Címke: Vetkőző lelkek

A lélek meztelensége

Zaka Dóra*

Pintér Zoltán: Vetkőző lelkek

A könyv borítása figyelmet megragadó és elgondolkodtató: két ember jelenik meg, akik a valóságban egymással szemben állnak, azonban lélekben összekapcsolódnak. Lényegében ez a lelki meztelenség, pontosabban annak elérésének folyamata az, ami a könyv címét adja. A szerző Gestalt-terapeuta, tréner és coach, maga a szöveg pedig részben egy belső monológ, részben pedig konkrét terápiás üléseken elhangzottak írásos verziója. A könyv tagolását tekintve szokatlan, újszerű, szinte minden mondat új sorban kezdődik. Stílusában elmélkedő, filozofikus, gyakran kalandozik el a szavak jelentésén is, ugyanakkor időről-időre helyet kap benne egy-egy pszichológusokra vonatkozó vicc is. Rengeteg irodalmi hivatkozás és idézet van a könyvben, Babits Mihálytól Kierkegaardon, Mark Twainen, Arthur Milleren és Thomas Mannon át eljutunk a zenéig, azon belül is Demjén Ferenc A szabadság vándorai című művéig.

A könyv összességében két nagy fejezetre tagolódik. Az első a „Felöltözve” címet viseli és két részből áll, amelyek szintén további alrészekre bomlanak. A második nagy fejezet címe „Átlépni önmagunkon”, ez szintén két részből és további alfejezetekből áll. Bár felépítése rendkívül jól tagolt, mondanivalóját igencsak nehéz összefoglalni, annyira sokrétű.

A könyv számomra legérdekesebb momentuma, hogy végigkíséri a szútra stílus, amelyről megtudjuk, hogy ez az a stílus, amelyben korábban sok bölcseletet írtak. Lényege az volt, hogy ha valamit hat szóval le lehet írni, akkor csak ötöt mondtak el és a hatodikra rá kellett találni. Ennek a hatodik szónak a keresése az, ami többször is visszaköszön a műben. Emellett konkrétan kimondásra kerül, hogy valójában saját félelmei, sértettsége, szégyenérzete, elvárásai, dühe és bizonytalansága az, ami foglalkoztatja. A hozott esetek kapcsán így elkezd gondolkodni saját magáról is. Ahogy halad előre a gondolatfonala mentén, egyszer csak megjelenik benne a fáradtság, a drámamentes élet iránti vágy. Az erről megfogant, üdítően könnyed gondolatai az „Örömterápia” alfejezetben kapnak helyet, majd ismét visszatér a korábbi elmélkedő attitűd.

Összességében a könyv kulcsmondatának a következő tekinthető: „Eddig csak élt, most már tudja is, hogy él”. Ez az első oldalakon tűnik fel először, és több ízben visszatér a könyv során. Ami miatt különösen érdekes ez az olvasmány, hogy egy terapeuta „levetkőzése”, valódi önbemutatása történik benne, hiszen beleszövi a saját terápiáján megtapasztalt élményeit is. Közben pedig boncolgatja a kérdést, hogy mitévők legyünk akkor, ha „levetkőzzük a manővereinket”? Mit csináljunk helyette? Ezek a kérdések inkább költőinek tekinthetők, mint valódi válaszra váróknak. Az író konklúziója is ennek feleltethető meg: „nem tudni, van-e megvilágosodás, de valójában a keresés számít”. Ugyanakkor az olvasókat aktivitásra, visszajelzésre sarkallja, hisz könyvét e-mail címével zárja és várja, hogy az olvasók megosszák vele, milyen emlékek és képek törtek utat bennük a könyvvel való ismerkedés során. A mű elolvasását ajánlom minden filozofikus elmélkedésre nyitott ember számára, aki szívesen belelátna kicsit abba, hogyan gondolkodhat egy terapeuta. Ennek mentén akár önismereti hozadékra is szert tehet az olvasó.

*pszichológus, pár- és családterapeuta jelölt



Recenzió a Vetkőző lelkekről

A Pszichoterápia 2017.  novemberi számában recenzió jelent meg Pintér Zoltán Vetkőző lelkek című könyvéről, amelyet alább teljes egészében közlünk.


Izgatottan és kíváncsian vettem kézbe a könyvet, mint az első olyan művet, amely annak a pszichoterápiás filozófiának a gyakorlati kifejtésére épül, amiben magam is képződöm. Az esetmunkák tiszta képet mutatnak a gestalt-terápia módszertanáról, melyeket a szerző részletes szakmai magyarázatok nélkül, a laikusok számára is érthető folyamatokként mutat be. Nem mond többet, mint amit a terápiás ülésen a kliens tapasztal. A szerző a szervezetfejlesztési tanácsadás és a tréningek világából lépett át a gestalt-terápia területére. Jelenleg elsősorban felnőtt kliensekkel dolgozik magánpraxisban, valamint a LifeLearning nevű vállalkozás társalapítója, amely életkészségeket fejlesztő képzéseket nyújt magánemberek számára. A könyv is elsősorban a hétköznapi embereket szólítja meg, nem a szakmai közönséget.

A gestalt-terápia azokhoz az irányzatokhoz tartozik, amelyek nagy hangsúlyt fektetnek a minél autentikusabb terapeuta-kliens kapcsolat megteremtésére. A Vetkőző lelkekben a szerző ezt a fajta autentikus kapcsolatot kívánta létrehozni saját maga és az olvasó között, egy könyv lapjain keresztül. Ezt a célt szolgálja a könyv alapstílusa, a tudatosság folyamán (stream of consciousness) elnevezésű irodalmi műfaj alkalmazása, amely önfeltárással, a terapeuta érzésvilágába, dilemmáiba, élethelyzetébe való beengedéssel jár. A szerző itt nemcsak terapeuta, hanem magánember is. Önfeltárása azt szolgálja, hogy a lehető legautentikusabb kapcsolat jöjjön létre az olvasó és a szerző között.

Márai Sándor egy rövid gondolatfoszlánya, A megjelölt című írás néhány sora adja az egész könyv alapdilemmáját. Az ember, aki nem ült fel a repülőgépre, mely lezuhant, most kezében morzsolgatja a fel nem használt jegyet. Más szavakkal: ajándékként visszakapott életét. „Eddig csak élt, most már tudja is, hogy él.” – fejezi be Márai a sorait. Mit jelent az, hogy most már tudja is, hogy él? – indul el a Vetkőző lelkek szerzője ezen az egzisztencialista kérdésen és a teljes mű során erre keresi a választ. Ez a tudatos válaszkeresés azonban csak látszólagos, az olvasó is érzi ezt. Hiszen a szerző az első lapoktól kezdve nyilvánvalóvá teszi, hogy Szutraként tekint Márai soraira, tehát olyan lélektani rejtvényként, amelyre nincs egy tudatos, általánosan elfogadott válasz.

A könyv két fő részre tagozódik, az első rész a „Felöltözve” főcímet viseli. Az öltözetek és a vetkőzés metaforájához Babits Mihály A vetkőző lelkek című verse inspirálta az írót, és azokra a személyiségbéli mintázatokra utal vele, amelyeket gyerekkori lelki örökségként cipelünk magunkkal. Terápiás eseteken és irodalmi példákon mutatja be, ahogy lelki öltözeteink írják életünk forgatókönyvét, ahogy hétköznapi, triviálisnak tűnő tetteinkből, mintázatainkból sors lesz. Az írásban megjelennek Ibsen Nórája, Artrhur Miller Willy Lomanje, Thomas Mann és Kundera novellái is. A második részben a filozofikus és a praktikus megközelítések váltogatják egymást. Megjelenik benne a változtatás lehetőségeiről szóló filozófiai eszmefuttatás éppúgy, mint az első rész Miért keresése után a Hogyanok világa. A könyv zárása követi a könyvben korábban megszokott stílust és nyitva, lezáratlanul hagy, gondolkodásra késztet, nem jut el egy biztos megoldáshoz.

Az írás stílusa, a könyv kísérletező jellege önmagában hordozza a gestalt irányzat legfőbb jellemzőit, ugyanakkor alapkérdésében és tartalmában is jelentősen kapcsolódik az egzisztencializmus kérdéseihez és az egzisztencialista pszichoterápiához. Nem tanító
és magyarázatokat adó, hanem filozofáló, kérdéseket feldobó és válasz nélkül hagyó mű, mellyel sokkal inkább tudatosságot fejleszt, mint tudást ad át. Az írás és maga a szerző is egyfajta projekciós felületté válik, az olvasó egy idő után magát kezdheti olvasni ebben a hullámzó gondolatfolyamban.

A gestalt-terápia magyar nyelvű irodalma eléggé szűkös. Fritz Perls A gestalt-terápia alapvetése című könyvén kívül nincs más olyan írás, ami kizárólag a gestaltra koncentrál. A Vetkőző lelkek, mivel nem a klasszikus terápiás irodalom stílusát követi, nem vethető össze egyértelműen ezzel az írással. Ugyanakkor stílusában megfigyelhető az az elmozdulás, ami Fritz Perls óta lezajlott a gestalt irányzaton belül. A terapeuta egyenrangú fél, aki a lehető legautentikusabb kapcsolatba próbál lépni a klienssel. A Perls-féle autoritás távol áll a gestalt legtöbb mai képviselőjétől. A korábbiakhoz képest sokkal nagyobb hangsúlyt kap a gestalt fenomenológiai megközelítése és a kontextus fontossága. A mű fő alapgondolata, hogy a kapcsolatban levés és a folyamatosság fenntartása az élet alapja gyakorlati közelségbe hozza ezt. Ami
kapcsolatban romlott el, azt kapcsolatban lehet megjavítani.  A mai problémákat nem az okozza, hogy valaha valami történt velünk, hanem az, hogy újra és újra ezek alapján cselekszünk.

Kapcsolatokban teremthetjük újra magunkat a lélek vetkőzése által,
amikor régi mintáink kigombolása és fellazítása közben ruhátlanul tudunk kapcsolódni. Megjelölt szakmai közönség nincs. Laikusok számára élvezetes, önreflexióra késztető olvasmány, míg a pszichoterápia szakmai képviselői számára új, empirikus munkamódszert mutat be.

Antal Lívia Olívia írása