2017. november hónap bejegyzései

Kiadói hírek, Könyveinkkel történt, Riportkönyvek, Szerzőnkkel történt, Visszhang

Őszintén a férfiprostik világáról

A Life.hu interjút készített Domszky Lászlóval.  A polgári foglalkozása szerint újságíró férfit nem csak a munkájáról, de új könyvéről is kérdezték. 

– Először dolgoztál fel egy témát könyv formájában. Hogyan jött a Férfiműszak ötlete?

-Amikor témát választottam, sokan igyekeztek eltántorítani attól, hogy a férfiprostik világát mutassam be. De ahogy belemélyedtem a témába, egyre izgalmasabb dolgokat sikerült a felszínre hozni. Rántódott is a lepel. Jöttek a prostik. De nem a nők, róluk havonta ír valaki könyvet. Hanem a fiúk. Egy eddig még fel nem tárt világ a maga őszinteségével, de nem trágárságával, a maga gazdagságával és a maga drámájával, hiszen nincsen ebben semmi vidámság.

 

A teljes cikk itt olvasható.

Kiadói hírek, Könyveinkkel történt, Riportkönyvek, Visszhang

A Férfiműszakról a Borsonline-on

A napokban jelent meg egy cikk a Borsonline-on, ahol Domszky Lászlót kérdezték nemrégiben megjelent könyvéről a Férfiműszakról. 

„Nyers őszinteséggel rántja le a leplet Domszky László író a testüket áruba bocsátó férfiak világáról. Veszélyes, erőszakkal és perverzióval teli élet ez – magyar férfi prostik vallanak a rideg valóságról.”

 

A teljes cikk itt olvasható.

Könyveinkkel történt, Visszhang

Kritika – Üsd ki a pánikod!

Újabb kritikát kaptunk Nagy Judit Üsd ki a pánikod! című könyvéről. Ezúttal Coffee A másik világ bloggere írt véleményt.

„Komoly a téma, habár sokan a lelki eredetű problémákat nem tekintik valódi betegségnek – sajnos. Jókor talált rám ez a könyv, ugyanis a pánikbetegség mostanában több szinten is előfordul a környezetemben, életemben.
Azt tapasztalom, hogy a pánikbetegeknél nagy vízválasztó, ha hirtelen változás történik az életükben, s legtöbbször úgy látom, hogy ez a változás a gyermek születése és az azzal járó otthon töltött idő – vagy lehet, hogy az élethelyzetemből adódóan csak én mozgok most ezekben a közegekben túl sokszor. Az ember megszokja, hogy egyedül van, nem kell foglalkoznia semmivel, nem kell megfelelni senkinek. Egészen addig, míg nem megy újra közösségbe… Nálam ekkor változott meg valami, görcsben volt a gyomrom, ahányszor elhívtak minket valahová, vagy programunk volt rokonokkal, barátokkal. ”

„Nagy Judit apró részleteire bontja  a pánikbetegséget, s ezen részletekkel külön-külön foglalkozva igyekszik tanácsot adni olvasóinak. Ír a pánik fajtáiról, a kialakulásának lehetséges okairól. Olvashattam arról, hogy egy kezdő pánikos milyen baklövéseket követ el, amint tudatára ébred, hogy bizony ő pánikbeteg. Az írónő külön fejezetet szán a gyógyszeres kezelés elleni küzdelmének, hiszen ő már tapasztalta, hogy a bogyók nem segítenek, inkább ártanak, s helyette feltárja olvasói előtt a lehetséges megoldásokat, a pozitív hozzáállás jótékony hatását, beszél a célok kitűzéséről, s arról, hogy akik úgy érzik, nem rettennek meg a legrosszabbtól sem, milyen módszerrel győzhetnek a leghamarabb ellenségük, a pánikbetegség ellen.”

A teljes bejegyzés itt olvasható.

Kiadói hírek, Új megjelenések

Megjelent!-Megszámlálhatatlan 2.

Alig egy hónapja jelent meg Krencz Nóra új könyve, a Megszámlálhatatlan második része, A hófehér másvilág címmel. A szerzővel a Könyv Guru készített interjút. Most pedig a várva várt új részbe is beleolvashatnak.

(1. fejezet, részlet)

Célirányosan indultam el a folyosón, Cora alig bírt lépést tartani velem.

– Mi a fenét találtál ki? – kérdezte, de én nem akartam még elmondani neki, hadd izguljon.
Az északi szárny egy félreeső zugába értünk, ahová soha nem jött senki. Épp ezért csodálkoztam, amikor egyik nap megláttam itt Lyrát, egy rongyokba csavart csomaggal a kezében.

– Követtem – meséltem Corának, amikor elértük azt a keskeny lépcsőt, ahol Lyra annak idején felment. – Furcsálltam a dolgot, és azt is, hogy még sosem jutott eszünkbe felmenni ide. Hiszen ez egy elzárt rész, nyilván titkos is, mi meg szeretjük a titkokat, nem igaz?–Cinkosan mosolyogtam rá, ő pedig egyetértően kivillantotta hófehér fogsorát. Izgatottan a lépcső irányába nézett, majd hátrapillantott, hogy van-e valaki a közelünkben.

Megnyugtattam.

– Ide tényleg soha nem jön senki. Menjünk!
Lassan fellépdeltünk a lépcsőn, én mentem elöl, Cora utánam. Egy idő után csukott ajtóval találtuk szembe magunkat.

– Zárva? – kérdezte Cora a hátam mögött.

– Gondolom, igen, hisz olyasmi van bent, amiről senki sem

akarja, hogy kide… – Nem volt alkalmam végigmondani, mert ekkor Cora előrenyújtotta mellettem a kezét és lenyomta a kilincset. Az ajtó kinyílt.

– Nézzük meg! – rikkantotta lelkesen.

A Könyv Guru-n megjelent teljes részlet itt olvasható.

Kiadói hírek, Könyveinkkel történt, Új megjelenések, Visszhang

Őszintén hazudva – részlet

Örömmel mutatjuk be George Hannmer Őszintén hazudva című novelláskötetét! Rövid történetek főleg férfi és nő viszonyáról, katonaságról és a tetoválások miértjeiről.

Tenyerembe ölelem tenyered

– Mondd!

– Semmi, semmi…

– No!

– Neeem, semmi. Tényleg.

– Te tudod.

– …

Amikor megszólítottál, tudtad, amikor én válaszolgattam neked, én is tudtam, hogy te tudod: megőrülök érted.

Aztán csak nézem a hajad, a szemed, a pofid, a kezed, mindened. Messze van az illatod. Elmerengek azon, milyen lenne, ha csak úgy egyszerűen csendben odalépnék hozzád, megsimogatnám a kezed, és belenéznék a szemedbe. Hosszan.

Olyan finomak a mozdulataid. Törékeny vagy. Nálad tizennyolc körül megállt az idő? Nem vagy enyém, nem ér.

Hm. Inged legfelső gombja velem van. Kiszabadította magát. Kebled bőre azt üzeni a világnak: illatos vagyok! A nyakam teszem rá, hogy kínosan ügyelsz a toalettedre, amióta élsz. (Ejnye! Nem illik ilyenekről álmodozni.)

De jó lenne melléd ülni! Nem merek. Megállt az idő. Felváltva gondolok a kezedre. Bal, jobb, jobb, bal… Elképzelem, ahogy minden millimétert végigpásztázok, simogatok. Ezt az utat járom be szememmel. Szépek vagytok. Minden porcikád szép. Mindenedet szeretem. Most még könnyű nekem ilyet mondani.

Gyönyörű szemed van. Köszönöm, hogy belenézhetek. Angyalnak tűnsz. Mondd, mit csinálsz itt a földön? Ha jönnél felém, pont annyi szövet lenne sok rajtad, amennyit viselnél, de amit láthatnék belőled, azt úgy köszönném, ahogy vagy: örömmel. (De jó lenne hozzád érni! Nem merek.) Legszívesebben óvatosan belefűzném ujjaim a hajadba. Lágyan masszíroznám a nyakad és még, még és még.

Na, jó! Összeszedem minden bátorságomat… és már ott is vagyok… és hirtelen határozottsággal leülök melléd. Szorosan melléd. Szilvakék paradicsomos a ruhád mintája. Elkönyvelheted, hogy mondanám, ha merném, hogy

 írnék hozzád, ha tehetném. Neked.

Felriadsz gondolataidból, s kérdőn rám emeled a tekinteted.

Válaszul elindul feléd a kezem, majd tenyerembe ölelem

tenyered.

Szabadon zárnak össze ujjaink.

További részletek itt olvashatók.