Címke: Krencz Nóra

Dedikálások a Könyvfesztiválon

2017. április 20‒23-a között 24. alkalommal rendezik meg a Millenárison a könyves világ egyik legfontosabb eseményét, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált, melyen az Ad Librum Kiadó is jelen lesz legnépszerűbb kiadványaival.

Szerzőinkkel az alábbi időpontokban találkozhatnak az érdeklődők:

Molnár Tóni 04. 21. 15:00 Tépődések
Mester Györgyi 04. 21. 16:00 A kiadónál eddig megjelent 12 kötete
Solti Gabriella 04. 21. 17:00 Élet-Ének
V. Kiss Orsolya 04. 21. 18:00 A herceg fekete lovon érkezett
Villax Richárd 04. 22. 11:00 Fanyűvők (Nemzeti Jeti)
K. Grein & A. Decker 04. 22. 13:00 A Szektor krónikái ‒ Felbukkanás
Csüllög Ferenc 04. 22. 14:00 Világfa
Horváth Márk és Lovász Ádám 04. 22. 16:00 A megsemmisülés
Krencz Nóra 04. 22. 17:00 Megszámlálhatatlan
Pauer Emánuel 04. 23. 15:00 Magamon kívül
Takács Hajnal 04. 23. 16:00 Bántalmazottak igazsága

Szeretettel várunk mindenkit!

Krencz Nóra farsangi emlékei

A Megszámlálhatatlan című könyv szerzője, Krencz Nóra e heti bejegyzésében a farsangról és a hozzá kötődő emlékeiről mesél.

A február legkiemelkedőbb eseménye a farsang.

Óvodák, iskolák szerveznek a gyerekek számára beöltözős mulatságot, és baráti társaságok gyűlnek össze, hogy ötletesebbnél ötletesebb jelmezekben bulizzák át az éjszakát.

Anyukátok, nagymamátok szép, szalagos farsangi fánkkal lep meg benneteket, mert nincs is jobb a baracklekvárba mártott, frissen kisült, porcukrozott fánknál.”

 

Az Elfújta a szél Krencz Nóra szemével

Krencz Nóra, a Megszámlálhatatlan című könyv szerzője írói honlapján ezentúl A könyvek és én címszó alatt olyan regényekről osztja meg velünk a gondolatait, amelyek nagy hatást gyakoroltak rá. A sort egy nagy kedvencével, az Elfújta a széllel kezdi.

Sosem írtam még könyvekről. A kritikusléthez én nem lennék jó alapanyag, ugyanis, ha egy regény világa egyszer magába szippantott, túlságosan elfogulttá válok ahhoz, hogy képes legyek minden szempontból kielemezni. Maradok az én jól megszokott oldalamon, és csak azokról írok, amik pozitív élményekkel gazdagítottak.”

Krencz Nóra 5+1 kedvenc szerelmespárja

A közelgő Valentin-nap alkalmából Krencz Nóra összegyűjtötte toplistás szerelmespárjait, akik belopták magukat a szívébe.

Tény, hogy nálunk rendkívül megosztó, de szerintem nem érdemes vitát nyitni arról, hogy ez magyar ünnepnek számít-e, vagy sem, hiszen manapság már világszerte meglepik egymást a szerelmespárok ezen a napon, függetlenül attól, hogy honnan származik. Abban, viszont száz százalékig biztosak lehetünk, hogy a vállalkozások, édesség- és virágboltok számára, a bevétel szempontjából február 14-én is karácsony van. : )”

A felhők felülről

Krencz Nóra e heti bejegyzésében egy életre szóló élmény utóhatásáról ír.

A mai írásomat ettől fogva egyfajta Krencz Nóra-féle motivációs beszédnek tekintem, mert tulajdonképpen olyasmire készülök. Tény, hogy amiről itt szó lesz, az elhangzott már más szájából is, csak kicsit másképp és más példával alátámasztva.”

Legjobb és leg(el)borzasztóbb könyvélményeim

Van egy lista a fejemben, amire mindig újabb és újabb lehetséges olvasmányokat „jegyzek fel”, és ha végeztem az egyikkel, máris jöhet a következő.” Krencz Nóra könyvélményeiről mesél ezen a héten.

Nem vagyok túlzottan válogatós, de tény, hogy elsőként egy könyv borítóját nézem meg, és csak azután olvasom el a tartalmát. Ha azonban a tartalom nem fogott meg, gondolkodás nélkül visszateszem a polcra. Meglehet, sok kellemes élménytől fosztom meg magam, de akad még sok más regény, ami kárpótol ezért a veszteségért.”

Összegzés és egy újévi fogadalom

Azzal zárnám az évet, hogy Nektek, akik az indulásom óta minden bejegyzésemet olvastátok, hálásan megköszönöm, amiért péntekenként visszatértetek az oldalamra, hogy megismerjétek a gondolataimat! 🙂 Remélem, nem okoztam csalódást senkinek, és jövőre is velem maradtok. Mindenkinek eseményekben és sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok!” Krencz Nóra utolsó írása a 2016-os évben.

Ünnepek cukrász szemmel

Itt vannak az ünnepek. Azonban mielőtt elégedetten leülhetnék a férjem, anyukám, nagynéném vagy a testvéreim mellé a fa körül, komoly mennyiségű és drasztikus munkarengetegből kell élve kijutnom.” Krencz Nóra ezen a héten arról mesél, miként éli meg a karácsonyt megelőző napokat.

Az nem is olyan nehéz munka, ugye? Csak tortát kell kenegetni.”

New Orleans-i lányok – Jennifer

Ezen a héten a New Orleans-i lányok közül Krencz Nóra kedvenc szereplője van soron: a vadóc Jennifer. Fogadjátok sok szeretettel a történetét.

A fiú nem bántódott meg, és eszében sem volt válaszolni a lánynak. Egy „szia, akkor szombaton” kíséretében beszállt a kocsiba, megfordult, és a visszapillantó tükörben Jennifer dühös tekintetét nézte, amíg el nem tűnt a szeme elől.

Majd pofonnal törlöm le a képéről azt az önelégült vigyort!”– gondolta Jennifer, miközben felvánszorgott a szobájába. Lefeküdt az ágyra, s akkor már egész máson morfondírozott.

Tulajdonképpen miért ilyen elutasító mindig, ha egy fiú közelít hozzá? Szegény Edet kétszer is kikosarazta, pedig biztosan sokáig tartott, amíg kiderítette, hol lakik. Lehet, hogy tudat alatt élvezi, ha harcolnak érte, vagy tényleg nyűgnek érzi a férfiakat.”

New Orleans-i lányok – Fatime

Krencz Nóra ezen a héten újabb részletet hozott a New Orleans-i lányokból szerzői oldalára.

Timy a koncert után Lawreynál aludt, és vasárnap is csak késő este ment haza. Halkan beosont a házba, de anyja még nem feküdt le. A kanapén ült, és szótlanul meredt maga elé.

– Szia!

– Miért csak most jöttél haza? – nézett fel Donna.

– Felnőtt nő vagyok. Azt hiszem, nem kell már beszámolnom arról, hogy mikor mit teszek. Úgysem leszek már itt sokáig. A papa hol van?

– Kettőt találhatsz.

– Értem. Akkor jó éjszakát!

– Várj egy kicsit! – Donna könyörgőre fogta. – Beszélgessünk!

– Beszélgessünk? Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor kérted ezt tőlem. Egyszer sem. Miért? Mert nem érdekeltelek. Mi változott? Ja, igen, az, hogy a papa el akar válni, és félsz, hogy nem lesz senkid, akinek a vérét szívhatod. Ha másképp álltál volna hozzánk, akkor most lenne férjed és lányod is.

– Kérlek, kicsim! Nem akarlak elveszíteni.

Timy nem tudta, mit válaszoljon.

– Jó éjszakát! – mondta, és felment a szobájába.

Anyja utolsó mondata őszintén hangzott. Sajnálatot érzett iránta, de mégis érzéketlenül ott hagyta, mert képtelen volt túltenni magát az elmúlt éveken, amiket gyakorlatilag az anyja figyelme nélkül töltött el. Most mégis úgy érezte, hogy ha a szülei el is válnak, nem utasíthatja el őt, és adnia kell egy utolsó lehetőséget a kapcsolatuknak.”