Mese, Mese, Meskete

Tucatnyi klasszikus mese paródiáját tartalmazza ez a kis könyvecske, amelyet Köszörűs Anita jegyez. Ilyen például a Piroska és a farkas sztorija.

Piroskának nem volt piros sapkácskája – olvasható a paródiában.
A ruhatárában valóban található volt számos élénk, közöttük piros színű darab – kötény, blúz, bokazokni, szexis top, testhezálló cicanadrág stb. –, de piros sapka nem. Sőt mi több, sapkát nem is hordott: szeles időben kendőt, télen fehér nyúlszőr kucsmát viselt. A Piroska nevet nem „piros sapkácskájáról” kapta, hanem… a keresztanyjától. Az viszont igaz, hogy gyakran járt az erdőben – nagy kiránduló volt –, és a felmenőit is szerette. Különösen a nagymamát, aki mindig finom süteményekkel traktálta, ha meglátogatta őt. Amikor aztán nagymamának elromlott a villanytűzhelye, attól kezdve felcserélődtek a szerepek: az unoka vitt süteményt a nagymamájának. Meg egy kis borocskát is, gyakorta.
Egy ilyen alkalommal, miközben kosárral a kezében Piroska a nagymamához ballagott, összetalálkozott a Farkassal…

Hogy a szerző miért alakított át jól ismert meséket, arról így nyilatkozott: “Nem rossznak tartom, hanem …. „helytelenítem”, hogy néhány közismert klasszikus mesében – illetve, az abból készült diafilmben – olyan részletek szerepelnek, mint a következők:

A mostoha utasításba adja a vadásznak, ölje meg Hófehérkét, vágja ki a szívét, és hozza el neki. A vadász amúgy emberséges, mert ezt nem teszi meg, helyette egy őzike szívét adja át a mostohának. Továbbá az sem egy méltányolható körülmény, amikor a mostoha „csak” megmérgezni akarja Hófehérkét az almával.”

A Mese, mese, meskete kapható minden nagyobb könyvkereskedőnél, és kiadónk webshopjában is megvásárolható.