Újabb kritika V. Kiss Orsolya regényéről

Újabb kritika látott napvilágot V. Kiss Orsolya A herceg fekete lovon érkezett című regényéről.

Kedvenc mondataink belőle:

„Szerettem, hogy ennyire magyar volt, itt játszódott, így minden további nélkül beleélheti magát bárki Janka szerepébe. Tetszett, hogy a mellékszereplőknek is volt történetük, hagyott nekik is az írónő valamennyi teret. És én az elejétől odáig voltam a szakácsért.”

„…ez a könyv nem a mesék birodalmába kalauzol el, ahol a szerelem mindent megold, nem azt mutatja be, hogy a megfelelő nőért a pasi teljesen kifordul a korábbi énjéből.”

„A legvége meg igazán tökéletes volt.”

A teljes kritika itt érhető el.

Köszönjük Vickynek.

Kicsi vagyok, székre állok…

Takács Hajnal, a Bántalmazottak igazsága című könyv szerzője első posztjában  a Nézőművészeti Kft. és a MaNNa közös produkciójáról, a Soha senkinek című színdarabról ír, melynek témája a gyerekeket ért szexuális bántalmazás.

„Kicsi vagyok, székre állok… … és onnét egy nagyot kiáltok. Nagyot, fájdalmasat és befogadhatatlant. Igazságtalant. Olyat, amit soha senkinek nem akartam elmondani. Ami miatt én szégyenkeztem, amiről azt hittem, hogy én tehetek: a nagyapám szexuálisan használt kisgyerekkoromban.”

Interjú Barczikay Lillával

Dorka az Anya olvas blogon interjút készített Lillával. Nagyon köszönjük neki!

Egy kis ízelítő:

„Az emberek többségét meglepi, hogy ilyen fiatalon könyveket adok ki, engem pedig kezdetben feszélyezett a meglepettségük, hiszen ez számomra teljesen természetes, nagyon régóta szeretném ezt ennyire komolyan csinálni.”

„A tárgyaknak kevesen tulajdonítanak lelket, én se törődöm a kanapé érzéseivel, de eljátszottam a gondolattal, milyen lehetne, ha gondolkodnának.”

„Azért választottam a fatárgyakat, mert a fa valaha tényleg élt, így a csak Nita számára hallható szavak egy régi élet utolsó rezdülési lehetnek.”

A kérdéseket és válaszokat itt olvashatjátok.

Miért olvassunk (regényt)?

Villax Richárd ezen a héten arról írt, miért érdemes (regény)olvasóvá válni.

„Minket, könyvimádókat gyakorta ér az a vád, hogy a fenti kérdésre képtelenek vagyunk racionális választ adni. Nehéz is logikailag leképezni a misztériumot. Lehet, hogy nem is kellene? Ifjonti hévvel (mikor még volt olyanom) gyakran bonyolódtam hitvitákba, amíg valaki fel nem hívta rá figyelmem: Isten elég nagy ahhoz, hogy ne szoruljon a védelmemre.”

Kritika és önkifejezés

Sajter Gizella írói honlapja újabb bejegyzéssel bővült. E heti írása a kritikák közötti különbségekről, azok hatásairól  és hasznosságukról, valamint az önkifejezésről szól.

„Hogy viselem a kritikát? Hát rosszul. Jót és rosszat egyaránt. A jót, mert nem teljesen hiszem el, a rosszat, mert elhiszem. Körülbelül 10-15 percig vagy néhány napig. Általában ennyi idő kell ahhoz, hogy elemezzem, lebontsam és elraktározzam a megfelelő helyekre. Természetesen van némi különbség a pozitív és negatív kritika okozta első reakcióérzések között, de a végső következtetés már általában mindkét, valamint az összes többi köztes esetben is ugyanaz: Háááát, azért biztosan lehetett volna jobb is. Vagy nem?”

A felhők felülről

Krencz Nóra e heti bejegyzésében egy életre szóló élmény utóhatásáról ír.

„A mai írásomat ettől fogva egyfajta Krencz Nóra-féle motivációs beszédnek tekintem, mert tulajdonképpen olyasmire készülök. Tény, hogy amiről itt szó lesz, az elhangzott már más szájából is, csak kicsit másképp és más példával alátámasztva.”

Újabb kritika a Fanyűvőkről

A Magyar Horrorportál is kritikát írt a Fanyűvőkről.

Kedvenc részletünk belőle:

„…az alig több mint 200 oldalas regény fordulatokban gazdag cselekményes szövése eléggé olvastatja magát. Humorban sem szűkölködő, ámde valós  motivációkkal rendelkező, hús-vér szereplőink mintha csak a mai magyar valóságból léptek volna ki, de a bemutatott helyzetek és különféle szituációk többségét is könnyen magunk elé tudjuk képzelni; ismerősek lehetnek a hétköznapi életünkből vagy éppen a hazai sorozatokból.”

A teljes írás itt olvasható.

Miért ne próbálj egy bántalmazónak megfelelni?

V. Kiss Orsolya ezen a héten arról ír, miért nem érdemes és szabad egy bántalmazónak megfelelni.

„Ugye, mint tudjuk a bántalmazók negatív emberek. Még akkor is, ha esetleg pozitívnak állítják be magukat. Mivel sötét színben látják a világot, így más embereket is abban tüntetnek fel. Leginkább azokat bántják, akik a legközelebb állnak hozzájuk.”

Szürkület

Mester Györgyi e heti novellájában arról ír, hogy mi történhet az emberrel, ha állás nélkül marad.

„Mint derült égből a villámcsapás, úgy érte a hír! Elbocsátások lesznek a cégnél, melynél hét év óta, speditőrként dolgozott.

Azt rebesgették, tizennégy százalékos lesz a leépítés, a neveket megismerve reménykedett, hogy ebbe nem esik bele, de aztán, a számot felkerekítették tizenötre, és ő lett a tizenötödik százalék. Vagyis, a tizenötödik kirúgott, mivel a száz alkalmazottból tizenötöt utcára tettek.”

Mit érne Lilla kutya nélkül?

Kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes. Barczikay Lilla már tudja, most pedig a hozzá közel állók is megtapasztalják, hogyan képes egy lihegő szőrcsomó megváltoztatni az életünket.  Lilla e heti írása itt olvasható.

Az Ad Librum Kiadó és kiadói csoport honlapja