Címke: Mester Györgyi

Dedikálások az Ünnepi Könyvhéten

A 2017. június 8–12. között megrendezendő 88. Ünnepi Könyvhéten az Ad Librum Kiadó is jelen lesz legfrissebb kiadványaival.

Szerzőink az alábbi időpontokban dedikálják könyveiket a budapesti Vörösmarty téren a kiadó 21-es pavilonjánál.

Garay Zsuzsa június 9. 15 óra Színek. Második, bővített kiadás
Frideczky Katalin június 9. 16 óra Álomszőttes
K. Grein & A. Decker június 10. 11 óra A Szektor krónikái ‒ Felbukkanás
Mester Györgyi június 10. 12 óra a kiadónál eddig megjelent 12 kötete
Kathy Schranko június 10. 14 óra Barbár őseink
Böhönyey Márta ‒ Tóth Melinda június 10. 15 óra Mira. Így váltsd meg a világod!
Naszvadi Judith június 10. 16 óra A mi Múzsánk
Horváth Márk és Lovász Ádám június 10. 17 óra A megsemmisülés
Jenes Gyula, Sziklai Károly június 11. 11 óra A mélyből jött festő. Sziklai Károly életműve
Solti Gabriella június 11. 14 óra Élet-Ének
Mikos Ákos június 11. 15 óra Esküvő Tour ‒ Így éld meg jól az esküvődet!
Pauer Emánuel június 11. 16 óra Magamon kívül

Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt!

Dedikálások a Könyvfesztiválon

2017. április 20‒23-a között 24. alkalommal rendezik meg a Millenárison a könyves világ egyik legfontosabb eseményét, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált, melyen az Ad Librum Kiadó is jelen lesz legnépszerűbb kiadványaival.

Szerzőinkkel az alábbi időpontokban találkozhatnak az érdeklődők:

Molnár Tóni 04. 21. 15:00 Tépődések
Mester Györgyi 04. 21. 16:00 A kiadónál eddig megjelent 12 kötete
Solti Gabriella 04. 21. 17:00 Élet-Ének
V. Kiss Orsolya 04. 21. 18:00 A herceg fekete lovon érkezett
Villax Richárd 04. 22. 11:00 Fanyűvők (Nemzeti Jeti)
K. Grein & A. Decker 04. 22. 13:00 A Szektor krónikái ‒ Felbukkanás
Csüllög Ferenc 04. 22. 14:00 Világfa
Horváth Márk és Lovász Ádám 04. 22. 16:00 A megsemmisülés
Krencz Nóra 04. 22. 17:00 Megszámlálhatatlan
Pauer Emánuel 04. 23. 15:00 Magamon kívül
Takács Hajnal 04. 23. 16:00 Bántalmazottak igazsága

Szeretettel várunk mindenkit!

Mester Györgyi: A hímes récék

Mester Györgyi ezen a héten a közelgő húsvét alkalmából hozott el egy kis szívmelengető történetet olvasóinak.

Terus néni patyolattisztaságú, hófehér tollú kacsákat nevelt az udvarán, amiért irigykedett rá a fél falu. A baromfitenyésztők rá féltékenykedtek, a gyerekek meg az unokáját, Anitát irigyelték, mert húsvét előtt ő mindig kapott három kacsatojást ‒ ami tudottan nagyobb méretű a tyúk tojásánál ‒, és azokból tarka minták ráfestésével, csodálatos hímes tojásokat varázsolt. Meg is nyerte Anita valamennyi iskolai hímestojás-festő versenyt.”

A teljes bejegyzés a szerző honlapján olvasható.

Kutyavilág – Mester Györgyi újabb novellája

Mester Györgyi ezen a héten a halálig tartó hűségről hozott el egy történetet.

Már többször besötétedett és kivilágosodott, amióta elment. Ilyen még sohasem fordult elő, hogy egy besötétedés után, Gazdi ne jött volna vissza.

Valami történt. Érezte a zsigereiben, hogy valami nem jó történt. Már az is nem jó, hogy nincs ott.

Enni és inni mindig hagyott neki, ha elment. Most is teletöltötte a tálját, vizet is öntött, majd mielőtt behúzta maga után a kaput, szokás szerint megpaskolta a hátát, megvakargatta a füle tövét. A szeretet eme egyértelmű megnyilvánulását ő hálás vakkantásokkal viszonozta.”

Jégbe zárt hűség – Újabb novella Mester Györgyi tollából

Mester Györgyi e heti novellájában egy hattyúpár örök szerelmének történetét meséli el.

Egész évben jól elvoltak. Ők ketten, a párjával, mindig egymás mellett úsztak, együtt keresték az ehető zsenge hajtásokat a nádas szélén, vagy az apró küszöket a móló tövében, a kövek között.

Szép pár voltak. A fiókáik is szépek lettek, büszkék is voltak rájuk. A szürke pihés kis csapat kecsesen siklott a tükörsima vízfelületen, egymás után sorjázva, lebegve úsztak hol a tó belseje felé, hol a part irányába, követve a felnőtteket.”

Szellemes – Újabb novella Mester Györgyitől

Segítő szellemek márpedig vannak. De mi történik, ha fellázadnak? Mester Györgyi ez alkalommal a magányról mesél…

A függöny meglibbent, amikor becsukta a teraszajtót a szokásos esti, lefekvés előtti szellőztetés után. A kulcsot még nem fordította rá, mit lehet tudni, nem esik-e be hozzá egy kései látogató.

Miközben a konyha irányába haladva azon járt az esze, mit fog vacsorázni, a keze ügyébe eső dolgokon automatikusan babrált valamit. A hamutartót szimmetrikusan az asztal középére tolta, a vázában lévő virágcsokrot lazábbra igazította, egy kép sarka se tűnt vízszintesnek, és a csipketerítőn is muszáj volt simítani egyet. Végül is, ő precíz nő. És mivel egyedül él, a gyerekek már kiröpültek otthonról, nem szükséges máshoz alkalmazkodnia, miért ne vehetné körül magát olyan tökéletes renddel, amilyent csak megkíván?”

Szürkület

Mester Györgyi e heti novellájában arról ír, hogy mi történhet az emberrel, ha állás nélkül marad.

Mint derült égből a villámcsapás, úgy érte a hír! Elbocsátások lesznek a cégnél, melynél hét év óta, speditőrként dolgozott.

Azt rebesgették, tizennégy százalékos lesz a leépítés, a neveket megismerve reménykedett, hogy ebbe nem esik bele, de aztán, a számot felkerekítették tizenötre, és ő lett a tizenötödik százalék. Vagyis, a tizenötödik kirúgott, mivel a száz alkalmazottból tizenötöt utcára tettek.”

Picinke és a kisvasút

Mester Györgyi e heti novellája igazi lélekmelengető ebben a nagy hidegben.

Picinke volt a legkisebb a madártestvérek között. Cinke mama már tojáskorában is nagyon óvta, mert attól félt, az apró tojás valamerre elgurul a fészekben, eltűnik a szeme elől, akkor pedig nem tudja a testével melengetni, és tán ki sem kel a fióka.

Nyáron remekül elvoltak a kismadarak. Csak csiviteltek, torkoskodtak, hol a levegőben fogták el a rovarokat, hol a fűből kapták fel azokat a csőrükbe. Egyszóval csodásan telt a nyár. Mindenki boldog volt, jóllakott és elégedett.

A nyarat követő átmeneti, hűvös őszi időt azonban hamarosan felváltotta a zord tél. A bogarak nem járták már kerge táncukat a levegőben, és a zúzmarás fűből nem lehetett szemernyi élelmet sem felcsipegetni. A cinkecsalád éhezett.”

Fekete szilveszter

Mester Györgyi szilveszteri krimije elolvasható egy novellában szerzői honlapján.

A nyugat-virginiai kisváros lakói, mint ilyenkor szerte a világon mindenütt, már egy hete ünnepi lázban égtek. Túl a karácsonyon, a gyomrok épp csak megpihentek, már készülni is kellett a nagy szilveszteri evészetre, ivászatra.

Az éttermekben minden helyet jó előre lefoglaltak, teltházra, magas bevételre lehetett számítani. Csupán a Gesztenyéskert vendéglő tulajdonosának fájhatott a feje, mert a forgalma igencsak megcsappant, amióta közvetlen szomszédságában felépült a városka büszkesége, a háromemeletes Kultúrcentrum. Ez – többek között – otthont adott egy étteremnek is, mely nagy befogadóképességű és pazarul berendezett volt. A kisvárosban még senki nem látott üvegpadlót, falba épített akváriumot, egzotikus növények keltette mediterrán hangulatot, vagyis mind olyasmit, amit egy egyszerű étteremtulajdonos nem engedhet meg magának hullámzó látogatottság mellett.

Az év utolsó napján, már délben megkezdődött a nagy készülődés. Mindenki sütött-főzött, csak a gyerekek voltak láb alatt, unatkoztak, mert fekete volt a karácsony, még egy szem hó sem esett. De, hogy a nevezetes nap garantált sikeréhez semmi se hiányozzon, a Nagy Időjárásfelelős, a Mindenható gondoskodott erről is: kora délután váratlanul beborult az ég, a csapadékkal terhes, sötétszürke felhők dunyhaként borultak a városka fölé, majd – a gyerekek legnagyobb örömére –, csendesen, de kitartóan szállingózni kezdett a hó. Aztán csak esett, esett…”