be új könyvét A hallgatás mérgét,

december 8-án 16 órától George Hannmer várja az olvasókat,

További programokról hamarosan!

 

Őszintén hazudva – részlet

Örömmel mutatjuk be George Hannmer Őszintén hazudva című novelláskötetét! Rövid történetek főleg férfi és nő viszonyáról, katonaságról és a tetoválások miértjeiről.


Tenyerembe ölelem tenyered

– Mondd!

– Semmi, semmi…

– No!

– Neeem, semmi. Tényleg.

– Te tudod.

– …

Amikor megszólítottál, tudtad, amikor én válaszolgattam neked, én is tudtam, hogy te tudod: megőrülök érted.

Aztán csak nézem a hajad, a szemed, a pofid, a kezed, mindened. Messze van az illatod. Elmerengek azon, milyen lenne, ha csak úgy egyszerűen csendben odalépnék hozzád, megsimogatnám a kezed, és belenéznék a szemedbe. Hosszan.

Olyan finomak a mozdulataid. Törékeny vagy. Nálad tizennyolc körül megállt az idő? Nem vagy enyém, nem ér.

Hm. Inged legfelső gombja velem van. Kiszabadította magát. Kebled bőre azt üzeni a világnak: illatos vagyok! A nyakam teszem rá, hogy kínosan ügyelsz a toalettedre, amióta élsz. (Ejnye! Nem illik ilyenekről álmodozni.)

De jó lenne melléd ülni! Nem merek. Megállt az idő. Felváltva gondolok a kezedre. Bal, jobb, jobb, bal… Elképzelem, ahogy minden millimétert végigpásztázok, simogatok. Ezt az utat járom be szememmel. Szépek vagytok. Minden porcikád szép. Mindenedet szeretem. Most még könnyű nekem ilyet mondani.

Gyönyörű szemed van. Köszönöm, hogy belenézhetek. Angyalnak tűnsz. Mondd, mit csinálsz itt a földön? Ha jönnél felém, pont annyi szövet lenne sok rajtad, amennyit viselnél, de amit láthatnék belőled, azt úgy köszönném, ahogy vagy: örömmel. (De jó lenne hozzád érni! Nem merek.) Legszívesebben óvatosan belefűzném ujjaim a hajadba. Lágyan masszíroznám a nyakad és még, még és még.

Na, jó! Összeszedem minden bátorságomat… és már ott is vagyok… és hirtelen határozottsággal leülök melléd. Szorosan melléd. Szilvakék paradicsomos a ruhád mintája. Elkönyvelheted, hogy mondanám, ha merném, hogy

 írnék hozzád, ha tehetném. Neked.

Felriadsz gondolataidból, s kérdőn rám emeled a tekinteted.

Válaszul elindul feléd a kezem, majd tenyerembe ölelem

tenyered.

Szabadon zárnak össze ujjaink.

További részletek itt olvashatók.