Ad Librum Kiadó összes bejegyzése

Hogy tetszik a borító? Nagyon szexi és kifejező – recenzió a Férfiműszakról

Új recenziót kaptunk Domszky László “Férfiműszak” című könyvéről. Ezúttal a Sorok között könyves blog olvasta a könyvet.


Értékelés: 8/10

Jó volt ez a riportkönyv, nagyon olvastatta magát. Egy nap alatt végeztem vele, igaz, csak 160 oldalas. Informatívnak éreztem, sok mindent átadott, megmutatott egy idegen világot, és olyan emberek érzelmeiről és érzéseiről olvastam, akik amúgy maguktól nem mesélnék el, hogy mi rejlik a szex, a pénz és a drogok mögött.

Hogy tetszik a borító? Nagyon szexi és kifejező.

Kinek ajánlom elolvasásra? Kíváncsiaknak. Mert ez egy olyan világ, amit a többség hajlamos elítélni, de úgy hiszem, sosem árt benézni valaminek a kulisszái mögé. Prűdek viszont kerüljék a könyvet, ez most nem nekik szól.

A teljes értékelés itt olvasható.

Interjú Ó. G. Mariannával

Az Érd Most interjút készített Ódorné Gaál Mariannával a Hogyan éljük túl a küzdelmet a terhességért? című könyve kapcsán.


“Miért írta a könyvet?

Több okból kezdtem neki. Első sorban önzésből. A férjem javaslata volt, hogy terápiás célzattal írjam ki magamból a kellemetlen élményeket. De valahogy nem ment a napló-szerű leírás. A férjemnek szántam első sorban a soraimat, hogy megértse, mi zajlik bennem, miközben harcolok egy közös családért. Aztán, mikor láttam, hogy hogyan reagál, sőt, néha még mulattatja is az írásom, megfogalmazódott bennem, hogy másoknak is biztosan tetszene. De önmagában ez nem volt elég. Hiszen, kit érdekelne, hogy én, egyes szám első személyben mit teszek. Az viszont érdekes lehet, hogy hogyan, milyen eszközökkel teszem mindezt. Gyakorlatilag, ezen a ponton született meg maga a könyv: adott egy élethelyzet és adott egyféle megoldási útvonal. Nekem bevált a terápia. Másnak miért ne válna be?

Hogy tudná összefoglalni azoknak, akik még nem olvasták, miről szól a könyv?

A könyv a családalapítás nehézségeiről szól. Arról, hogy hogyan születik a döntés arról, hogy babát szeretnénk, mi mindent kell megtennünk ezért, és mi történik akkor, ha nem egyenes az út a sikerhez. Hogyan viseljük el a nehézségeket? Anélkül, hogy beleőrülnénk.”

A teljes cikk itt olvasható.

 

Kép forrása: erdmost.hu

Könyvajánló – Szobortánc

Még csak egy pár hetes Barczikay Lilla Szobortánc című könyve. Ennek örömére most ebből hoztunk részletet:


14. fejezet

Lynn remegő ujjait bámulta.

Az ápolónő holtan feküdt a padlón. Nem kellett volna elöl hagynia az ollót. Nem kellett volna közel jönnie. Nem tehetett róla, a gépek fülsértő visítása és az öntudatlan beteg meggyőző oknak tűntek a bilincsek eltávolításához.

Nem vette észre, hogy Lynn kiügyeskedte magából a csöveket. Azt sem láthatta, hogy a lány nagyon is ébren van. Hogy a bilincs nélkül épp eléri az ollót.

Az ápolónő nem tudhatta, hogy a lány ölni akar.

Lynn pedig nem tudta, hol marad az izgalom, a mámor, az élvezet. Nem érzett semmit, de az a semmi vadul rázta a kezét, fájdalmasan dobogtatta a szívét.

A lánynak eszébe jutottak a gyógyszerek. Már nem érdekelte a fájdalom, ami nélkülük várt rá. Érezni akart.

Ki kellett jutnia innen.

A teljes részlet itt olvasható.

Szobortánc könyvbemutató

Szeretettel hívunk meg mindenkit Barczikay Lilla új könyvének dedikálással egybekötött könyvbemutatójára

Időpont: 2017. december 9.

Helyszín: Jelen Bisztró (Budapest, Blaha Lujza tér 1, 1085)

Ott találkozunk!

A Szobortánc már megvásárolható.

A Sonntagsblatt recenziója Kerekes Anna visszaemlékezéséről

A magyarországi németek folyóirata Dr. Johann Till tollából kritikai értékelést közölt Kerekes Anna könyvéről. A Megszépítés nélkül. Egy sváb család hányattatásai című kötetet az Ad Librum csoport Személyes Történelem Kiadója publikálta idén tavasszal. A recenzió a folyóirat 2017/3. számában jelent meg (4-5. oldal).

Részlet a Proliregényből

A Könyv Guru e heti ízelítőjében Naszvadi József Proliregényébe olvashatnak bele. A szerzővel készült interjút pedig itt olvashatják.


Az első kimenő

Nem merek dátumot írni. Hogy miért, az majd kiderül – vagy nem. Azon a napon az ötödik század adta az őrséget, reggel hat órakor volt a váltás, de egy órával korábban az ügyeletes tiszt – meg sem várta a szabályos jelentkezéseket – bejött az őrség tartózkodó helyiségébe, megállt a terem közepén és egy kicsit kapkodva beszélni kezdett:

– Kinek van már a zsebében az eltávozási engedély?

Hárman jelentkeztünk, akik éppen pihenőben voltunk, de volt egy negyedik is, aki kint volt, elég messze, a raktáraknál.

– Arra már nincs idő. Jól figyeljenek rám: Sztálin meghalt, de még fél órám van, hogy jelentsem. Ha el akarnak menni, ezalatt a fél óra alatt át kell öltözniük és elhagyni a laktanyát, mert utána itt olyan összetartás lesz, hogy senki nem mehet sehova. Magukon múlik, milyen gyorsak és ügyesek. Az állomásra csak akkor menjenek, ha már bent van a vonat. A hatórásit még elérhetik, ha jól kilépnek, csak össze ne fussanak a VÁPpal, mert akkor minden hiába.

Azt hiszem, soha olyan gyorsan nem öltöztünk, nem meneteltünk, mint akkor, a majdnem-szökéskor, csak akkor nyugodtunk meg, amikor megmozdult alattunk a vonat. Angyal hadnagy – tényleg így hívták – nagyon bátor volt, hogy ezt meg merte tenni, nem is felejtettem el a nevét. A Csatári főhadnagy soha nem lett volna képes erre, bár nagyon tiszteltük, de ő sokkal katonásabb katona volt, hogy ilyenre szánja el magát. Talán még hadbíróság elé is állították volna, olyan szigorú szabályokat szegett meg ez a tényleg Angyal hadnagy. Mikor kilihegtük magunkat, váltottunk pár dicsérő szót róla, de most – akkor – vitt bennünket a vonat hazafelé, és csak két nap múlva kellett visszajönnünk, ami nagyon hosszú időnek tűnt.

A teljes részlet itt olvasható.

Az M1 vendége volt Gelsei Bernadett

Az M1 Ma este című műsorában Gelsei Bernadettel beszélgettek új könyvéről. Az addiktológus nő szerint összefüggés lehet a szenvedélybetegség és a szerelmi háromszögek között.


A hűtlen, a megcsalt és a szerető című könyve ezt a témát járja körül. Elemezve mindhárom fél nézőpontját, és segítve őket, hogyan változtassanak helyzetükön.

A teljes műsor itt látható.

Magamon kívül – kritika

Új kritika jelent meg Pauer Emánuel Magamon kívül című könyvéről a Kritizátoron.


“Ahogy azt már korábban írtam, a Magamon kívül nem fogja mindenki tetszését elnyerni. A nyomasztó hangulat és a nehéz mondanivaló eltántoríthat egyeseket, de akik kitartanak a névtelen férfi mellett a történet végéig, egy olyan élménnyel lesznek gazdagabbak, amihez hasonlót régen nyújtott már kortárs magyar regény. Kíváncsian várom ezek után, hogy Pauer Emánuel miről fog írni legközelebb.”

A teljes cikk itt olvasható.

Kívánj valamit, ha mersz…

Mester Györgyi e heti novellája A Békakirály mese mai, modern, szomorkás változata.

 Harminc év nem kevés idő egy házasságban. Ilyen hosszú ideig együtt élni valakivel, akit egykor hőn kívántunk, imádtunk, és mi lett belőle mára? A test taszít, az érzelmek kihűltek, és hol van már az együttérzés, a megértés… Ez már mind a múlté.

Újsággal a kezében, olvasást mímelve, ilyen gondolatok kavarogtak a fejében. A nejére gondolt, aki az évek során jellemében megváltozott, fizikai külsejében megcsúnyult. A valamikor gusztusosan molett nő rémítően elhízott, a haja megritkult, tokáján fekete bibircsók éktelenkedett, szigorúan összezárt vékony ajka fölött sötét pihék, kezdődő bajusz körvonalazódott.

Ez még csak hagyján, hiszen a külsőnk változásáért nem állhatunk jót, na de a természete! Elhízásával egy időben a szokásai is megváltoztak. Lelassult, lusta lett, már nem ügyelt annyira a háztartása tisztaságára. Hová lett a régi, pedáns nő? A szennyestartóból időről időre kibuggyant a sok belégyömöszölt piszkos holmi, és ő csak várt, várt, nem fűlött a foga hozzákezdeni a mosáshoz. Talpuk alatt roszogott a konyhakőre lehullott kenyérmorzsa, zsírtól ragacsos volt a tűzhely, ujjnyomoktól feketéllett a konyhaszekrény. A mosogatóból nem folyt le a víz, na de ki törődött vele? Majd csak veszi valaki a fáradságot, és ha nem tetszik neki, megcsináltatja. A hálóban egy idő után sosem ágyazott be, és még meg is magyarázta: széthányva jobban szellőzik az ágynemű. Az előszobában hetekig nem cserélte ki a kiégett villanyégőt, inkább bebotorkált a konyháig, és ott gyújtott villanyt.”

A novella teljes egészében itt olvasható.

Az első riportkönyvünk: Börtöninterjúk a Feldmár Intézet igazgatójától

A riportkönyvírási pályázatunkra több százan jelentkeztek a legkülönbözőbb, mindannyiszor nagyon érdekes könyvjavaslatokkal. A szándéknyilatkozatok és szerződések alapján a következő egy év folyamán várhatóan hat riportkönyv fog megjelenni.

Ebből az első szerzője Büky Dorottya, a Feldmár Intézet igazgatója. Az Angyalboksz nehézfiúkkal készült, személyes hangvételű interjúi feltárják a múltat, mindazt, ami a bűncselekményekig, a börtönig vitte őket, a börtönbéli élményeiket, illetve a jövőjükkel kapcsolatos elképzeléseiket.

A kötet kora ősszel jelenik meg az Ad Librum gondozásában.