Címke: riportkönyv

“A tetszés teljesen szubjektív dolog” – interjú a Vastapsfelelősök szerzőjével

Miért nem hagyja ott még a leggyengébb előadást sem, hány interjút kellett készíteni a kötet összeállításához, és mi lepte meg a színházi háttérszakmák közül a legjobban? Ezekről is mesél Könyv Gurunak Lovász-Horváth Nikolett, a Vastapsfelelősök – A kulisszák mesterei a színház titkairól című új könyv szerzője.

A teljes interjú itt olvasható.

Hamarosan!

Örömmel mutatjuk be Riportkönyv sorozatunk legújabb tagját, Kuti Veronika Vágyvirágzás című könyvét!


Ebben a könyvben húsz nő intim történetét olvashatod szexről, szenvedélyről, kíváncsiságról, kapcsolatokról, sebekről és fejlődésről, ahogy elmesélik, kik voltak egykor, hogyan bimbózott ki testükben a szerelem zabolátlan vadrózsája. Szabadon tárják fel titkaikat, akárcsak a mesebeli királylány az elrejtett jegyeket a furfangos legénynek.

Megismerheted a női szexualitás kalandját az első bimbózástól a virágzás szépségén át az érett gyümölcsökig. Tanúja lehetsz, ahogy követik vágyaikat, kockáztatnak, sérülnek, gyógyulnak, növekednek. Akárcsak te vagy én. Mert a merész történetek, még ha ezerarcúak is, a mélyükön ott az autentikus női tapasztalat a szexualitás kibomlásáról, ami teljes virágában az intimitást, a kapcsolatot öltözteti ünneplőbe.

A szerző, Kuti Veronika, teológiát tanul, dúla, egykor mentálhigiénésként is lelkesedéssel gyűjtötte az idősek kalandos élettörténeteit. Asszonyszövet nevű blogján kutatja a női körben felfedezhető erőt, a termékeny hétköznapok és meghitt ünnepek egyensúlyát. Egy férj társa, három kislány édesanyja, 1100 cserkész regionális vezetője.

Várható megjelenés: június 4!

Megjelent! Vastapsfelelősök

Örömmel mutatjuk be riportkönyv sorozatunk harmadik részét: Lovász- Horváth Nikolett Vastapsfelelősök. A kulisszák mesterei a színház titkairól című könyvét.


Lengyel Tamás is nagyon szereti a kellékeket, és ragaszkodik is hozzájuk, azonban ez a „szeretet” nem mindig kölcsönös… „Nem minden esetben a barátaim, de nagyon szívesen használom, és rendkívül fontosnak tartom a kellékeket. Nagyon része a színészetemnek, hogy legyenek kellékeim. Úgy érzem, azokkal lehet a leginkább a realitást fokozni, ezért minden előadásban van valamilyen kellékem. Nekem elég hosszú idő, amíg megtanulok a kellékkel bánni. Sokszor kell gyakorolnom, hogyan is működik, hogyan lesz kényelmes, életszerű, ahogyan nálam van. Például amikor a Válótársakat forgattuk, és felvettünk egy telefonbeszélgetést a karakterem csajával, mindenki nagyon elégedett volt, jól sikerült a jelenet. Én a beszélgetés közben egy konnektort csavaroztam be, közben a vállammal tartottam a telefont és úgy beszéltem. Amikor közölték, hogy megvették a jelenetet és átállunk egy következő képre, akkor odajött hozzám az, aki a berendezésekért és a kellékekért volt felelős, és azt mondta, hogy minden nagyon jó volt, csak az a helyzet, hogy a csavart nem arra csavarjuk befelé, amerre én csavartam… Így aztán újravettük ezt a jelenetet.”

A teljes részlet itt olvasható.

Az írónő dedikálja a könyvet április 22-én, vasárnap 14 órától a 25. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon a Millenárison (D24-es stand).

Olvasnivaló – Angyalboksz

Idén elindítottuk új riportkönyv sorozatunkat, amelynek első darabja Büky Dorottya Angyalboksz című műve, ami hét börtöninterjút tartalmaz. Most ebből hoztunk részletet.


Árpi

(Csendes, szelíd ember, túl a negyvenen. Magas, egyenes tartású,  feltűnően kék a szeme, kedves a mosolya. Veszett jó humora van, mindig a fején találja a szöget, az a fajta humor, ami átkeretezi a valóságot, ironikus, önironikus, intelligens, gyors. Soha nem bántó, kreatív és karizmatikus tehetség. A Mesekörben a kezdetektől részt vett, de eleinte jó darabig meg sem mukkant. A börtön munkatársai figyelmeztettek, hogy rajta van a szuicid listán, aggódnak miatta, nemigen tudnak hozzá férkőzni, de hátha ebben a közegben feloldódik, megnyílik. Az elmúlt években, ha nagy vihar volt és dörgött az ég, vagy ha rettenetes forróság volt, és rágondoltam a börtönre, mindig ő jutott eszembe, vajon, mi lehet vele a zárkában, remélem, nem szenved, nem fél. Nagyon szeretem. Ha kérdezed, hogy miért járok a börtönbe, hát ő volt az egyik ok. Most már szabad ember, együtt él a nővel, aki hősiesen és odaadóan várt rá, akivel a börtön kápolnájában esküdött meg. Ő az utolsó, akit ebben a könyvben megszólaltatok. És szerintem legyen is elég…)

–­Messengeren ­beszélgetünk,­ mind ­a ­ketten ­otthon vagyunk, ­jó messze egymástól.­ Tudod,­ mi van,­ készül ez a­ könyv, mesélj el bármit,­ ami ­számít neked.

– A gyerekkoromról nem szívesen beszélek, azt inkább szeretném elfelejteni. Intézetben nőttem fel, elváltak a szüleim, az apám el is tűnt, édesanyám full alkoholista volt, ő jobbnak látta mindennap megverni bennünket. Talán tízéves lehettem, amikor aztán intézetbe kerültünk.

–­Jobb ­volt ­az­ intézetben,­ vagy­ azért ­jobb­ volt ­otthon?

– Nekem az intézetben sokkal jobb volt. Sokkal jobb. Ott foglalkoztak velem, tanulhattam, együtt voltam a testvéreimmel. Volt rá példa, hogy kijöttem, kivett anyám, azt mondta, hogy már jó útra tért, na, az addig is tartott, és végül én kértem, hogy vigyenek vissza az intézetbe. Mentem haza este, ugye részeg volt, rájött a hoppáré, kizavart a házból, de tél volt ám, s kinn aludtunk az utcán, az öcsémmel együtt. Egy rossz rongyszőnyeget találtam a kamrában, abba feküdtünk, a másik felével meg takaróztunk. Rengeteg mostohaapám volt, lehet mondani, hogy évente kettő-három, azokkal mindig meg kellett küzdeni, mert ők is szerették az italt elég erősen, no meg vertek is. Hát kit bántsanak? Engem meg az öcsémet. A húgom szerencsésebb volt, őt azért békén hagyták. Mondhatom, a családban én kaptam a legtöbbet. (Érdemes lenne egy külön könyvet írni csak azokról a gyerekekről, akiknek jobb az intézetben felnőni, mint odahaza. Akik maguk kérik, hogy vigyék már be őket. De, persze, nem egy könyv lenne itt a legfontosabb feladat.)


 

Büky Dorottya: Angyalboksz (Ad Librum Riportkönyvek, 2017)
Büky Dorottya: Angyalboksz (Ad Librum Riportkönyvek, 2017)

További érdekességek a könyvről itt olvashatók.

A teljes részlet itt olvasható.

Az első riportkönyvünk: Börtöninterjúk a Feldmár Intézet igazgatójától

A riportkönyvírási pályázatunkra több százan jelentkeztek a legkülönbözőbb, mindannyiszor nagyon érdekes könyvjavaslatokkal. A szándéknyilatkozatok és szerződések alapján a következő egy év folyamán várhatóan hat riportkönyv fog megjelenni.

Ebből az első szerzője Büky Dorottya, a Feldmár Intézet igazgatója. Az Angyalboksz nehézfiúkkal készült, személyes hangvételű interjúi feltárják a múltat, mindazt, ami a bűncselekményekig, a börtönig vitte őket, a börtönbéli élményeiket, illetve a jövőjükkel kapcsolatos elképzeléseiket.

A kötet kora ősszel jelenik meg az Ad Librum gondozásában.