Címke: Nagy Judit

„Meg voltam róla győződve, hogy pánikbeteg vagyok”

A pánikbetegség nem is olyan ritka jelenség. Szinte mindenki tapasztalta már saját magán, vagy a környezetében valakin. Aztán van olyan is, mikor találunk egy könyvet, vagy egy ismerőst, és megnyugodhatunk, ez mégsem az, amire gondoltunk.

Köszönjük az értékelést Nagy Judit: Üsd ki a pánikod! című könyvéről az Anya olvas blognak.

„Ekkor talált rám a könyv, és jelnek vettem, így gyorsan el is olvastam. Hogy mit találtam benne? Először is rávilágított, hogy nem vagyok pánikbeteg, hurrá! Úgyhogy köszönöm Nagy Juditnak, hogy felvilágosított, mert lehet életem további részét abban a tudatban kellett volna leélnem, hogy pánikos vagyok.”

A teljes bejegyzés itt olvasható.

2017 legfontosabb sajtómegjelenései

A 2017-es évben sem unatkoztak szerzőink. Számos interjút és recenziót kaptunk az elmúlt év során. A teljesség igénye nélkül szeretnénk bemutatni néhányat:

Szerző Dátum Hol Mi
V. Kiss Orsolya (A herceg fekete lovon érkezett) 2017-01-11 Three point of view blog recenzió
Barczikay Lilla (Bátyám könnyei) 2017-01-29 Anya olvas blog interjú
Takács Hajnal (Bántalmazottak igazsága) 2017-02-03 Dívány.hu interjú
Takács Hajnal (Bántalmazottak igazsága) 2017-02-20 Életszépítők ajánló
Hölbling Tamás (A honfoglalás forráskritikája) 2017-02-21 Youtube előadás
Villax Rixhárd (Fanyűvők) 2017-03-21 Gabo olvas blog recenzió
Kerekes Anna (Megszépítés nélkül) 2017-05-18 HVG recenzió
Takács Hajnal (Bántalmazottak igazsága) 2017-05-21 Frappa Magazin recenzió
Pauer Emánuel (Magamon kívül) 2017-06-29 Rádió Bézs interjú
Pauer Emánuel (Magamon kívül) 2017-07-12 KULTER.hu interjú
Mikos Ákos (Esküvő Tour) 2017-07-14 Rádió88 interjú
Naszvadi Judith (A mi Múzsánk) 2017-07-27 Könyvutca blog recenzió
Mikos Ákos (Esküvő Tour) 2017-08-22 Sunshine FM interjú
Nagy Judit (Üsd ki a pánikod!) 2017-10-11 Niitaabell világa blog recenzió
Pauer Emánuel (Magamon kívül) 2017-10-14 Kritizátor blog recenzió
Pintér Zoltán (Vetkőző lelkek) 2017-11-01 Pszichoterápia recenzió
Domszky László (Férfiműszak) 2017-11-08 Life.hu
Domszky László (Férfiműszak) 2017-11-08 Borsonline
Nagy Judit (Üsd ki a pánikod!) 2017-11-08 A másik világ blog recenzió
Gelsei Bernadett (A hűtlen, a megcsalt és a szerető) 2017-11-10 M1 interjú
Domszky László (Férfiműszak) 2017-11-14 Life.hu
Ó.G Marianna (Hogyan éljük túl a küzdelmet a terhességért?) 2017-11-20 Érd Most! interjú
Domszky László (Férfiműszak) 2017-11-20 Sorok között blog recenzió
Barczikay Lilla (Szobortánc) 2017-11-25 AH magazin interjú
Ó.G Marianna (Hogyan éljük túl a küzdelmet a terhességért?) 2017-11-29 DUOL interjú
Nagy Judit (Üsd ki a pánikod!) 2017-12-01 Lap lap után recenzió
Barbara Whest (A hallgatás mérge) 2017-12-15 AH magazin interjú
Barbara Whest  (A hallgatás mérge) 2017-12-15 Kidsnews interjú
Kerekes Anna (Megszépítés nélkül) 2017./3. Sonntagsblatt recenzió
Villax Rixhárd (Fanyűvők) 2017./3. Aranykönyv
Villax Rixhárd (Fanyűvők) 2017.01.21. Cinegore a magyar horrorportál recenzió
Mikos Ákos (Esküvő Tour) 2017.11.20. HAON interjú
Molnár Tóni (Tépődések) 2017/2. 20. szám Tarjáni Városlakó Magazin recenzió

Interjú Nagy Judittal

A Lap lap után blog vendége volt Nagy Judit az Üsd ki a pánikod! írónője.

A fiatal blogger főleg az alkotási folyamatról, miértekről és hogyanokról kérdezte a szerzőt.


Miért gondoltad jónak, hogy ennyire megnyílsz az olvasók felé? Tartottál attól, hogyan fog ez elsülni?

Az, hogy a könyv megjelentetésének, egyenes és természetes következménye, hogy az emberek, így a közvetlen környezetem előtt is kitárulkozom és tulajdonképpen egy „új oldalammal mutatkozom be”, először – amikor hirtelen fejest ugrottam a dologba – nem érdekelt. Szerintem, egész egyszerűen nem jutott el a tudatomig. Mielőtt a kiadóval a szerződést aláírtam volna, már kezdtek kétes, tétova gondolataim lenni, valóban kell-e ez nekem. Aztán úgy véltem, most már mindegy, akárhogy döntök, úgy is csak később derül ki, ha mégiscsak másképp kellett volna cselekednem. Ha visszakozom, akkor miért csináltam az egészet? Valóban el tudtam volna engedni a dolgot? Nem, nem hiszem. A nyughatatlanságom vitt előre.

Az életem egyik alapvető problémájának, ami egyébként rajtam kívül a mai társadalom nagy-nagy tömegét fertőzi és tartja a szabad akaratától és elképzeléseitől távol, komoly rabságban, a mindenre ránehezedő megfelelési kényszert tartottam. Ott lenni, térben és időben mindenhol, úgy ahogyan azt mások kitalálták és elvárják. Teljesíteni, bizonyítani, mindig mindent megoldani. Ma igazán már csak magamnak szeretnék bizonyítani, hogy képes vagyok bizonyos dolgokra, amiket eddig elképzelhetetlennek hittem és ugyanúgy bizonyítani a gyerekeimnek, hogy sok-sok mindent képesek elérni, amit egyébként nagyon szeretnének. Képesek megvalósítani az álmaikat.

Ha eljutsz arra a szintre, hogy felismered a problémát az jó. Ha már ki is mered mondani, az még jobb, nagyon jó. De ha igazán eredményt akarsz, objektíven is változtatnod kell a szemléletmódodon. Amikor úgy döntöttem, hogy a könyvet kiadatom, pontosan ezt tettem. Bebizonyítottam magamnak, hogy valóban nem számít, mit gondolnak, mit akarnak, vagy mit tartanak mások. Magamat felfedve hogyan viszonyulnak majd hozzám, hogyan vélekednek rólam és az én történetemről. Persze fontosak a vélemények, de elsősorban én számítok és az, amit én, te vagy mi szeretnénk. Sokkal fontosabb, hogy a „meglepődött” környezetemen kívül, a könyv és annak üzenete valóban eljusson a célközönséghez és reményeim szerint célba is találjon.

Aztán most, hogy már nagyjából három hónap eltelt a könyv megjelenése óta, azt hiszem egy-két talán nem várt reakciót leszámítva, „nem sült el” rosszul a megjelentetés. Azt az egy-két reakciót pedig próbálom kezelni, azok talán éppen kellettek ahhoz, hogy bizonyos emberi-érzelmi kapcsolatokat tisztába tudjak tenni magamban.

Ha egy szóval kellene jellemezni a könyvedet, mi illene hozzá a legjobban?

Egy korábbi interjúban, azt kérdezték tőlem, honnan a cím, az Üsd ki a pánikod!, ami első hallásra olyan, mint egy bokszolóhoz intézett felhívás. Az „Üsd ki a pánikod!” tényleg pontosan olyan, mint egy bokszolóhoz intézett felhívás. Az üzenete: ha győzni akarsz, vedd fel végre a kesztyűt, és küldd padlóra a pánikod!

Ha egy szóval kellene jellemeznem a könyvet, akkor az a GYŐZELEM lenne!

Kinek ajánlanád az Üsd ki a pánikod!-at?

Az Üsd ki a pánikod! első sorban pánikosoknak szól. A személyes tapasztalatok megosztása alapvetően őket szeretné segíteni. De bátran ajánlom azoknak is, akiknek pánikos családtagjuk, barátjuk, ismerősük van. Mindenkinek, aki kicsit is meg szeretné érteni a pánikosok világát, hogy aztán segíteni tudjon az akadályokat közösen leküzdeni. 

Ahogyan azt a könyvben is leírtam, én magam kétféle betegségfelfogással találkoztam: vannak, akik úgy tekintenek a pszichés betegségekre, mint megváltozott állapotra, mint mondjuk egy influenzára, amiből ki lehet gyógyulni, és a kúra után minden megint a régi lesz, mindenki visszaváltozik normális emberré. Be kell venni a dilibogyót, amit felír a pszichiáter, vagy elmenni terápiába, és akkor minden rendben lesz. A másik, és szerintem ők azok, akik többen vannak, a pánikot hisztinek tekintik, amit az ember tetszés szerint abba tud hagyni, csak össze kell szednie magát.

Persze mi, pánikosok tudjuk, hogy mindkét felfogás alapvetően téves. Aki a könyvet nem pánikosként olvassa, talán közelebb kerül ahhoz, hogy megértse a pánikos problémáit és valóban segíteni tudjon legyőzni a „fenevadat”.  

Mit üzensz az olvasóidnak?

Az önsegítő könyvek csapdája, hogy amikor egy nekünk éppen témába vágó könyvet, például pánik, meglátunk a könyves polcokon, úgy érezzük, hogy nekünk azt azonnal el kell olvasni. Meg is vesszük a könyvet és mohón neki esünk, mert egész egyszerűen azt gondoljuk, hogy hirtelen megtaláljuk a megoldást arra a problémára, amitől éppen szenvedünk. A könyvet viszont nem elég csak mohón elolvasnunk, hanem azt, ami ott le van írva, többnyire követnünk is kellene. Ha valamivel egyet értünk, magunkban helyeselünk, viszont nem elég csak azonosulnunk a gondolatokkal, hanem azokat a gyakorlatban is magunkévá kell tennünk. Ha valaki megérti ugyan a szabályokat, de nem alkalmazza azokat, továbbra is egyhelyben topog majd. Ha azonban elszánja magát és kipróbálja a javasolt technikákat, például nem fecsérli tovább az idejét a betegsége vagy a múltja felkutatására, terel, ha jön a pánik, veszi a bátorságot például az expozícióhoz és beépíti a sportot a mindennapi életébe, stb. – biztosan mondom és ígérhetem, ha teljesen tünetmentes nem is lesz, de kiszabadul a pánik fogságából.

Mindenképpen köszönöm a bizalmat azoknak, akik már megvették és elolvasták a könyvet. Bízom benne, hogy nem okoztam csalódást és találtak önmaguk számára is hasznos tanácsokat. Illetve remélem, hogy sikerül, felkelteni, azok érdeklődését is, akik még nem olvasták ugyan, de érintettek a témában.

A Lap lap után blog értékelése a könyvről itt olvasható. A teljes interjú itt érhető el.

„Az életeden csakis te, önmagad változtathatsz.”

Újabb recenziót kaptunk Nagy Judit „Üsd ki a pánikod!” című könyvéről. Köszönjük az értékelést a Lap lap után blognak.


„Az életeden csakis te, önmagad változtathatsz.”

Azt hiszem, ez lehetne ennek a vékonyka, ámde annál többet mondó könyvnek a kulcsmondata. Hiszen ez igaz, nemde? Amikor nyolcadikos koromban elgázoltak – tudniillik egy nyugdíjas sofőr kielőzte a zebra előtt megálló kocsit, ami éppen átengedett – és nálam is kialakult egyfajta szokásként a pánikroham, pár hónap után már nem bírtam elviselni azt a halálfélelmet, ami akkor tört rám, ha át kellett mennem egy zebrán, úgyhogy elhatároztam, hogy segítséggel, vagy anélkül, de igenis tenni fogok ez ellen.

„Ne feledd, az életben semmi sem oldódik meg attól, ha csak gondolkoznak rajta.”

Számomra az volt a könyv legnagyobb pozitívuma, hogy az írója is a saját élményein, tapasztalatain keresztül próbál segítő kezet nyújtani a hozzá hasonló személyeknek, és ennek a személyességnek, kinyílásnak köszönhetően egyáltalán nem csap át szakkönyvbe a munkája, amit ebbe az egész regénybe beletett.

A szemléltető ábrák, és a magánéletből vett példák adtak egy afféle nyugodt, mondhatni baráti beszélgetés élményével felérő hangulatot az oldalaknak, s olykor még meg is mosolyogtattak, ami külön öröm volt, a sulis hétköznapok közepette.

Igaz, akadnak benne olyan támpontok, amiket méltán tekinthet közhelynek az ember, de nekem erről az a véleményem, hogy alkalomadtán ezek a tanácsok sokkal többet tudnak segíteni, ha az illető rájön, tényleg mekkora igazság rejlik mögöttük.

„A mindennapok hőse te vagy!”

Összességében azt gondolom, hogy Juditnak sikerült egy olyan könyvet megalkotnia, ami nem csakis szakmai tényekkel segít a pánikbetegséggel együtt élőknek, hanem megmutatja nekik azt, hogy van remény, ahogyan van kiút is – csak tenni kell érte, hogy megtaláld, és ténylegesen kiüthesd a pánikodat, amire a cím – és Judittal együtt én is biztatlak.

Csillagozás: 4,5 / 5

Ajánlom… azoknak a pánikbetegséggel küzdő embereknek, akik még nem tudják, hogy bennük is egy hős lakozik.


A teljes bejegyzés itt olvasható.

Kritika – Üsd ki a pánikod!

Újabb kritikát kaptunk Nagy Judit Üsd ki a pánikod! című könyvéről. Ezúttal Coffee A másik világ bloggere írt véleményt.


„Komoly a téma, habár sokan a lelki eredetű problémákat nem tekintik valódi betegségnek – sajnos. Jókor talált rám ez a könyv, ugyanis a pánikbetegség mostanában több szinten is előfordul a környezetemben, életemben.
Azt tapasztalom, hogy a pánikbetegeknél nagy vízválasztó, ha hirtelen változás történik az életükben, s legtöbbször úgy látom, hogy ez a változás a gyermek születése és az azzal járó otthon töltött idő – vagy lehet, hogy az élethelyzetemből adódóan csak én mozgok most ezekben a közegekben túl sokszor. Az ember megszokja, hogy egyedül van, nem kell foglalkoznia semmivel, nem kell megfelelni senkinek. Egészen addig, míg nem megy újra közösségbe… Nálam ekkor változott meg valami, görcsben volt a gyomrom, ahányszor elhívtak minket valahová, vagy programunk volt rokonokkal, barátokkal. ”

„Nagy Judit apró részleteire bontja  a pánikbetegséget, s ezen részletekkel külön-külön foglalkozva igyekszik tanácsot adni olvasóinak. Ír a pánik fajtáiról, a kialakulásának lehetséges okairól. Olvashattam arról, hogy egy kezdő pánikos milyen baklövéseket követ el, amint tudatára ébred, hogy bizony ő pánikbeteg. Az írónő külön fejezetet szán a gyógyszeres kezelés elleni küzdelmének, hiszen ő már tapasztalta, hogy a bogyók nem segítenek, inkább ártanak, s helyette feltárja olvasói előtt a lehetséges megoldásokat, a pozitív hozzáállás jótékony hatását, beszél a célok kitűzéséről, s arról, hogy akik úgy érzik, nem rettennek meg a legrosszabbtól sem, milyen módszerrel győzhetnek a leghamarabb ellenségük, a pánikbetegség ellen.”

A teljes bejegyzés itt olvasható.

Értékelés – Nagy Judit: Üsd ki a pánikod!

Itt az első értékelés a nemrég megjelent Nagy Judit: Üsd ki a pánikod! című könyvünkről!


Személy szerint én nagyon örülök, hogy Judit megírta a történetét, s ezzel sokaknak nyújt segítő kezet. Fontos, hogy ilyen könyvek is legyenek a piacon, amiből ténylegesen lehet merítkezni. Megemlítette a könyvében, hogy mindig magával hordott egy kis apróságot, aminek segítségével a víz fölött tudta a fejét tartani nehéz helyzetekben. Volt, amikor ez Szendi Gábor könyve volt, de akadt olyan is, hogy a lánya rajza. Én azt mondom, hogy a saját könyve is lehet ilyen biztonsági pont, főleg ha bejelöljük a ránk legjobban ható részeket. 

Úgy gondolom, nem csak a pánikbetegeknek kellene elolvasni ezt a könyvet, hanem bárkinek, aki valamilyen problémával küzd, legyen az önbizalomhiány, vagy akaratgyengeség. Mindenki meg tudja találni benne a maga számára építő jelleggel bíró részleteket. 

Bátran merem ajánlani mindenkinek, aki nyitott a témára!

Köszönöm Judit, hogy megtiszteltél azzal, hogy felkértél olvasónak! Köszönöm, hogy nekem is segítséget nyújtottál a mindennapi dolgokhoz való állásom megváltoztatásához!

A teljes cikk itt olvasható.

Kép forrása: http://niitaabell.blogspot.hu

Olvasson bele! – Nagy Judit: Üsd ki a pánikod!

A Könyv Guru Ízelítő rovatában ezúttal Nagy Judit: Üsd ki a pánikod! című könyvébe olvashat bele a kíváncsi olvasó, ami a napokban jelent meg az Ad Librum kiadónál.


A terelés

A pánikkal való leszámolásom szempontjából kulcsfontosságú volt, amikor megértettem a pánikciklust vagy önrontó kört.

A pánikciklus lényege, hogy valami szorongást vált ki, például fél óra múlva előadást kell tartanom, izgulok – félek – szorongok attól, hogy emberek előtt kell szerepelnem. A szorongástól mindenféle fizikai tüneteim lesznek, hányinger, szapora pulzus, szédülés, kézremegés, izzadás, akár dadogás, éppen kinél milyen formát ölt a félelem.

A fizikai tünetek aggodalmat vagy ártó gondolatokat idéznek elő. Szapora a pulzusom, izzadok, kapkodom a levegőt, sőt már-már nem kapok levegőt, lehet, hogy itt a vég, elájulok, infarktust, agyvérzést kapok, vagy azon nyomban megfulladok.

Ezek a hirtelen és automatikusan generálódó gondolatok aztán a szorongást természetesen tovább fokozzák, felerősítik a tüneteket. Kész az önrontó kör, aminek a vége akár egy kiadós pánikroham is lehet. A pánik az intenzív szorongás vagy félelem rohama, amely nagyon hirtelen alakul ki, a fizikai tünetek dominálnak és mi, szenvedők attól tartunk, hogy ennek fele sem tréfa, a dolognak akár drámai kimenetele is lehet.

A teljes cikk itt olvasható.