Címke: interjú

Kiadói hírek, Könyveinkkel történt, Riportkönyvek, Visszhang

Olvasnivaló – Angyalboksz

Idén elindítottuk új riportkönyv sorozatunkat, amelynek első darabja Büky Dorottya Angyalboksz című műve, ami hét börtöninterjút tartalmaz. Most ebből hoztunk részletet.

Árpi

(Csendes, szelíd ember, túl a negyvenen. Magas, egyenes tartású,  feltűnően kék a szeme, kedves a mosolya. Veszett jó humora van, mindig a fején találja a szöget, az a fajta humor, ami átkeretezi a valóságot, ironikus, önironikus, intelligens, gyors. Soha nem bántó, kreatív és karizmatikus tehetség. A Mesekörben a kezdetektől részt vett, de eleinte jó darabig meg sem mukkant. A börtön munkatársai figyelmeztettek, hogy rajta van a szuicid listán, aggódnak miatta, nemigen tudnak hozzá férkőzni, de hátha ebben a közegben feloldódik, megnyílik. Az elmúlt években, ha nagy vihar volt és dörgött az ég, vagy ha rettenetes forróság volt, és rágondoltam a börtönre, mindig ő jutott eszembe, vajon, mi lehet vele a zárkában, remélem, nem szenved, nem fél. Nagyon szeretem. Ha kérdezed, hogy miért járok a börtönbe, hát ő volt az egyik ok. Most már szabad ember, együtt él a nővel, aki hősiesen és odaadóan várt rá, akivel a börtön kápolnájában esküdött meg. Ő az utolsó, akit ebben a könyvben megszólaltatok. És szerintem legyen is elég…)

–­Messengeren ­beszélgetünk,­ mind ­a ­ketten ­otthon vagyunk, ­jó messze egymástól.­ Tudod,­ mi van,­ készül ez a­ könyv, mesélj el bármit,­ ami ­számít neked.

– A gyerekkoromról nem szívesen beszélek, azt inkább szeretném elfelejteni. Intézetben nőttem fel, elváltak a szüleim, az apám el is tűnt, édesanyám full alkoholista volt, ő jobbnak látta mindennap megverni bennünket. Talán tízéves lehettem, amikor aztán intézetbe kerültünk.

–­Jobb ­volt ­az­ intézetben,­ vagy­ azért ­jobb­ volt ­otthon?

– Nekem az intézetben sokkal jobb volt. Sokkal jobb. Ott foglalkoztak velem, tanulhattam, együtt voltam a testvéreimmel. Volt rá példa, hogy kijöttem, kivett anyám, azt mondta, hogy már jó útra tért, na, az addig is tartott, és végül én kértem, hogy vigyenek vissza az intézetbe. Mentem haza este, ugye részeg volt, rájött a hoppáré, kizavart a házból, de tél volt ám, s kinn aludtunk az utcán, az öcsémmel együtt. Egy rossz rongyszőnyeget találtam a kamrában, abba feküdtünk, a másik felével meg takaróztunk. Rengeteg mostohaapám volt, lehet mondani, hogy évente kettő-három, azokkal mindig meg kellett küzdeni, mert ők is szerették az italt elég erősen, no meg vertek is. Hát kit bántsanak? Engem meg az öcsémet. A húgom szerencsésebb volt, őt azért békén hagyták. Mondhatom, a családban én kaptam a legtöbbet. (Érdemes lenne egy külön könyvet írni csak azokról a gyerekekről, akiknek jobb az intézetben felnőni, mint odahaza. Akik maguk kérik, hogy vigyék már be őket. De, persze, nem egy könyv lenne itt a legfontosabb feladat.)

 

Büky Dorottya: Angyalboksz (Ad Librum Riportkönyvek, 2017)
Büky Dorottya: Angyalboksz (Ad Librum Riportkönyvek, 2017)

További érdekességek a könyvről itt olvashatók.

A teljes részlet itt olvasható.

Szerzőnkkel történt, Visszhang

Az AH magazin vendége volt Barbara Whest

Újabb érdekes dolgokat tudhatunk meg Barbara Whestről és első regényéről A hallgatás mérgéről. Az írónőt nemcsak arról kérdezték miből merít ihletet, mit csinál szabadidejében vagy éppen hogyan keletkezett a könyv, hanem jövőbeli terveiről is.

Sophie vagy Harry? Ki áll közelebb a szívedhez? Könnyen megalkottad őket vagy ütköztél esetleg nehézségekbe?

Nehéz kérdés, mintha azt kérdezted volna tőlem, hogy a gyerekeim közül – amik egyébként nincsenek, – ki a kedvencem. Mindkettő karakter egyből kirajzolódott előttem és mindkettejük nagyon közel áll a szívemhez, ennek az oka pedig az, hogy élő emberekről mintáztam őket, valódi problémákkal. Sophia a kishúgomról lett mintázva, aki ugyan még csak tíz éves, de már most szembe kellett néznie a gyásszal, ami nem egy egyszerű feladat. Harry több emberből jött létre, a stílusa, a humora, a problémái mind mástól származnak, azonban egy nagy adag belőlem jött. Volt idő, amikor nem beszéltem apámmal annyit, mint kellett volna, nem tartottam vele a kapcsolatot, így ezt a fajta utálatot és sértődöttséget beletettem Harry jellemébe is, kicsit felnagyítva, természetesen. Mára már egyébként javult a kapcsolatom apámmal és sosem utáltam őt, de hát a fiatalság sok hülyeségre késztet bennünket.

 

A való életben bejönne neked egy Harry-féle pasi?

Az a helyzet, hogy a könyv kiadatása óta megismertem egy ilyen embert, és nem, nem tudnám elképzelni magam mellette. Nyilván ezt úgy mondom, hogy ez a fiú a kollégám és barátzónába került első perctől kezdve, de pont ugyanolyan életet él és pont ugyanolyan jellemmel rendelkezik, mint Harry. Remélem egy nap ő is talál majd egy lányt, aki képes őt a jó irányba terelni, mert a párhuzam a karakter és a srác között valami elképesztő!

A későbbiekben tervezel esetleg fiatalabbaknak szóló ifjúsági regényt is írni vagy előreláthatóan megmaradsz ennél a 16+-os korosztálynál?

Megígértem a kishúgomnak, mert ezt a könyvet nem olvashatja el, szóval igen, szeretnék a fiatalabbaknak írni egy számukra olvasható könyvet, ugyanakkor szintén el szeretném érni, hogy az idősebbek is tudják élvezni a történetet, ha esetleg belelapoznának. Már kigondoltam valamit, de ez még a jövő zenéje.

A teljes interjú itt olvasható.

A kép forrása: http://www.ahmagazin.com

Könyveinkkel történt, Szerzőnkkel történt, Visszhang

Miért pont én? – interjú Ó. G. Mariannával

Ó. G. Mariannával a DUOL (Dunaújvárosi hírportál) készített interjút.  A Hogyan éljük túl a küzdelmet a terhességért? című könyve kapcsán a meddőség megéléséről, az önmagunk elfogadásáról és a depresszió felszámolásáról is kérdezték.

A depresszió feltétlen velejárója?

– Persze. Az ember ha már gyereket tervez, és szeretne, akkor egész biztos, hogy az egy nagyon erős érzelmi kötöttséget okoz. Na most, ha ezt minden aktív cselekedet ellenére nem kapja meg, akkor ez nagyon rossz érzést kelt. Ez folyamatosan ismétlődik és már évek óta tart, hogy minden hónapban valami tragédia történik – akár vetélés, vagy meg nem termékenyülés -, akkor az depressziót okoz.

Ilyenkor előkerül az önvád?

– Persze. Több szakasz létezik. Amit magamon megfigyeltem, van az, amikor tagadom: nem, ez velem nem történhet meg. Ilyen nincs, és századjára is megnézi a tesztet. Ilyenkor képes vagyok bárminek az ellenkezőjét és az azonos jelentését is megcáfolni. Aztán van, amikor a világra haragszom: Ez inkorrekt, és miért pont én? Megint én, aki a világ legszerencsétlenebb embere vagyok. Aztán van, amikor jön az elfogadás. Rendben, nekem nem lesz, keressek valami mást! De igazából mindig bennem marad. Rendben, hogy pihennem kell, megvárni, hogy a lelkem utolérje a testemet, de nem is tudom, hogy elérkezik-e valaha ez a pillanat.

A teljes cikk itt olvasható.

Szerzőnkkel történt, Visszhang

Interjú Barbara Whesttel!

Újabb interjú jelent meg a napokban Barbara Whest elsőkönyves írónőnkkel. Ezúttal a kidsnew.hu kérdezte A hallgatás mérge keletkezéséről.

 

Ezek elég komoly témák egy ilyen humoros regényhez. A poénkodás segít feldolgozni a tragédiákat? Hogyan tudod ezeket így kezelni?

Ahogy mondtad humoros könyv, és úgy gondolom, hogy engem is így ismer a világ – poénkodós, mosolygós csajszinak. Ugyan vannak napok, amikor nem vagyok képes humorral fedni az érzéseimet és rossz a hangulatomat, de többségében mindig igyekszem vidám és optimista lenni, és a körülöttem lévőket is mosolygásra késztetni a vicceimmel és a viselkedésemmel. Számomra az írás egy kikapcsolódás, ugyanakkor egy mód arra, hogy elérjem az embereket és szórakoztassam, ezáltal mosolygásra késztessem őket. Mikor írtam a könyvet, tudtam, hogy egy darabot szeretnék beletenni magamból, olyan komoly témákat is érinteni akarok vele, amikről még nem mertem beszélni másoknak. Ugyanakkor mindezt úgy szerettem volna, ahogyan élek – humorba és komolytalan fejezetekbe sűrítve, hogy ne lehessen őket látni. Így, aki olvassa a könyvet hamarabb fog poént vagy egy romantikus regénybe illő jelenetet találni, mint egy mély gondolatot, ami akár fél könyvön át kitarthat.

A teljes cikk itt olvasható.

Kép forrása: kidsnews.hu

Kiadói hírek, Könyveinkkel történt, Riportkönyvek, Szerzőnkkel történt, Visszhang

Férfiműszak a Life.hu-n – Hogyan lesz egy férfi prosti?

A Life.hu újabb cikket közölt Domszky László Férfiműszak című könyvéről.

Ahogy korábban már beszámoltunk róla, riporterünk, Domszky László egy tényfeltáró riportkönyvet készített Férfiműszak címmel a magyar férfiprostituáltak luxus világáról. De hogy pontosan hogyan, miért lesz egy férfiből prostituált, aki férfiaknak árulja a testét, a könyv szerzője elárulta.

„Ha nagyon röviden szeretnék fogalmazni, azt mondanám, hogy természetesen a pénzért. Ha ezt picit bővebben fejteném ki, azt is mondhatnám, nagyon sok pénzért” – kezdte a Férfiműszak szerzője. Mint mondta, a könyvének megírása során számtalan prostituált történetét végighallgatta, hogy ki tudja választani a legérdekesebb eseteket, valamint azt, hogy ne legyen két egyforma sztori a srácok elbeszélésében. Így három meleg és egy heteró srácra esett a választás. Egyöntetűen mindenki a pénzt mint legfontosabb motivációt jelölte meg célnak, ugyanakkor a kezdet is nagyon hasonló volt.

A teljes cikk itt olvasható.

Kép forrása: Shutterstock

Könyveinkkel történt, Szerzőnkkel történt, Visszhang

Igen! Itt és most!

A Hajdú Online az esküvőszervezés nehézségeiről írt, ahol többek között Mikos Ákost is kérdezték. A ceremóniamester könyve az Esküvő Tour nyáron jelent meg kiadónknál.

Fotós és zenész: e kettő megfelelő kiválasztására nem szabad sajnálni a pénzt, az időt. Mikos Ákos tanácsát azzal támasztja alá, hogy egy esküvő résztvevőiben néhány hónap vagy év távlatából a hangulat marad meg leginkább; a képek pedig időskori önmagunkon túl az utánunk jövőknek is sokat jelentenek majd. Mikos Ákos lassan hat éve ceremóniamester, tapasztalatait nemrégiben kötetbe is foglalta. A már jelzett találkozón az egyházi esküvő szimbólumait kibontva mutatta meg, hogy az egyházi szertartások, a lelkészi felkészítés miért fontos út a házasság felé. […] A ceremóniamester szerint a leglényegesebb, hogy miként éljük meg az esküvőnket. Mert a lényeg a költségeken, a szervezési nehézségeken, a vendégek vélt vágyainak kielégítésén túl mégis csak az, hogy jó élmény legyen a nagy nap és az odavezető út is.

Olvasson bele a könyvbe itt.

A teljes cikk itt olvasható.

Könyveinkkel történt, Szerzőnkkel történt, Visszhang

Interjú Ó. G. Mariannával

Az Érd Most interjút készített Ódorné Gaál Mariannával a Hogyan éljük túl a küzdelmet a terhességért? című könyve kapcsán.

„Miért írta a könyvet?

Több okból kezdtem neki. Első sorban önzésből. A férjem javaslata volt, hogy terápiás célzattal írjam ki magamból a kellemetlen élményeket. De valahogy nem ment a napló-szerű leírás. A férjemnek szántam első sorban a soraimat, hogy megértse, mi zajlik bennem, miközben harcolok egy közös családért. Aztán, mikor láttam, hogy hogyan reagál, sőt, néha még mulattatja is az írásom, megfogalmazódott bennem, hogy másoknak is biztosan tetszene. De önmagában ez nem volt elég. Hiszen, kit érdekelne, hogy én, egyes szám első személyben mit teszek. Az viszont érdekes lehet, hogy hogyan, milyen eszközökkel teszem mindezt. Gyakorlatilag, ezen a ponton született meg maga a könyv: adott egy élethelyzet és adott egyféle megoldási útvonal. Nekem bevált a terápia. Másnak miért ne válna be?

Hogy tudná összefoglalni azoknak, akik még nem olvasták, miről szól a könyv?

A könyv a családalapítás nehézségeiről szól. Arról, hogy hogyan születik a döntés arról, hogy babát szeretnénk, mi mindent kell megtennünk ezért, és mi történik akkor, ha nem egyenes az út a sikerhez. Hogyan viseljük el a nehézségeket? Anélkül, hogy beleőrülnénk.”

A teljes cikk itt olvasható.

 

Kép forrása: erdmost.hu

Könyveinkkel történt, Visszhang

Az M1 vendége volt Gelsei Bernadett

Az M1 Ma este című műsorában Gelsei Bernadettel beszélgettek új könyvéről. Az addiktológus nő szerint összefüggés lehet a szenvedélybetegség és a szerelmi háromszögek között.

A hűtlen, a megcsalt és a szerető című könyve ezt a témát járja körül. Elemezve mindhárom fél nézőpontját, és segítve őket, hogyan változtassanak helyzetükön.

A teljes műsor itt látható.

Kiadói hírek, Könyveinkkel történt, Riportkönyvek, Szerzőnkkel történt, Visszhang

Őszintén a férfiprostik világáról

A Life.hu interjút készített Domszky Lászlóval.  A polgári foglalkozása szerint újságíró férfit nem csak a munkájáról, de új könyvéről is kérdezték. 

– Először dolgoztál fel egy témát könyv formájában. Hogyan jött a Férfiműszak ötlete?

-Amikor témát választottam, sokan igyekeztek eltántorítani attól, hogy a férfiprostik világát mutassam be. De ahogy belemélyedtem a témába, egyre izgalmasabb dolgokat sikerült a felszínre hozni. Rántódott is a lepel. Jöttek a prostik. De nem a nők, róluk havonta ír valaki könyvet. Hanem a fiúk. Egy eddig még fel nem tárt világ a maga őszinteségével, de nem trágárságával, a maga gazdagságával és a maga drámájával, hiszen nincsen ebben semmi vidámság.

 

A teljes cikk itt olvasható.

Kiadói hírek, Új megjelenések

Megjelent!-Megszámlálhatatlan 2.

Alig egy hónapja jelent meg Krencz Nóra új könyve, a Megszámlálhatatlan második része, A hófehér másvilág címmel. A szerzővel a Könyv Guru készített interjút. Most pedig a várva várt új részbe is beleolvashatnak.

(1. fejezet, részlet)

Célirányosan indultam el a folyosón, Cora alig bírt lépést tartani velem.

– Mi a fenét találtál ki? – kérdezte, de én nem akartam még elmondani neki, hadd izguljon.
Az északi szárny egy félreeső zugába értünk, ahová soha nem jött senki. Épp ezért csodálkoztam, amikor egyik nap megláttam itt Lyrát, egy rongyokba csavart csomaggal a kezében.

– Követtem – meséltem Corának, amikor elértük azt a keskeny lépcsőt, ahol Lyra annak idején felment. – Furcsálltam a dolgot, és azt is, hogy még sosem jutott eszünkbe felmenni ide. Hiszen ez egy elzárt rész, nyilván titkos is, mi meg szeretjük a titkokat, nem igaz?–Cinkosan mosolyogtam rá, ő pedig egyetértően kivillantotta hófehér fogsorát. Izgatottan a lépcső irányába nézett, majd hátrapillantott, hogy van-e valaki a közelünkben.

Megnyugtattam.

– Ide tényleg soha nem jön senki. Menjünk!
Lassan fellépdeltünk a lépcsőn, én mentem elöl, Cora utánam. Egy idő után csukott ajtóval találtuk szembe magunkat.

– Zárva? – kérdezte Cora a hátam mögött.

– Gondolom, igen, hisz olyasmi van bent, amiről senki sem

akarja, hogy kide… – Nem volt alkalmam végigmondani, mert ekkor Cora előrenyújtotta mellettem a kezét és lenyomta a kilincset. Az ajtó kinyílt.

– Nézzük meg! – rikkantotta lelkesen.

A Könyv Guru-n megjelent teljes részlet itt olvasható.