Címke: karácsony

“Az adventi koszorú fényénél rádöbbenhetünk arra is, hogy mesevilág az életünk.”

De hogyan lettem meseolvasó?

Nem lennék meseterapeuta-mesetréner, ha nem tapasztaltam volna meg a mesék erejét a saját életemben. Mindaddig azonban, amíg távolságtartással olvastam és hallgattam őket, nem tudtak segíteni. Aztán megbetegedett az Édesapám, és néhány hónap múlva már nem mondhattam soha többé: „Papi!”, „Papi, ne már!”. Furcsa kapcsolat volt a miénk. A rajongva szeretésnek egy szemérmes formája. Amikor elment, hirtelen szürke és hideg lett a világ. Nem tudtam örülni a nyári napsütésnek, a Balaton kékeszöld vizének, semminek. Meséket olvastam. Sokat. És elkezdett kirajzolódni az, amit egyébként a hitemből tudtam: az örökkévalóság.

Az elengedés nehéz útja volt az első, amit a népmesékkel jártam végig.

Kis idő múlva várandós lettem a kislányunkkal. A létezés mélységeit és magasságait, szélességeit és tágasságait tapasztaltam meg néhány hónap alatt. Most az életre, az új életre kellett fókuszálnom.

Hogy a lelkem is rátaláljon az anyaságra, ebben is a mesék segítettek.

Emlékszem a fordulat pillanataira is: egy ljubjanai kávéház teraszán ültem. A Hófehérke története zakatolt bennem, és összeállt mindaz, amivel az új életszakaszt el tudtam indítani. A folyóparti kávézó asztalához még csak nőként ültem le, de már – lélekben is – anyaként álltam fel. Ez az út gyönyörű, és minden feltett kérdésével a mesékhez tudok kapcsolódni, és onnan erőt és útmutatást nyerni. Manapság már, persze, a „hogyan neveljek jól”, „hogyan legyek jó és szerető szülő”- ügyekben jönnek a válaszok.

Karácsonyra várva belekezdeni egy lelki edzésbe jó választás.

A vaníliás kiflik és bejglik sütéséhez idő kell, a lakásnak is ünnepi fényben kell pompáznia, mégis hagyjunk az előkészületek között arra is időt, hogy a lelkünk ünnepi fénybe öltözzön. Ezt pedig úgy tudjuk megvalósítani, ha naponta 15–20 percet magunkra fordítunk, befelé figyelünk. Akár a kávé melletti időt is felhasználhatjuk erre, de még a napi utazási időbe is beleférhet.

Mesét olvasni, mesetréningezni bárhol, bármikor lehet. Az eredmény pedig mindig, mindenhol látható lesz. A szenteste nyugalmában, békéjében is.

Végh-Fodor Mónika írása

Forrás: https://kepmas.hu/edzes-felnotteknek-mesetrening

Karácsonyi Könyves Kincseskamra – Vásár és dedikálások

Örömmel tudatjuk, hogy kiadónk is részt vesz a Magyar Könyvkiadók Érdekvédelmi Szövetsége (MKÉSZ) és a Magistra Kiadó közös szervezésében a Karácsonyi Könyves Kincseskamrán, ahol független kiadók könyveit vásárolhatják meg egészen november 20-tól december 24-ig.

Helyszín: BUDAPEST XII. MÁRVÁNY UTCA 25. SZÁM ALATT
Nyitva tartás: november 20. és december 24. között hétfőtől péntekig 9 órától 18 óráig, szombatonként 9 órától 13 óráig, december 24-én vasárnap 9 órától 12 óráig.

A karácsonyi boltban többek között egyedi kézműves termékek is kaphatók, valamint szinte minden napra jut egy dedikálás, vagy író-olvasó találkozó. Számos szerzőnkkel találkozhatnak:

december 5-én 16 órától Garay Zsuzsanna

                                17 órától Ó. G. Marianna dedikál,

december 7-én 16 órától Barbara Whest mutatja be új könyvét A hallgatás mérgét,

december 8-án 16 órától George Hannmer várja az olvasókat,

További programokról hamarosan!

 

Karácsony a Bátyám könnyeivel

Barczikay Lilla megkésett ajándékként elhozta nekünk Nita és csapata karácsonyi jelenetét a Bátyám könnyeiből.

“Mindenki a pajtába sereglett. Hosszú asztalunk roskadozott az ünnepi finomságok alatt, a mézeskalács és a fenyő illata émelyítő eleggyé keveredett a levegőben. Hirtelen elmúlt a stressz, az elmúlt heteket végigkísérő görcsös igyekezet, hogy mindent tökéletessé varázsoljak. Nem bosszankodtam tovább a törött díszek, a fiúk feledékenysége miatt. Pedig aznap reggel egy pillanatig se gondoltam volna, hogy ez valaha sikerülni fog.

Mindent előre elterveztünk, szétosztottuk a feladatokat, sütnivalókat, vennivalókat. Az utolsó napokban alig láttuk egymást, mindenki az ajándékokat próbálta beszerezni, vagy a konyhában mentette a menthetőt. Ezt a részét Dylan vállalta, engem a sütő közelébe sem engedett. Még azt is rosszallóan figyelte, ahogy gabonapelyhet szórtam a tányérba. Rám az ajándékok maradtak, ami, bár szokás szerint mindenki csak valami apróságot kapott, egészen az idegbaj határáig kergetett. Karácsony előtt este mégis mindketten elégedetten feküdtünk le: a másnapi menüt sikerült bepréselni a hűtőszekrénybe és az ajándékok is ünnepi csomagolásban tornyosultak a szekrényben. Nálunk minden rendben volt.”

Édes kis semmiség

Mester Györgyi történetében a karácsonnyal kapcsolatos, kedves hagyományokra, édes kis semmiségekre hívja fel a figyelmet.

“Amikor már végleg feladta, és lerogyott a tört rugójú ócska pamlagra, maga mellé ejtett keze váratlanul beleütközött egy rongyosra nyomódott fedelű, lapos papírdobozba. Valami azt súgta neki, hogy – bár ott okkal nem kereste a díszeket –, ki kell nyitnia, bele kell néznie. Ahogy feltépte a doboz tetejét, a felszálló por megfacsarta az orrát, prüszkölésre késztette, de azonnal látta, megtalálta, amit keresett. Tekergőző, vékony ezüstszálak között, a csomagolóanyagnak használt újságpapírból előbukkantak a díszek. Meghatódva vette kézbe az apró, festett üvegből fújt törpéket, melyekből akkoriban, az ő gyermekkorában, még pontosan hét volt, mára azonban csak három maradt. Mintha először látná, úgy csodálkozott rá az arany- és ezüst halacskákra, végül a doboz alján megtalálta a két kikiricssárga madárfiókát is, melyeket annak idején úgy szoktak felcsíptetni a faágra. Minden egyes figurán még az eredeti cérnahurok is rajta fityegett, az egyikbe pedig, legnagyobb meglepetésére, kibogozhatatlanul belé volt gabalyodva egy szaloncukor. De micsoda szaloncukor! Hiszen azt még az ő édesanyja készítette kézzel, vagy harminc évvel azelőtt, házilag, otthon. Milyen finom is volt az a cukor! Hirtelen a szájában érezte az elomló, édes ízt. A rózsaszín málnaízű volt, a barna kakaós, a citromízű pedig hol sárga, hol meg fehér, attól függően, volt-e otthon citrom, aminek a héját édesanyja lereszelhette.”

Minden kedves Olvasónknak boldog karácsonyt kívánunk!

Ünnepek cukrász szemmel

“Itt vannak az ünnepek. Azonban mielőtt elégedetten leülhetnék a férjem, anyukám, nagynéném vagy a testvéreim mellé a fa körül, komoly mennyiségű és drasztikus munkarengetegből kell élve kijutnom.” Krencz Nóra ezen a héten arról mesél, miként éli meg a karácsonyt megelőző napokat.

Az nem is olyan nehéz munka, ugye? Csak tortát kell kenegetni.”

Az igazi ajándék

Mester Györgyi e heti csodaszép karácsonyi novellája a gyermeki odaadásról szól.

“Öt karácsony telt el a születésem óta, bár én ebből leginkább csak az utolsó hármat érzékeltem, az azt megelőző időszakból csupán halvány emlékképeim maradtak. Arra azonban határozottan emlékszem, hogy minden évben állítottunk egy szép, sudár fenyőfát csillogó díszekkel felékítve, volt mákos és diós bejgli, és mindig lapult valami meglepetés is számomra a fa alatt: leginkább képeskönyv, egy kisebb vagy nagyobb mackó, édesség, esetleg labda. Baba egyáltalában nem került a fa alá. Hogy miért nem kaptam babát, annak nem igazán tudtam az okát. Csak később derült ki, hogy édesanyám sem nagyon babázott gyermekkorában, ő a hasznosabb, komolyabb játékokat kedvelte.”