Félelmetes hangok

Jenei András e heti írásából megtudhatjuk, hogyan ihlették meg a befagyott sárvári Csónakázó-tó jég alatti hangjai.

The name is… Villax

Villax Richárd e heti írásából megtudhatjuk, hogy milyen hátrányokkal és előnyökkel jár, ha az embernek ilyen különös neve van.

A boldog hóember

Mester Györgyi e heti novellájában egy boldog véget ért hóember sorsa elevenedik meg.

Újabb versek Ritától

Hegedűs Rita e heti posztjában újabb verseivel örvendeztet meg bennünket.

Mi a bántalmazás legjobb ellenszere?

V. Kiss Orsolya írása a bántalmazás legjobb ellenszerére, az önszeretet fontosságára hívja fel a figyelmet.

Ha Lilla Disney-hercegnő lenne…

Barczikay Lilla, a Bátyám könnyei szerzője tanulás helyett blogot ír, és kvízeket töltöget. Hogy a vizsgáival mi lesz, azt nem tudni, ellenben fény derül rá, melyik Disney-hercegnő illik legjobban az írónőhöz.

A blogbejegyzés itt olvasható.

Picinke és a kisvasút

Mester Györgyi e heti novellája igazi lélekmelengető ebben a nagy hidegben.

Picinke volt a legkisebb a madártestvérek között. Cinke mama már tojáskorában is nagyon óvta, mert attól félt, az apró tojás valamerre elgurul a fészekben, eltűnik a szeme elől, akkor pedig nem tudja a testével melengetni, és tán ki sem kel a fióka.

Nyáron remekül elvoltak a kismadarak. Csak csiviteltek, torkoskodtak, hol a levegőben fogták el a rovarokat, hol a fűből kapták fel azokat a csőrükbe. Egyszóval csodásan telt a nyár. Mindenki boldog volt, jóllakott és elégedett.

A nyarat követő átmeneti, hűvös őszi időt azonban hamarosan felváltotta a zord tél. A bogarak nem járták már kerge táncukat a levegőben, és a zúzmarás fűből nem lehetett szemernyi élelmet sem felcsipegetni. A cinkecsalád éhezett.”

Legjobb és leg(el)borzasztóbb könyvélményeim

Van egy lista a fejemben, amire mindig újabb és újabb lehetséges olvasmányokat „jegyzek fel”, és ha végeztem az egyikkel, máris jöhet a következő.” Krencz Nóra könyvélményeiről mesél ezen a héten.

Nem vagyok túlzottan válogatós, de tény, hogy elsőként egy könyv borítóját nézem meg, és csak azután olvasom el a tartalmát. Ha azonban a tartalom nem fogott meg, gondolkodás nélkül visszateszem a polcra. Meglehet, sok kellemes élménytől fosztom meg magam, de akad még sok más regény, ami kárpótol ezért a veszteségért.”

Mi a jelen, a múlt vagy a jövő?

Jenei András e heti írásában az emberi kapcsolatokról, egymás segítéséről és megbántottságról beszél.

Amikor az ember ösztönösen, és mert lénye ezt diktálja, segít. Nem pénzért, nem félelemből, hanem azért, hogy jó legyen. Lehetőleg mindenkinek – még akkor is, ha ez lehetetlen küldetésnek ígérkezik –, és senki ne sérüljön.”

Fekete szilveszter

Mester Györgyi szilveszteri krimije elolvasható egy novellában szerzői honlapján.

A nyugat-virginiai kisváros lakói, mint ilyenkor szerte a világon mindenütt, már egy hete ünnepi lázban égtek. Túl a karácsonyon, a gyomrok épp csak megpihentek, már készülni is kellett a nagy szilveszteri evészetre, ivászatra.

Az éttermekben minden helyet jó előre lefoglaltak, teltházra, magas bevételre lehetett számítani. Csupán a Gesztenyéskert vendéglő tulajdonosának fájhatott a feje, mert a forgalma igencsak megcsappant, amióta közvetlen szomszédságában felépült a városka büszkesége, a háromemeletes Kultúrcentrum. Ez – többek között – otthont adott egy étteremnek is, mely nagy befogadóképességű és pazarul berendezett volt. A kisvárosban még senki nem látott üvegpadlót, falba épített akváriumot, egzotikus növények keltette mediterrán hangulatot, vagyis mind olyasmit, amit egy egyszerű étteremtulajdonos nem engedhet meg magának hullámzó látogatottság mellett.

Az év utolsó napján, már délben megkezdődött a nagy készülődés. Mindenki sütött-főzött, csak a gyerekek voltak láb alatt, unatkoztak, mert fekete volt a karácsony, még egy szem hó sem esett. De, hogy a nevezetes nap garantált sikeréhez semmi se hiányozzon, a Nagy Időjárásfelelős, a Mindenható gondoskodott erről is: kora délután váratlanul beborult az ég, a csapadékkal terhes, sötétszürke felhők dunyhaként borultak a városka fölé, majd – a gyerekek legnagyobb örömére –, csendesen, de kitartóan szállingózni kezdett a hó. Aztán csak esett, esett…”

Az Ad Librum kiadói az elsőkönyvesek és a rétegkönyvek megjelenését szolgálják.