Címke: George Hannmer

Dedikálásözön

Kedves Olvasóink!

Június 10-én a pszichológia és riportkönyveink lesznek a középpontban a 89. Ünnepi Könyvhéten a Vörösmarty téren. A 21-es pavilonnál az alábbi szerzőink lesznek velünk, és dedikálják könyveiket:

10.00-11.00 óra –Végh-Fodor Mónika (Mesetréning)

11.00-12.00 óra – Garay Zsuzsanna és Mester Györgyi

14.00-15.00 óra – Gelsei Bernadett (A hűtlen, a megcsalt és a szerető)

15.00-16.00 óra – Lovász-Horváth Nikolett (Vastapsfelelősök)

16.00-17.00 óra – Kuti Veronika (Vágyvirágzás)

17.00-18.00 óra – George Hannmer (Nők és Férfiak, Fáj-dalom, Őszintén hazudva)

 

Mindenkit szeretettel várunk!

 

Évértékelő

Kedves Olvasóink!

Így a 2017-es év végén mi is számot vetettünk magunkkal, és listába szedtük mi minden történt velünk és szerzőinkkel az elmúlt évben. Íme a mi 2017-es eseményeink:

Takács Hajnal 2017-03-14 könyvbemutató Jelen Bisztró
K. Grein és A. Decker 2017-04-04 könyvbemutató Jelen Bisztró
Molnár Tóni 2017-04-21 dedikálás Könyvfesztivál
Mester Györgyi 2017-04-21 dedikálás Könyvfesztivál
Solti Gabriella 2017-04-21 dedikálás Könyvfesztivál
V. Kiss Orsolya 2017-04-21 dedikálás Könyvfesztivál
Böhönyey Márta -Tóth Melinda 2017-04-22 könyvbemutató Könyvfesztivál
Villax Richárd 2017-04-22 dedikálás Könyvfesztivál
K. Grein és A. Decker 2017-04-22 dedikálás Könyvfesztivál
Csüllög Ferenc 2017-04-22 dedikálás Könyvfesztivál
Horváth Márk és Lovász Ádám 2017-04-22 dedikálás Könyvfesztivál
Krencz Nóra 2017-04-22 dedikálás Könyvfesztivál
Pauer Emánuel 2017-04-23 dedikálás Könyvfesztivál
Takács Hajnal 2017-04-23 dedikálás Könyvfesztivál
Robin O Wrightly 2017-06-09 dedikálás Könyvhét
Garay Zsuzsanna 2017-06-09 dedikálás Könyvhét
Friedeczky Katalin 2017-06-09 dedikálás Könyvhét
Naszvadi Judith 2017-06-09 könyvbemutató Szent István Gimnázium díszterme
K. Grein és A. Decker 2017-06-10 dedikálás Könyvhét
Mester Györgyi 2017-06-10 dedikálás Könyvhét
Kathy Schranko 2017-06-10 dedikálás Könyvhét
Böhönyey Márta -Tóth Melinda 2017-06-10 dedikálás Könyvhét
Naszvadi Judith 2017-06-10 dedikálás Könyvhét
Horváth Márk és Lovász Ádám 2017-06-10 dedikálás Könyvhét
Jenes Gyula és Sziklai Károly 2017-06-11 dedikálás Könyvhét
Solti Gabriella 2017-06-11 dedikálás Könyvhét
Mikos Ákos 2017-06-11 dedikálás Könyvhét
Pauer Emánuel 2017-06-11 dedikálás Könyvhét
Molnár Tóni 2017-06-12 könyvbemutató Könyvhét
Villax Richárd 2017-06-12 könyvbemutató Könyvhét
Krencz Nóra 2017-06-27 könyvbemutató Enying
Garay Zsuzsanna 2017-09-22 könyvbemutató Fókusz Könyváruház
Gelsei Bernadett 2017-10-23 könyvbemutató Kőleves
Mikos Ákos 2017-11-10 könyvbemutató Debrecen
George Hannmer 2017-11-18 könyvbemutató Lurdy Ház
Garay Zsuzsanna 2017-12-05 dedikálás Karácsonyi bolt
Ó. G. Marianna 2017-12-05 dedikálás Karácsonyi bolt
Barbara Whest 2017-12-07 dedikálás Karácsonyi bolt
George Hannmer 2017-12-08 dedikálás Karácsonyi bolt
Barczikay Lilla 2017-12-09 könyvbemutató Jelen Bisztró
Naszvadi Judith 2017-12-11 dedikálás Karácsonyi bolt
Robin O Wrightly 2017-12-11 dedikálás Karácsonyi bolt
Krencz Nóra 2017-12-11 dedikálás Karácsonyi bolt
Barczikay Lilla 2017-12-13 dedikálás Karácsonyi bolt
Kathy Schranko 2017-12-16 dedikálás Karácsonyi bolt
Mester Györgyi 2017-12-23 dedikálás Karácsonyi bolt

Olvasson bele! – Fáj-dalom

George Hannmer Fáj-dalom című verseskötetét maga a szerző ajánlja az olvasóknak.


A kötetben van egy rövid rész a katonáskodásomból, de az nem a zöld színe miatt fáj, ha fáj nekem, hanem, mert rácsos lett az emléke, és persze kihagyhatatlan témám a tetoválás, ugyanis van rajtam egy. Tényleg, ez látszik? Visszatérve a balesetemhez, következzék egy kis ízelítő ebből a 27 éve tartó harcomból:

„A következő versem akkor, és úgy alkottam, hogy az epidurálás, a gerincérzéstelenítés után, deréktól lefelé már nem éreztem semmit. A műtét mintegy három órán át tartott. Kértem egy tollat az altatóorvostól, és ezt írtam ott le, miközben a műtét már ment, s közben borzasztó hangon rendre szörcsögött a vérelszívó.

Hason feküdtem, és ugyan a derekamtól le voltam takarva, a jobbra-balra folyamatosan repkedő véres vattákat így is volt alkalmam észlelni. Sohasem fogom elfelejteni – tarisznyába nyúlok ezzel a most következő kis emlékszilánkkal:

A professzor úr, nagyjából másfél, két óra elteltével jött be a műtőbe (az előkészítést, feltárást, addig mások végezték el), és nem is tudom milyen jelenség volt nekem ő akkor, amikor egyszer csak megjelent ott előttem bemosakodva, könyökből az égre tartott alkarokkal, szétnyitott ujjaival, csupa zöldben, arca előtt maszkkal.

Az az érzés, az a hangzavar, a gépek csipogása, duruzsolása, a vérelszívó szörcsögése, a hátam mögül kihallatszó szakszavak, az orvosi gárda egymás közötti kommunikációja, és ez a doktor úrral való morbid párbeszéd nekem a halálfélelem, a rettegés, a kiszolgáltatottság, a bizalom, a remény kakofóniája volt egyben.

Tehát, amikor megpillantottam, amennyire csak fel tud erősödni egy emberben egy ilyen érzés, nos, bennem pont annyira tette meg. Az jutott eszembe, ettől az embertől függ, hogy vajon béna leszek-e életem hátralévő részében, vagy sem. Úgy éreztem, csak kéne mondani neki valamit, valami biztatót, vagy mit tudom én! Jobb híján annyit bírtam kipréseltem magamból: „Jó munkát doktor úr!”

Epidurálva, nekidurálva
Mit rejt vajon e zsák? Talán könnyen kézzel foghatót?

A tartalomnak vajh van-e köze ahhoz, hogy ez lehetne akár háti is?

Ki tudja? Több éve cipelem már ezt a keményen szívet vallatót,

és még is titok, hogy igazából mit is rejt ez a még nem volt finis?

 

Olyan kíváncsi vagyok. Mi a fenét cipelek ilyen kitartóan?

Kiömlik, ha ledobom? Vagy úgyis összeesek egyszer, mindezt várhatóan?

No, nem. Birkózom vele, nem gyűr le, bár felül leledzik,

de hogy is van? Az acél iszonyú kemény és mégis megedzik.

 

Hohó, álljunk meg egy szóra.

Időközben megsúgta a múzsa, mi is az,

mit olyan régóta hűen hordok tarsolyomban.

Nos, ez nem más, mint a becsomagolt kitartás.

Alias, génjeimből merített ősi hitvallás.

 

Ami rengetegszer kisegített,

hisz már sokszor hozzányúltam több éves sirámomban.

Meg hát, ahogy elnézem, sokáig is lesz még rá szükség.

Jó munkát doktor úr.


A teljes részlet itt olvasható.

Karácsonyi Könyves Kincseskamra – Vásár és dedikálások

Örömmel tudatjuk, hogy kiadónk is részt vesz a Magyar Könyvkiadók Érdekvédelmi Szövetsége (MKÉSZ) és a Magistra Kiadó közös szervezésében a Karácsonyi Könyves Kincseskamrán, ahol független kiadók könyveit vásárolhatják meg egészen november 20-tól december 24-ig.

Helyszín: BUDAPEST XII. MÁRVÁNY UTCA 25. SZÁM ALATT
Nyitva tartás: november 20. és december 24. között hétfőtől péntekig 9 órától 18 óráig, szombatonként 9 órától 13 óráig, december 24-én vasárnap 9 órától 12 óráig.

A karácsonyi boltban többek között egyedi kézműves termékek is kaphatók, valamint szinte minden napra jut egy dedikálás, vagy író-olvasó találkozó. Számos szerzőnkkel találkozhatnak:

december 5-én 16 órától Garay Zsuzsanna

                                17 órától Ó. G. Marianna dedikál,

december 7-én 16 órától Barbara Whest mutatja be új könyvét A hallgatás mérgét,

december 8-án 16 órától George Hannmer várja az olvasókat,

További programokról hamarosan!

 

Őszintén hazudva – részlet

Örömmel mutatjuk be George Hannmer Őszintén hazudva című novelláskötetét! Rövid történetek főleg férfi és nő viszonyáról, katonaságról és a tetoválások miértjeiről.


Tenyerembe ölelem tenyered

– Mondd!

– Semmi, semmi…

– No!

– Neeem, semmi. Tényleg.

– Te tudod.

– …

Amikor megszólítottál, tudtad, amikor én válaszolgattam neked, én is tudtam, hogy te tudod: megőrülök érted.

Aztán csak nézem a hajad, a szemed, a pofid, a kezed, mindened. Messze van az illatod. Elmerengek azon, milyen lenne, ha csak úgy egyszerűen csendben odalépnék hozzád, megsimogatnám a kezed, és belenéznék a szemedbe. Hosszan.

Olyan finomak a mozdulataid. Törékeny vagy. Nálad tizennyolc körül megállt az idő? Nem vagy enyém, nem ér.

Hm. Inged legfelső gombja velem van. Kiszabadította magát. Kebled bőre azt üzeni a világnak: illatos vagyok! A nyakam teszem rá, hogy kínosan ügyelsz a toalettedre, amióta élsz. (Ejnye! Nem illik ilyenekről álmodozni.)

De jó lenne melléd ülni! Nem merek. Megállt az idő. Felváltva gondolok a kezedre. Bal, jobb, jobb, bal… Elképzelem, ahogy minden millimétert végigpásztázok, simogatok. Ezt az utat járom be szememmel. Szépek vagytok. Minden porcikád szép. Mindenedet szeretem. Most még könnyű nekem ilyet mondani.

Gyönyörű szemed van. Köszönöm, hogy belenézhetek. Angyalnak tűnsz. Mondd, mit csinálsz itt a földön? Ha jönnél felém, pont annyi szövet lenne sok rajtad, amennyit viselnél, de amit láthatnék belőled, azt úgy köszönném, ahogy vagy: örömmel. (De jó lenne hozzád érni! Nem merek.) Legszívesebben óvatosan belefűzném ujjaim a hajadba. Lágyan masszíroznám a nyakad és még, még és még.

Na, jó! Összeszedem minden bátorságomat… és már ott is vagyok… és hirtelen határozottsággal leülök melléd. Szorosan melléd. Szilvakék paradicsomos a ruhád mintája. Elkönyvelheted, hogy mondanám, ha merném, hogy

 írnék hozzád, ha tehetném. Neked.

Felriadsz gondolataidból, s kérdőn rám emeled a tekinteted.

Válaszul elindul feléd a kezem, majd tenyerembe ölelem

tenyered.

Szabadon zárnak össze ujjaink.

További részletek itt olvashatók.