Nicholas Shear most végzett legújabb könyvével, a Visszahozom Benjamint! című regénnyel. Olvasóink elsőként ismerhetik meg a regény alaptörténetét.
„Ez az írás nagyon kifárasztott, igénybe vett, megterhelt, és nem egyszer meg is siratott. Miről is szól?”
Megtudhatják Nicholas Shear írói oldalán.
Jenei András szerzői oldalán beavatja olvasóit abba, hol tud megihletődni, miként zajlik a tapasztalatszerzés vakon.
„Lehetnék olyan szerző, aki mindenhova jegyzettömbbel, papírfecnikkel, vagy vakságom okán diktafonnal jár azért, ha jön az ihlet, azonnal tudjam rögzíteni. A mai technika ad még más lehetőségeket is nekem, mert a mai vakoknak ott van már az a típusú okostelefon is (vagy akár a régebbi nem okos társa), ami, ugye, az alkalmazásoknak hála, képes hangot kiadva segíteni. Azaz abba is írhatnék. Ha ez így lenne, akkor bárhol és bármikor szabad utat kapna a titokzatos erő…”
Október 13-én 18:00-kor mutatják be szerzői a Kezében szabadság című ünnepi antológiát a Rottenbiller utca 10. szám alatti könyvtárban.
1956 – ahogy még sohasem láttad! A kalandirodalom eszközeivel bemutatni forradalmunkat – ez volt a célja annak a tíz embernek, kiknek nevei a mellékelt plakáton találhatóak. Köztük szerzőnknek, Villax Richárdnak is.
A teljes cikk Villax Richárd írói oldalán megtekinthető.
Mester Györgyi novellái közt újabb történet érhető el Segítség címmel.
„Konkrét szándékkal ment a kertészetbe: lapos, szélesen ovális szájú kőedényt akart vásárolni, amibe valami futót vagy lassan növő örökzöldet ültethet. Aztán végül mégis mást vett. Talán a szerény kínálat volt az oka, vagy csak menetközben meggondolta magát.” – kezdődik a novella.
A történetben a remény és a hit fogalmai bújnak meg.
Elindult Vida Gusztáv szerzői oldala. Beköszönőként hagyjuk, hogy az író hangja szóljon:
„Ki az Igaz vadász… (író)?
A két kategória összefügg. Szorosan. Az elsőbe tartozó kevesekből nőhet ki érdemleges alkotó.
Nem egyszerű definiálni a fogalmat. Igaz(i) vadászt majd mindegyikőnk ismer, szűkebb környezetében is.
Más. Ősebb és mélyebb a gének kódolása ott. Konok megszállottság, vágy, sóvárgás villan a szemben. Barangolás. Erdő, szél. Eső. Nem számít. Ha menni kell. Önmagának vadászik, belülről fakadó kényszerből. Etikája súlyosabb, mint az aktuális jog. Valami titkos tudás: A zabolázhatatlan Szenvedély. Az éjszaka, a harmat. Lombzúgás. A várakozás. A múló (ballagó) idő. A csend, a köd. Az ősök. Amikkel egy.
Magában a többség elismeri, tán irigyli. Ha maga közé „fel”, nem is emeli. Mert amit Ő akar, az meglesz.
A szabadság. A vad.”
A gondolat folytatásáért látogasson el Vida Gusztáv szerzői oldalára!
Hegedűs Rita, akinek hamarosan megjelenik Az ember fia című könyve az Ad Librum Kiadónál, a kritikákról és fogadásukról ír, illetve, hogy milyen érzés volt látnia valakit az egyik könyvét olvasni a buszon.
„Szeretek írni, ez az életem, nem tudnám elviselni, ha nem tudnám csinálni. Az életem, a lelkem része, nélküle olyan lennék, mint akinek hiányzik egy testrésze. Mindez persze nem jelenti azt, hogy nem figyelek oda a kritikára… csak úgy teszek, mintha. Átgondolom, hogy jogos-e, még ha nagyon rosszul is érzem maga miatta, és igyekszem legközelebb jobb lenni. Hátha sikerül.”
Barczikay Lilla, amikor nem tanul és nem olvas, eszik. Blogja most kicsit átalakul gasztrobloggá. Az Astoria környékén járunk.
„Szóval a suli mostanában minden otthon töltött percemet leköti, hiszen vagy idegbajosan keresgélek a félmillió papírkám között, vagy a lusta nyomtatóm előtt térdelve könyörgök, hátha azzal működésre tudom bírni. A nap végén pedig egyszerűen összerogyok valahol egy jó könyvvel a kezemben. Nem feltétlen a kanapén, tulajdonképpen akárhol. Úgyhogy, amíg ebbe belejövök, és kidolgozok egy hatékony rendszert, ami esetleg némi szabadidőt is engedélyez nekem, arról fogok írni, amit a tanuláson és utazáson kívül csinálok, ez pedig az evés. Kezdődjön egy kis gasztronómiai körtúra az Astorián és környékén.”
Krencz Nóra saját tapasztalatain keresztül ad néhány tanácsot az írni vágyóknak e heti bejegyzésében.
Egy fontos gondolat tőle:
„Olvasni kötelező! Ha nem olvasol, akkor írni sem fogsz. Minél több regényen rágtad át magad, annál jobban beléd ivódik a történetek iránti szeretet, bővül a szókincsed, ami a hétköznapokban sem hátrány, és megtanulod, hogyan épül fel egy regény.”
Elindult Wanderer János, Az ősfák fiainak lombjai alatt című kötet írójának honlapja.
Első bejegyzésében egy versét olvashatjuk.
Az író hetente, kéthetente szerda délutánonként fog jelentkezni írásaival.
