Címke: Szobortánc

Annyira, de annyira olvastam volna még tovább

A My Relationship with Books blog írt Barczikay Lilla Szobortánc című regényéről.


Azt eddig is tudtam, hogy fiatal kora ellenére mennyire tehetséges Barczikay Lilla, de csak most a Szobortánc kapcsán döbbentem rá arra, hogy nemcsak több száz oldalon keresztül tud maradandót alkotni, hanem akár 160 oldalon át is. Hihetetlen, hogy mennyire rövid ez a kötet, mégis annyi minden történik benne, tömör, nincsenek benne holtvágányok és a kellő helyeken kezd izgalmas, furcsa vagy éppen szokatlan lenni. Annyi biztos, hogy nem egy szokványos könyvet foghatunk a kezünkbe.

Eddig nem igazán értettem a borítót, kicsit félelmetes is, de ahogy ledaráltam az oldalakat minden megvilágosodott és értelmet nyert. Kevesen tudják, de ha Lilla elkezd írni, akkor ott kő kövön nem marad szárazon. Nagyon jól ért ahhoz, hogy odaláncolja az oldalakhoz az olvasót és ne engedje el. Igaz, hogy merőben eltér az eddigi írásaitól, mégis annyira lillás. Az egyik specifikuma, hogy nagyon erős karakterekkel dolgozik. Enélkül nem is lenne igazán teljes az élmény, hiszen mindegy, hogy negatív vagy éppen pozitív hősökkel nézünk szembe az biztos, hogy erős személyiségekkel rendelkeznek, de itt még szóba jön a belső vívódás is és egy olyan oldalát mutatja meg az írónő, ahol nem riad vissza a sötétségtől, a megborzongatástól vagy éppen a vérontástól. Alapvetően két lány története lapul meg a sorok között. Ezek párhuzamosan futnak, mégis egy ponton, ahol összefutnak válnak igazán feledhetetlenné, s stílszerűen itt is ér véget a kötet, amikor már igazán beindulna a cselekmény, hiszen javarészt az okokat és a különleges események előtti magyarázatot mutatja be a Szobortánc. Amolyan alapként szolgál a továbbiakra nézve, mivel biztos vagyok benne, hogy nem ér véget ezzel az egy kötettel, amiatt is nem, mivel nincs lezárva, függővéges és még szívesen olvastam volna tovább, hogy jobban megismerjem a karaktereket és a kialakuló helyzetet.
A cselekmény már az elejétől kezdve misztikus, hátborzongató, s ez nem is lehetne másképp, mivelhogy a két főkarakter sem mindennapi jelenség. Adott két különleges lány, akik olyanokra képesek, amikre sokan nem, legalábbis Temi esetében. Eleve a helyzete, amibe belerakta Lilla nagyon érdekes, és ha hiszitek, ha nem de néha igenis érdemes kitágítani a spektrumunkat és olyan elsőre a komfortzónán kívüli kötetnek is esélyt adni, mint a Szobortánc. A cím is jól kivitelezi azt, amire maga a kötet épül. Gondolom sokan elgondolkoztatok már azon, hogy mi lenne, ha a szobrok életre kelnének. Lilla is ezt tette és egy olyan keretet adott ennek a vágyott jelenségnek, ami tökéletes regényalapnak bizonyult.
Kép forrása: http://myrelationshipwithbooks.blogspot.hu

Temi mellett Lynn különcsége is megmutatkozik. S ha hiszitek, ha nem de elég sokáig gondolkodtam azon, hogy akkor ő most ember vagy valami egészen más, amihez hasonlóval még sohasem találkoztam az olvasói pályafutásom alatt. Aztán, ahogy egyre közelebb értem a kötet végére tudatosult a válasz. Magát a cselekményt eseménydúsnak, néhol hátborzongatónak és felettébb izgalmasnak titulálnám, s emellett még olyan érzékletes leírásokkal és hasonlatokkal is meg van spékelve, ami egy újabb pont amellett, hogy ne lehessen letenni és egy ültő helyben kelljen elolvasni. Maguk a fejezetek felépítése nagyon jól meg lett oldva. Nem túl hosszúak, de nem is túl rövidek, s ahhoz pont elegek, hogy fenntartsák a figyelmünket végig a mű során, arról nem is beszélve, hogy az elcsepegtetett apró információk nem engednek szabadulni a bűvköréből és nem elég az a 160 oldal, amit a kötet ad. Annyira, de annyira olvastam volna még tovább. Imádtam, ahogy Temi és Lynn szála összefonódik, de nem igazán tudtam kiélvezni, hiszen mire kettőt pislogtam huss már vége is lett. Nem volt elég időm feldolgozni azt az adrenalinlöketet, amit ad, de legalább van mit várni a következő kötetben.

A teljes bejegyzés itt olvasható.

Egyszerűen nem jutok szóhoz!

Újabb véleményt kaptunk Barczikay Lilla Szobortánc című könyvéről! Köszönjük az értékelést a Lap lap után blognak.


„Ó, te jó ég… Egyszerűen nem jutok szóhoz! Annyi minden történt ebben a 160 oldalban, hogy azt megfogalmazni is lehetetlen. Annyi kérdést hagy megválaszolatlanul, annyi lehetséges végkimenetelt bocsájt előre az írónő, hogy az már hihetetlennek minősül – felháborító, s lenyűgöző egyben. Olyan sok gondolat kavarog a fejemben, a temérdek érzelemmel együttesen, hogy nem hagy nyugodni a tény, hogy mégis mi jöhet ezek után? És a legfontosabb: miért?

„Miért hiszik, hogy sikerrel járhatnak, miután ő maga újra és újra elbukott?”

A rengeteg izgalmas jelenet és a megannyi titok közt lavírozva egy olyan könyvet olvashattam Lillától, ami egyszerre adott meg nekem mindent, és hagyott bennem egy hatalmas, tátongó űrt.

Az írónő elképesztő fantáziával lett megáldva, s higgyetek nekem, akkora öröm volt egy egyedülálló alapkoncepción nyugvó fantasztikus-misztikus kötetet olvasni! Ráadásul egy magyar szerző tollából!

Úgyhogy kedves molyok, ha kíváncsiak vagytok, milyen lehet, ha a szobrok életre kelnek körülöttetek, és nem rettentek vissza a kínzó várakozástól, ami a felsejlő titkok megfejtését illeti, vessétek bele magatokat ebbe a könyvbe! Felejthetetlen élmény lesz, azt én is garantálom. 😉

Csillagozás: 4,5 / 5

Ajánlom… mindenkinek, aki egyszerre vágyik valami eredetire és hátborzongatóra.”

~Anna

A teljes értékelés itt olvasható.

„Végig arra vártam, hogy miként fog a két szál összeérni, és olyan csavar van benne, amire nem is számítottam.”

Az Anya olvas blog értékelte Barczikay Lilla Szobortánc című regényét.


A történet elég nyomasztó, amit Lilla fantasztikusan ábrázol. Ezért is imádom egyébként az írónőt, mert remekül át tudja adni az érzéseket a könyveimben. Két szemszögben olvasható a történet, ami a végére összefonódik, viszont ezzel véget is ér, ami elég idegesítő, hiszen pont akkor kezd a történet beindulni. Elég lassan bontakozik ki a cselekmény, és emiatt az információáramlás sem történik meg úgy, ahogy a kérdések a fejemben megfogalmazódtak. Viszont épp ez a lassúság ad az egésznek egy feszültséget, és nyomasztó hangulatot, hiszen végig érezni, hogy van valami a levegőben, amiről ha kiderül az igazság, nagyot fog robbanni.

A karakterek is nagyon mélyek lettek, és látszik, hogy mennyit fejlődött maga Lilla is ez alatt a 3 év alatt, mióta megjelent az első könyve.

[…]

Összességében szerettem, de valami végig hiányzott, amit a végére megkaptam, csak nem éppen olyan adagolásban, ahogy szerettem volna.

Ajánlom azoknak, akik:
– bírják a feszültséggel teli könyveket,
– nem riadnak vissza attól, ha lassabban indul be a történet,
– szerették Lilla korábbi sorozatát,
– kíváncsiak rá, hogy két nyomasztó történet miként talál egymásra.

A teljes bejegyzés itt olvasható.

Recenzió a Szobortáncról

Megkaptuk az első recenziót Barczikay Lilla Szobortánc című regényéről. Az első véleményt Katica a Könyv Extrák bloggere írta.


Sötét hangulatú, mindvégig izgalmas, tulajdonképpen nagyon szerethető regény a Szobortánc. Ha valami másra vágysz, mint amit egy átlag NA-től kapsz, akkor ne hagyd ki!

 

Azt már megtanultam Lilla előző két könyvéből, hogy ha a főhőseiről van szó, akkor garantált a különleges képesség és a komor hangulat. Így meg sem lepődtem, amikor itt is ezt kaptam. Ugyanakkor sikerült elérnie, hogy olvasás közben eszembe se jusson az Anyám teremtményei vagy annak bármelyik szereplője, és ez nem kis dolog. Főként azért, mert az alapmotívumok hasonlóak, itt is egy különleges képességekkel rendelkező lány áll a középpontban, aki szenved attól a természetfeletti erőtől, amit birtokol. És igen, itt is látszólag élettelen tárgyakat tud megmozdítani, azokkal kommunikál. De ennyi, ennél több egyezés nincs is. És ez is csak utólag tűnt fel nekem. Szóval azt hiszem, elmondhatom, hogy a Szobortánc, bár magán viseli az írója kedvenc témájának jellemzőit, mégis képes újat hozni. Arról nem is beszélve, hogy ez egy sokkal jobban sikerült regény, mint az elődjei. Feszesebb a tempó, kidolgozottabbak a karakterek és több a titok. Szerelmi szálat pedig csak nyomokban tartalmaz.

A teljes bejegyzés itt olvasható.

A gyermeklelkű világalkotó- Interjú Barczikay Lillával

Az AH magazin ezúttal Barczikay Lillát faggatta írói tervekről, inspirációról, suliról és persze legújabb könyvéről, a Szobortáncról.


18 éves voltál, mikor megjelent az első könyved/regényed, ami akárhogy is nézzük szemtelenül fiatal. Érezted esetleg ennek a súlyát, a különlegességét?

Tisztában voltam vele, hogy nem gyakori ennyi idősen könyvet kiadni, és valahol reméltem, hogy ettől kicsit érdekesebb lesz a könyv, talán több ember figyelmét megragadja majd. De elsősorban azzal voltam elfoglalva, hogy megéljem ezt az egészet, hiszen erre vágytam, amióta az első mesémet megírtam: hogy a saját könyvemet foghassam a kezemben, láthassam a boltok polcain. Leírhatatlan érzés volt minden perce. A borító készítése, az első könyvbemutató, az első dedikálás…. A legemlékezetesebb talán, amikor először találtam meg a könyvem a Libri honlapján. Ez még most, a harmadik könyvnél is pont ugyanolyan hihetetlen érzés. De számomra mindig természetes volt, hogy írok, a kiadásra is úgy tekintettem, mint más az első igazi munkalehetőségére. Belekezdtem abba, amivel egy életen át foglalkozni fogok. Éppen ezért az elején meglepő volt, mennyire lesokkolja az embereket, hogy kiadtam egy könyvet. Vagy kettőt. Vagy hármat. Azt hiszem, nagyon kevesen ismernek írókat, főleg nem ennyire fiatal pályakezdőket és az írás nem számít olyan ’tipikus’ szakmának. Őket meglepi, hogy ezzel foglalkozom, engem meglep, hogy őket ez meglepi. Szóval nagyban csodálkozunk egymáson.

[…]

Ki a kedvenc karaktered az Anyám teremtményei című regénysorozatodban? Okozott nehézséget valamelyik szereplőd megalkotása?

 

Funny a kedvencem (a csapat berni pásztor kutyája). Őt egy az egyben a saját kutyánkról mintáztam, aki sajnos már nincs velünk. Rajta kívül nehéz lenne választani: Garas, Nita, Nick. A végén felsorolnám az összes szereplőt. Az első könyvben – még jóval azelőtt, hogy a kiadás gondolata felmerült volna, mint lehetőség, és csak saját magamnak írtam – minden karakteremet egyedire akartam formálni. Ez önmagában is nehéz feladatnak bizonyult, pláne ennyi karakternél, de egyedül Megan (az egyik főellenség a történetben) megalkotása okozott igazi nehézséget. Őt ugyanis eredetileg valós személyről akartam mintázni, egyfajta gyerekes bosszúból. Ezt a késztetést legyőzni, és kihagyni az egyértelmű utalásokat és hasonlóságokat igazi kihívás volt az életem azon pontján. Utólag visszagondolva az egész nevetségesnek tűnik.

A novemberben megjelenő harmadik könyvemben kevesebb, de összetettebb karakterrel dolgoztam. Olyan szereplők bőrébe kellett bújnom, akikkel nem tudok feltétlenül azonosulni, akiknek a motivációit, gondolatait messze nem érzem a sajátomnak. De az igazi kihívás mégis a könyv folytatása lesz.


A teljes interjú itt olvasható.

A Szobortánc megvásárolható itt.

A Bátyám könnyei pedig itt.

Könyvajánló – Szobortánc

Még csak egy pár hetes Barczikay Lilla Szobortánc című könyve. Ennek örömére most ebből hoztunk részletet:


14. fejezet

Lynn remegő ujjait bámulta.

Az ápolónő holtan feküdt a padlón. Nem kellett volna elöl hagynia az ollót. Nem kellett volna közel jönnie. Nem tehetett róla, a gépek fülsértő visítása és az öntudatlan beteg meggyőző oknak tűntek a bilincsek eltávolításához.

Nem vette észre, hogy Lynn kiügyeskedte magából a csöveket. Azt sem láthatta, hogy a lány nagyon is ébren van. Hogy a bilincs nélkül épp eléri az ollót.

Az ápolónő nem tudhatta, hogy a lány ölni akar.

Lynn pedig nem tudta, hol marad az izgalom, a mámor, az élvezet. Nem érzett semmit, de az a semmi vadul rázta a kezét, fájdalmasan dobogtatta a szívét.

A lánynak eszébe jutottak a gyógyszerek. Már nem érdekelte a fájdalom, ami nélkülük várt rá. Érezni akart.

Ki kellett jutnia innen.

A teljes részlet itt olvasható.

Szobortánc könyvbemutató

Szeretettel hívunk meg mindenkit Barczikay Lilla új könyvének dedikálással egybekötött könyvbemutatójára

Időpont: 2017. december 9.

Helyszín: Jelen Bisztró (Budapest, Blaha Lujza tér 1, 1085)

Ott találkozunk!

A Szobortánc már megvásárolható.