Expert Books kategória bejegyzései

A lélek meztelensége

Zaka Dóra*

Pintér Zoltán: Vetkőző lelkek

A könyv borítása figyelmet megragadó és elgondolkodtató: két ember jelenik meg, akik a valóságban egymással szemben állnak, azonban lélekben összekapcsolódnak. Lényegében ez a lelki meztelenség, pontosabban annak elérésének folyamata az, ami a könyv címét adja. A szerző Gestalt-terapeuta, tréner és coach, maga a szöveg pedig részben egy belső monológ, részben pedig konkrét terápiás üléseken elhangzottak írásos verziója. A könyv tagolását tekintve szokatlan, újszerű, szinte minden mondat új sorban kezdődik. Stílusában elmélkedő, filozofikus, gyakran kalandozik el a szavak jelentésén is, ugyanakkor időről-időre helyet kap benne egy-egy pszichológusokra vonatkozó vicc is. Rengeteg irodalmi hivatkozás és idézet van a könyvben, Babits Mihálytól Kierkegaardon, Mark Twainen, Arthur Milleren és Thomas Mannon át eljutunk a zenéig, azon belül is Demjén Ferenc A szabadság vándorai című művéig.

A könyv összességében két nagy fejezetre tagolódik. Az első a „Felöltözve” címet viseli és két részből áll, amelyek szintén további alrészekre bomlanak. A második nagy fejezet címe „Átlépni önmagunkon”, ez szintén két részből és további alfejezetekből áll. Bár felépítése rendkívül jól tagolt, mondanivalóját igencsak nehéz összefoglalni, annyira sokrétű.

A könyv számomra legérdekesebb momentuma, hogy végigkíséri a szútra stílus, amelyről megtudjuk, hogy ez az a stílus, amelyben korábban sok bölcseletet írtak. Lényege az volt, hogy ha valamit hat szóval le lehet írni, akkor csak ötöt mondtak el és a hatodikra rá kellett találni. Ennek a hatodik szónak a keresése az, ami többször is visszaköszön a műben. Emellett konkrétan kimondásra kerül, hogy valójában saját félelmei, sértettsége, szégyenérzete, elvárásai, dühe és bizonytalansága az, ami foglalkoztatja. A hozott esetek kapcsán így elkezd gondolkodni saját magáról is. Ahogy halad előre a gondolatfonala mentén, egyszer csak megjelenik benne a fáradtság, a drámamentes élet iránti vágy. Az erről megfogant, üdítően könnyed gondolatai az „Örömterápia” alfejezetben kapnak helyet, majd ismét visszatér a korábbi elmélkedő attitűd.

Összességében a könyv kulcsmondatának a következő tekinthető: „Eddig csak élt, most már tudja is, hogy él”. Ez az első oldalakon tűnik fel először, és több ízben visszatér a könyv során. Ami miatt különösen érdekes ez az olvasmány, hogy egy terapeuta „levetkőzése”, valódi önbemutatása történik benne, hiszen beleszövi a saját terápiáján megtapasztalt élményeit is. Közben pedig boncolgatja a kérdést, hogy mitévők legyünk akkor, ha „levetkőzzük a manővereinket”? Mit csináljunk helyette? Ezek a kérdések inkább költőinek tekinthetők, mint valódi válaszra váróknak. Az író konklúziója is ennek feleltethető meg: „nem tudni, van-e megvilágosodás, de valójában a keresés számít”. Ugyanakkor az olvasókat aktivitásra, visszajelzésre sarkallja, hisz könyvét e-mail címével zárja és várja, hogy az olvasók megosszák vele, milyen emlékek és képek törtek utat bennük a könyvvel való ismerkedés során. A mű elolvasását ajánlom minden filozofikus elmélkedésre nyitott ember számára, aki szívesen belelátna kicsit abba, hogyan gondolkodhat egy terapeuta. Ennek mentén akár önismereti hozadékra is szert tehet az olvasó.

*pszichológus, pár- és családterapeuta jelölt



Hárman párban?!

Zaka Dóra*

Gelsei Bernadett: A hűtlen, a megcsalt és a szerető – A szerelmi háromszög pszichológiája

Ahogy a kezembe vettem Gelsei Bernadett könyvét, hogy megvizsgáljam a borítóját, illetve az ajánlót, nem igazán tudtam eldönteni, hogy egy pszichológiai szakkönyv vagy egy önsegítő könyv fog várni rám a lapok sorain. Valójában a kettő kombinációját kaptam. A szerző döntésmentor, illetve addiktológiai konzultáns, akinek ez az első nyomtatásban megjelent könyve. A húsz év munka- és személyes tapasztalatát összefoglaló írás 290 oldalon keresztül boncolgatja a párkapcsolatok, a megcsalás és a szerelmi háromszögek kérdését.

Az olvasó rögtön a „Bevezetés” indító mondatában közel kerül az íróhoz azzal, hogy utóbbi sajátélményt oszt meg: „Szerető voltam”. Ebből tehát azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy nem egy szakirodalmi áttekintés lesz a könyv, hanem annál jóval több. Ez a kijelentés azonnal felkeltette a kíváncsiságomat, amit csak tovább fokozott, hogy közérthető, olvasmányos stílusban folytatódik a könyv további része is. Szintén az első oldalakon találkoztam a következő megállapítással: „Éppen ezért hiszek abban, hogy szerelmi háromszög megjelenése az életünkben mindig tanít bennünket valamire, amit egyébként nem lennénk képesek meglátni, megtanulni”. Ez számomra, így első olvasásra kissé énidegennek hatott, ugyanakkor most, a könyv elolvasása után, már értem, mire is gondolt a szerző.

Maga a könyv öt részre tagolódik, ugyanakkor ezek nem határolhatók el élesen egymástól. Az első részben általánosságban a hűség és hűtlenség témája kerül kibontásra, majd a második fejezetben már konkrétan a szerelmi háromszög pszichológiájáról olvashatunk. Így tehát a kapcsolódó pszichológiai elméletektől eljutunk a szerelmi háromszög résztvevőiig, mindegyiknek egy-egy külön fejezetet szentelve, ez adja ki a további három fejezetet. Szintén a könyv első felében kap helyet a két leggyakoribb hűtlenségi helyszín, az internet és munkahely bemutatása. Kitér az okokra, a kialakulásra és a viszony fenntartásának lefolyására, konkrét példákkal bemutatva, hogy az olvasó számára átélhető legyen ezeknek az életszerűsége.

A szerző szemlélete a témáról már a könyv elején elénk tárul. Gondolkodásmódja szerint „a párkapcsolatban, egyéb más emberi kapcsolatokban a hűségre való törekvés lehet egy cél”, nem kezeli azt a párkapcsolatok alapvető adottságaként. Ez a látásmód hatja át mindvégig azt, ahogy gondolkodik az egyes szerepekről. Konkrét eseteket hoz, olyanokat, amelyekkel a saját munkája során találkozott, illetve amelyet ő maga élt meg, amíg szeretőként volt jelen egy férfi mellett. Ezeket a példákat aztán a témában való elmélyüléssel együtt tovább részletezi. Szót ejt néhány releváns és a párkapcsolatok pszichológiájának szempontjából elengedhetetlen elméletről, így a Sternberg nevéhez fűződő „szerelem háromszög” elméletéről, a szeretetnyelvekről, valamint a párkapcsolatok fejlődési szakaszairól, amelyeken át elvezet az út az érett felnőtt párkapcsolatig.

Több szempontból megjelenik a szerelmi háromszög függőséghez való hasonlítása – ez nyilván a szerző szakmai orientációjából is adódik, ugyanakkor releváns összefüggéseket tár elénk ez a nézőpont is. Ezen kívül végigvonul a könyvön a szerző által megalkotott, úgynevezett „csápelmélet”, amely azt hivatott szemléltetni, hogy hogyan és miért kezdenek és tartanak fenn az emberek szerelmi háromszögeket. Elmélete szerint mindannyian száz csáppal kapcsolódunk a párunkhoz, azonban megeshet, hogy nehézségek vagy akár az idő előrehaladtával ezen csápok közül néhány leesik és már nem talál új kapcsolódási lehetőséget az alapkapcsolatunkban. Ilyenkor új felületet keres, amihez csatlakozni tud, így kerül a képbe a szerető. A teljesség igénye nélkül felsorol több olyan területet vagy párkapcsolati jellemzőt, amelyek kiemelt jelentőségűek, mint például a spontaneitás vagy a szexuális izgalom. Az ezeket képviselő csápoknak elengedhetetlenül tapadniuk kell valahova. E területek valójában azok a hiányok, amelyeket a legnehezebb elviselni egy párkapcsolatban, emiatt minél hamarabb arra törekszünk, hogy betöltsük őket és a leesett csápjaink kapcsolódni tudjanak valakihez. Egyidejűleg ezek a hiányterületek azt is kijelölik, hogy mivel lenne dolgunk az alapkapcsolatunkban.

Mint már említettem, külön fejezetet szentel „A hűtlen”, „A megcsalt” és „A szerető” szerepeknek. Különösen érdekes, hogy mindegyik szerepet különböző szakaszokra és alszakaszokra osztja: így például a hűtlen fél szempontjából a hűtlenségi viszony kapcsán megkülönbözteti az incselkedés, a beleengedés és a felismerés időszakát, majd a hűtlenségi viszonyból való kilábalás kapcsán a beismerés, a bizonytalanság, illetve a visszatérés időszakát. Ezután a felsorolás után pedig minden szakasz kapcsán kifejti az oda kapcsolódó releváns eseményeket, kimeneteli lehetőségeket és felmerülhető nehézségeket. Futólag érinti a gyász kérdését is, amelyet a megcsalt fél érzelmeihez hasonlít, amelyek a megcsalás feldolgozása során jelennek meg benne.

A könyv egyedülállóságához hozzájárul, hogy mindegyik élethelyzet kapcsán megemlíti, hogy milyen érzéseket élhet át a résztvevő, és hogy ezek bár kellemetlenek, megjelenésük mégis teljesen természetes. Szintén kitér arra, hogy adott helyzetből miként lehet kilépni és közben milyen akadályok kerülhetnek felszínre. Tehát nemcsak elméleti szinten kerülhetünk közelebb a szerelmi háromszögek megértéséhez, hanem konkrétumok is a rendelkezésünkre állnak a könyv elolvasása után. Ami pedig még gyakorlatiasabbá teszi az egészet: az önsegítő feladatsor, ami a három, szerepeket bemutató fejezet után található. Ezek egyrészt azt mozdítják elő, hogy rápillantsunk, hányadán állunk most az alapkapcsolatunkkal, illetve a szeretői viszonyunkkal, valamint segít tisztázni az érzéseinket és a saját felelősségünkre is rávilágít. Ezáltal nemcsak a viszony kapcsán keletkezett negatív érzelmek feldolgozásához járul hozzá, hanem az önismeretet is tágítja.

Összességében elmondható, hogy a szerző kedveli a kategorizálást – gyakran ír különböző témákról úgy, hogy azokat kategóriákba sorolja, mint például az embereket, aszerint, hogy a megcsalást miként tudják feldolgozni: úgy, hogy semmit nem tudnak róla vagy úgy, hogy mindent tudnak róla, hogy csak egyet említsek. Szintén több alkalommal hangsúlyozza, hogy a bemutatott példákban szereplők „alapvetően rendes nők vagy férfiak, mégis belekeveredtek egy szerelmi háromszögbe, annak ellenére, hogy úgy gondolták, ez velük soha nem történhet meg”.

Hogy kinek ajánlanám? A szerző megfogalmazása szerint a könyv „elsősorban azoknak szól, akik szerelmi háromszögben rekedtek (…) és tehetetlennek érzik magukat”. Én a magam részéről, magánemberként bárkinek tudnám ajánlani, aki szeretne erre az amúgy kényes témára egy nagyon más, új szemszögből ránézni. Továbbá, mivel szinte elkerülhetetlen, hogy akár egyik szerepbe belekerüljünk, akár az ismerősi, baráti körünkben szembesüljünk hasonló helyzettel, nem árt, ha tudjuk mi állhat a háttérben és mik a lehetőségeink. Emellett pszichológusként, pár-és családterápia során gyakori, hogy megcsalással, féltékenységgel dolgozunk, így a könyvből kapott szemlélet ott is abszolút hasznosítható.

*pszichológus, pár- és családterapeuta jelölt

A könyv mellékhatása egy kiegyensúlyozottabb élet

Az NLCafé újságírója decemberben interjút készített Mesetréning című könyvünk szerzőjével, Végh-Fodor Mónikával.
Az Ad Librum Expert Books kiadványa 31 mesével és a hozzájuk tartozó útmutatással segíti a felnőtt olvasókat az önismeret útján minél mélyebbre jutni.

„Mese, írás, tréning – a három szónak bizony létezik közös halmaza, és nem is akármi tartozik oda. Hanem olyan dolgok, mint a belső utazás, az önismeret és a tapasztalás. Tudták ezt a régi korok nagymamái, akik nemcsak fonalat és hajat, de történeteket is fontak – és azokat a bizonyos fonalakat úgy szőtték az újabb anyagokba, ahogyan a történetek szálait is hozzáigazították az őket hallgató gyerekek mindennapjaihoz, kérdéseihez, örömeikhez vagy éppen félelmeikhez. Tudják a meseírás és -hallgatás jótékony hatását a tanárok és gyermekpszichológusok is, és jó hír, hogy egyre inkább beépül (jobban mondva: visszaépül) a felnőtt korosztály világába is a mese és az írás, mint az önismeret útján való elindulás egy fontos eszköze.” – áll az interjú bevezetőjében.

A teljes riport ezen a linken olvasható.

Mesék a hétköznapi gyakorlatban

A Bonum Tv kultúra rovatában Végh-Fodor Mónika újabb kulisszatitkokat árult el Mesetréning című könyvéről.  Szerinte azok a felnőttek sem foglalkoznak a mesékkel, akik a gyerekeiknek gyakran olvasnak. Ilyenkor is úgy vélekednek, hogy az nem nekik szól, tulajdonképpen eltartják maguktól, és pont emiatt nem veszik észre, hogy igazából nekik szól, hiszen a felnőtt élet problémáit dolgozza fel.

A kötetben népmesék és műmesék is helyet kaptak.  Fontos, hogy hagyjuk, hogy érzelmileg hassanak, és ne irodalmi érdeklődéssel forgassuk, így lesz esélyünk, hogy a megfelelő mesével találkozzunk a megfelelő élethelyzetben.

A gyakorlatok pedig rávezetnek, hogy a mesék által megfogalmazott szabályok mentén haladva pozitív irányba fordíthatjuk az életünket.

A teljes interjút itt érhetik el.

„Az a mesehős tudja megtalálni a harmóniát, aki a földi és a transzcendens világban is otthonosan mozog”

A Képmás magazinban jelent meg interjú Végh-Fodor Mónikával a Mesetréning kapcsán. Újabb érdekes dolgokat tudtunk meg, például, hogy ő hogyan mesél kislányának, miben más a könyv, mint a többi, hasonló témájú mű, vagy hogyan dolgozik egy meseterapeuta.


– Mi alapján válogattad össze a 31 mesét? Hogyan építetted fel a tematikát?

– Arra törekedtem, hogy a fejezetek az önismeret alapvető témáira kérdezzenek rá. Akár a magánélet, akár a hivatás felől jön az olvasó kérdéssel, tud majd a könyv meséihez kapcsolódni. De akkor is, ha a kérdése már a transzcendenciát érinti. Sok ember számára, akik korábban nem gondolkodtak a hit dimenzióiban, a találkozás a népmesékkel revelációszerű felfedezése annak, hogy az életnek a fizikai és a lelki síkon túl szellemi dimenziója is van, ami az istenihez vezet.

A népmesék számára nemcsak a vízszintes, földi világ létezik, hanem a függőleges, transzcendens világ is érdekes.

Az a mesehős tudja megtalálni a harmóniát, aki a vízszintes és a függőleges világban is otthonosan mozog.

A teljes interjú itt olvasható.

 

A mese flow élményt ad

Fontos, hogy rendszeresen olvassunk meséket, nemcsak gyerekeinknek, hanem magunknak, saját szórakoztatásra is. Ezalatt meglelhetjük a mesék üzenetét, tanulságát, és közelebb kerülhetünk önmagunkhoz is.

Végh-Fodor Mónika a Mesetréning szerzője a KultúrKör című műsorban beszélt a mesék fontosságáról és a könyv céljáról.

A teljes interjú itt érhető el.

„A MESÉK MAGUK JÖTTEK ODA HOZZÁM” – interjú Végh-Fodor Mónikával

A Talita Magazin készített interjút Végh-Fodor Mónikával a Mesetréningről, az írónő viszonyáról a mesékkel és, hogy mi mindenben lehet segítségünkre a meseolvasás.


– Most melyik mese a te meséd, miért?
– Legerősebben most a könnytündér meséje forog bennem. Önmagam meghatározásában, és a helyzetem megértésében ad új szempontokat. A könnytündér most én vagyok. Nem azért, mintha a mostani egy sírós időszak lenne. Éppen ellenkezőleg. Ebben az elzászi mesében a tündér azt érteti meg az emberekkel, hogy az érzelmeknek széles skálája van, és ezek megélése gazdagítja, teszi gazdaggá az életünk. Sírás és nevetés nélkül olyanok vagyunk, mint az érinthetetlen istenek – így viszont képtelenek is vagyunk emberi kapcsolatokat megélni, kötődni, kapcsolódni. A könnytündér az érzelmek útján visz, kísér, érzelmeket mutat, felfedeztet. Sokat jelent most nekem ez a történet. A szakmai szupervízió erejével szól hozzám, táplálkozom belőle – ami a Mesetréning rendszerének építése közben erőt ad, hiszen már készül a kötet folytatása.

A teljes interjú itt olvasható. Kép forrása a Talita Magazin.

Könyvkultúra magazin – Mesetréning

A Könyvkultúra magazin írt Végh-Fodor Mónika Mesetréning című könyvéről:


Élni, szeretni, kapcsolódni
A harmincegy napos programban szó van a párválasztásról, párkapcsolatról, gyereknevelésről, de arról a hitről is, amely ahhoz kell, hogy beleálljunk a saját életünkbe, és merjünk célokat kitűzni, vágyakat kimondani, és menni a megvalósulásért.
Mesetréning megmutat egy önismereti utat, amelyen el lehet indulni, s a szerző szerint a harmincegy nap elég is arra, hogy ráálljunk a „mesés” útra, elkezdjük kóstolgatni a lehetőségeket, és figyelni a változás folyamatát.
A terapeuta még azt is felkínálja, hogy akár az okostelefonunkkal is kapcsolódhassunk a Mesetréninghez, egyúttal azonban azt is ígéri, hogy a gyakorlatok ki fognak mozdítani az online térből: élni, szeretni, kapcsolódni hívnak. Feltéve, ha hagyjuk, hogy megszólítsanak…

A teljes bejegyzés itt olvasható.

Könyvheti élménybeszámoló

Az elég változékony időjárás ellenére sikeresen és rengeteg élménnyel gazdagabban zártuk a 89. Ünnepi Könyvhetet. Most pedig szerzőink számolnak be, ők hogy érezték magukat:


Mester Györgyi:

A nehezen tolerálható kánikula ellenére, a 89. Ünnepi Könyvhéten való részvétel, a vasárnapi – Garay Zsuzsanna írótársammal közös – dedikálással, nagyon kellemes időtöltés volt számomra. Meghívott vendégeim és több érdeklődő olvasó is meglátogatott a Vörösmarty téren, a szerencsés sorszámú – 21-es – Ad Librum pavilonban. A jó ízű beszélgetéssel, a látogatók vásárlásával, gyorsan telt az idő. Ezt a dedikálást is a maradandó, kedves emlékeim között fogom megőrizni.


Kalandozás a könyvhéten

Az ünnepi könyvhéten eddig csak kíváncsi olvasóként, szemlélőként, könyvvásárlóként vettem részt. Nem annyira az írókkal való találkozás miatt, hanem azért, mert a kedvezmények miatt mindig több könyvet tudtam venni, mint máskor. Ez a része a programnak most sem maradt el (igaz, időm szűkössége miatt előre meg kellett terveznem), de ezúttal a „másik oldalról” is érezhettem a könyvheti hangulatot. Nem számítottam persze kígyózó sorokra az általam szerkesztett könyv okán (nálam sokkal nagyobbaknak is küzdenie kell a közönség bizalmáért), ám arra büszke vagyok, hogy évtizede nem látott, Budapesten élő barátaim a tiszteletüket tették a kedvemért. Annak pedig külön örülök, hogy voltak, akik ajándékozási céllal vették meg a könyvet, pedig hát nem az a kifejezetten könnyű, szórakoztató olvasmány. Én még az ítéletidőt is megúsztam (a számomra dedikálásra kijelölt időpontban szikrázó napsütés volt), arról meg már csak utólag értesültem, hogy közben lakhelyemen, Baján leszakadt az ég. Köszönöm a lehetőséget az Ad Librum Kiadónak, és bízom benne, hogy közös munkák eredménye, A KÖNYV (Mayer Antal: Én már választottam hazát…) még sok olyan emberhez eljuthat, akiket ennek témája valóban érdekel. Szívesen jönnék máskor is, már csak újabb könyve(ke)t kellene alkotnom ehhez…

Baja, 2018. június.

Dr. Mayer János


Amióta az eszemet tudom, könyvmoly vagyok – de, szerintem, már előtte is az lehettem… Ellenben sosem az élet helyett, hanem az ÉLETÉRT olvastam és olvasok. Az írásaimban is az a vezérfonalam, hogy a tartalmas, jó élet alkotóelemeit keressem meg. MESETRÉNING című könyvemben is ezt teszem, ezért különös, szívmelengető érzés volt a Könyvhéten az Olvasókkal találkozni, és hallgatni a történeteiket arról, hogy az ő életükben hogyan kezd élni a Mesetréning.
A Mesetréninget egyéni használatra, az Olvasó saját önismeretének fejlesztésére írtam, ezért is volt meglepő, hogy a Könyvhétre érkezett három hölgy, akik már végig is vették a 31 napos önismereti programot, és ennek mentén Mesetréning klubot kezdtek szervezni, amelyhez a segítségemet kérték. Velük el is indult a közös munka, ősztől pedig beindulnak a csoportok. Az is érdekes élmény volt szerzőként, hogy egy hölgy a pszichológusának dedikáltatta a könyvet. Minden eddigi visszajelzés a könyvről azt erősíti meg számomra, hogy a mesékkel lehet építeni-szépíteni az életet: bármely életkorban. A Mesetréninget a felnőtteknek szóló meseterápia mentén írtam, de már tízen- és huszonéves olvasókhoz is eljutott, ami szintén meglepetés nekem. A Könyvhéten a Gondviselés igazán gondolt ránk jó idővel, hiszen a vasárnap délelőtt szikrázó napsütésben telt, így igazi könyvünnep lehetett. Nagyon hálás vagyok a kiadómnak, az Ad Librumnak, hogy a kéziratból mára kézbe vehető és elektronikus olvasóra is letölthető könyv lett. Hálás vagyok az Olvasóimnak, hogy szeretik a könyvet, és bízom benne, hogy jövő ilyenkor a folytatást is ünnepelhetjük. Addig is: Tréningezzünk együtt mesékkel!
Végh-Fodor Mónika, a Mesetréning – 31 napos önismereti program szerzője

Barczikay Lilla:

Ez a negyedik alkalom, hogy lehetőséget kaptam a Könyvhéten dedikálni. Már nem kellett keresni a standot, pontosan tudtam, hová megyek, magabiztosan törtem utat az emberek között a sarok felé, ahol a 21-es számú pavilon állt. Bevallom, nem szeretem a tömeget, a lökdösődést, de a Könyvhéten ez nem számított. Képtelen voltam betelni a zsúfolt Vörösmarty tér látványával, azzal a rengeteg könyvvel, íróval és olvasóval, akik átvették a turisták helyét. Az időjárás is jókedvében volt, lemosolygott ránk a nap, de csak utólag, a szombati eső után tudtuk ezt igazán értékelni. A dedikálásra szánt egy óra szinte elrepült. Összemosódnak a nevek, a kérdések, a tömegből előbukkanó ismerősök, a könyveimet lapozgató idegenek, egyetlen színes, boldog masszává. Egy férfi a koromról érdeklődött, aztán elismerően gratulált, ő volt talán a legemlékezetesebb. Végül én is beszabadultam a tömegbe, és haza már egy teletömött vászontáskával indultam, rajta egy Kosztolányi idézettel, ami nem is lehetne találóbb. „A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, és az olvasó, aki olvassa.”


Élménybeszámoló dedikálásom órájáról

Vidáman esegetett az eső, amikor „Kóborlásaim az élet ösvényeim” c. könyvem dedikációs órájára sor került június 9-én, szombaton 11-12 óra között, a 89. Könyvhét alkalmából. Először is műanyag fóliák alkalmazásával védetté tettük a könyves asztalt és környékét, majd vártam az érdeklődők tömegét. Hamarosan vidékiek és budapestiek, ismerősök és kevésbé ismerősök, sőt egy teljesen ismeretlen vásárló is megjelent; örömmel írtam könyvem belső címlapjára a kedves szavakat. Volt, aki 3 példányt is vitt, bizony nagy volt az érdeklődés. Optimizmusom nem csökkent, de aligha szorozhatom fel az egy óra alatt eladott példányaim mennyiségét a kiállítás időtartamának óráival. Minden esetre élmény volt számomra ez az óra, és köszönöm a Kiadó és a kiállítás Rendezője segítségét, kedvességét.

Erdei László


 

Dedikálásözön

Kedves Olvasóink!

Június 10-én a pszichológia és riportkönyveink lesznek a középpontban a 89. Ünnepi Könyvhéten a Vörösmarty téren. A 21-es pavilonnál az alábbi szerzőink lesznek velünk, és dedikálják könyveiket:

10.00-11.00 óra –Végh-Fodor Mónika (Mesetréning)

11.00-12.00 óra – Garay Zsuzsanna és Mester Györgyi

14.00-15.00 óra – Gelsei Bernadett (A hűtlen, a megcsalt és a szerető)

15.00-16.00 óra – Lovász-Horváth Nikolett (Vastapsfelelősök)

16.00-17.00 óra – Kuti Veronika (Vágyvirágzás)

17.00-18.00 óra – George Hannmer (Nők és Férfiak, Fáj-dalom, Őszintén hazudva)

 

Mindenkit szeretettel várunk!