remenyvesztett-tel_szakaczky-edit

Reményvesztett tél

Szakáczky Edit szerzői oldala minden héten, olykor naponta frissül. A versekért érdemes  bekukkantani.

“Volt, hogy még csak kopogtatott odakint az igazi fagy és a hideg, de belül már réges-régen havas, sötét tél volt…”

Reményvesztett tél

Mit hoz majd a holnap? Rég nincs jele jónak…
Csak fagy van és csak hó van. Fehér takaróban.

Meredten és bambasággal kószál csak az élet,
megdermedve cipeli ő súlyát még a létnek.

Falak, csak a falak, itt sok-sok fura alak,
mint bádogdoboz olajában összepréselt halak.

Élni csak a létnek, egy vad mókuskeréknek.
Menni, csak úgy körbe, a szép végtelenségbe.

Mert forog és csak forog, mind unos-untalan.
…És nem leli már honját az a vén otthontalan.

De bárcsak megkeresné, s talán megtalálná,
s a hiábavalóság is csak mindhiába várná.

De nem vár rá, hisz itt van régen, benne él egészen,
átjárja mind lénye lényét, vadul, vakmerészen…

Átöleli, s lassan, végül felemészti végleg,
mert ketyegett az óra, aztán megállt egyszer, s vége.