Sarlós Erzsébet: Tündérnyalóka - Versfélék a lehetségesről, a lehetetlenről és arról, ami a kettő között van...

Szorított a ruhám, levettem.

Szorított a ház, kimentem.

Szorított az ország, leléptem.

Szorított a földi légkör, széttéptem.

Szorított az univerzum, onnan repülök…

…és hopp, most egy sámlin ülök…

Nem tagadom,

itt jó nagyon!

(Csak egy picit idegesít,

hogy most épp a bőröm szorít…)

                                                        S.E.