Juhász V. E.: Edika – A hunok árulója

„Porlepte mezők felett, vonyító utódok útján,

Megannyi nép talpa jár majd a hunok múltján.

S a király sírja felett, hol most néped éli napjait,

Ott egykor a hunok élték át diadalmaik’.

A földben nyugszik a múlt, hamuvá lett egy kor,

De turul szárnyak alatt visszatér majd egykor?

Elfedi az idő a tájat, nem emlékszik rá talán már senki,

Edika bűnét a történelem lassan majd elfelejti…”