Ad Librum Kiadó összes bejegyzése

Szerzőnkkel történt, Visszhang

Az értelmetlen fejfájás – Újabb vers Szakáczky Edit tollából

„Van, hogy az embernek elpirul a gurulája, és furán fogalmaz.” Szakáczky Edit írói honlapjáról ezen a héten egy olyan verset választottunk, ami végül nem került be a kötetbe.

Az értelmetlen fejfájás

Hogyha egyszer falnak megyek, fájni fog a fejem…
…És ha egyszer fáj a fejem? Akkor jaj lesz nekem…

Csak egyszer már ne fájna, csak egyszer jókor lássam…
Csak egyszer végre lássam, amit oly régóta vártam.

Miért nem látom soha? A sors miért ily’ mostoha?
Százszor voltam, meddig leszek tinócska, ostoba?

Mind’ kereslek, nem talállak, hol vagy, merre járhatsz?
Hányszor ugrik még a kútba, ki megriad, mert gyáva?

Miért fél az, ki hosszú úton ezer próbát kiállt?
Miért álmodik tündérkertet mocsár hitvány taván?

Miért nem néz hát farkasszemet fantomi hadával?
Bolhát miért néz elefántnak, életet halálnak?

Várni, várni, várakozni, nagy mocsárban kint napozni,
azt tudsz csak te hitvány, biza, csak a jóval hadakozni…

Bántani mi szép volt csak, mi öröm, és mi érték
leigázni pillanat csak, miért egykor éltél…

Hol lesz mondd, hát majd a vége?
Miért nem értem, miért nem értem?

De hiába is kérdem én ezt,
talán soha meg nem értem…

Könyveinkkel történt, Visszhang

Újabb kritika V. Kiss Orsolya regényéről

Újabb kritika látott napvilágot V. Kiss Orsolya A herceg fekete lovon érkezett című regényéről.

Kedvenc mondataink belőle:

„Szerettem, hogy ennyire magyar volt, itt játszódott, így minden további nélkül beleélheti magát bárki Janka szerepébe. Tetszett, hogy a mellékszereplőknek is volt történetük, hagyott nekik is az írónő valamennyi teret. És én az elejétől odáig voltam a szakácsért.”

„…ez a könyv nem a mesék birodalmába kalauzol el, ahol a szerelem mindent megold, nem azt mutatja be, hogy a megfelelő nőért a pasi teljesen kifordul a korábbi énjéből.”

„A legvége meg igazán tökéletes volt.”

A teljes kritika itt érhető el.

Köszönjük Vickynek.

Szerzőnkkel történt, Visszhang

Kicsi vagyok, székre állok…

Takács Hajnal, a Bántalmazottak igazsága című könyv szerzője első posztjában  a Nézőművészeti Kft. és a MaNNa közös produkciójáról, a Soha senkinek című színdarabról ír, melynek témája a gyerekeket ért szexuális bántalmazás.

„Kicsi vagyok, székre állok… … és onnét egy nagyot kiáltok. Nagyot, fájdalmasat és befogadhatatlant. Igazságtalant. Olyat, amit soha senkinek nem akartam elmondani. Ami miatt én szégyenkeztem, amiről azt hittem, hogy én tehetek: a nagyapám szexuálisan használt kisgyerekkoromban.”

Szerzőnkkel történt, Visszhang

Interjú Barczikay Lillával

Dorka az Anya olvas blogon interjút készített Lillával. Nagyon köszönjük neki!

Egy kis ízelítő:

„Az emberek többségét meglepi, hogy ilyen fiatalon könyveket adok ki, engem pedig kezdetben feszélyezett a meglepettségük, hiszen ez számomra teljesen természetes, nagyon régóta szeretném ezt ennyire komolyan csinálni.”

„A tárgyaknak kevesen tulajdonítanak lelket, én se törődöm a kanapé érzéseivel, de eljátszottam a gondolattal, milyen lehetne, ha gondolkodnának.”

„Azért választottam a fatárgyakat, mert a fa valaha tényleg élt, így a csak Nita számára hallható szavak egy régi élet utolsó rezdülési lehetnek.”

A kérdéseket és válaszokat itt olvashatjátok.

Szerzőnkkel történt

Miért olvassunk (regényt)?

Villax Richárd ezen a héten arról írt, miért érdemes (regény)olvasóvá válni.

„Minket, könyvimádókat gyakorta ér az a vád, hogy a fenti kérdésre képtelenek vagyunk racionális választ adni. Nehéz is logikailag leképezni a misztériumot. Lehet, hogy nem is kellene? Ifjonti hévvel (mikor még volt olyanom) gyakran bonyolódtam hitvitákba, amíg valaki fel nem hívta rá figyelmem: Isten elég nagy ahhoz, hogy ne szoruljon a védelmemre.”

Szerzőnkkel történt

Kritika és önkifejezés

Sajter Gizella írói honlapja újabb bejegyzéssel bővült. E heti írása a kritikák közötti különbségekről, azok hatásairól  és hasznosságukról, valamint az önkifejezésről szól.

„Hogy viselem a kritikát? Hát rosszul. Jót és rosszat egyaránt. A jót, mert nem teljesen hiszem el, a rosszat, mert elhiszem. Körülbelül 10-15 percig vagy néhány napig. Általában ennyi idő kell ahhoz, hogy elemezzem, lebontsam és elraktározzam a megfelelő helyekre. Természetesen van némi különbség a pozitív és negatív kritika okozta első reakcióérzések között, de a végső következtetés már általában mindkét, valamint az összes többi köztes esetben is ugyanaz: Háááát, azért biztosan lehetett volna jobb is. Vagy nem?”

Szerzőnkkel történt

A felhők felülről

Krencz Nóra e heti bejegyzésében egy életre szóló élmény utóhatásáról ír.

„A mai írásomat ettől fogva egyfajta Krencz Nóra-féle motivációs beszédnek tekintem, mert tulajdonképpen olyasmire készülök. Tény, hogy amiről itt szó lesz, az elhangzott már más szájából is, csak kicsit másképp és más példával alátámasztva.”

Kiadói hírek, Könyveinkkel történt, Visszhang

Újabb kritika a Fanyűvőkről

A Magyar Horrorportál is kritikát írt a Fanyűvőkről.

Kedvenc részletünk belőle:

„…az alig több mint 200 oldalas regény fordulatokban gazdag cselekményes szövése eléggé olvastatja magát. Humorban sem szűkölködő, ámde valós  motivációkkal rendelkező, hús-vér szereplőink mintha csak a mai magyar valóságból léptek volna ki, de a bemutatott helyzetek és különféle szituációk többségét is könnyen magunk elé tudjuk képzelni; ismerősek lehetnek a hétköznapi életünkből vagy éppen a hazai sorozatokból.”

A teljes írás itt olvasható.

Szerzőnkkel történt, Visszhang

Miért ne próbálj egy bántalmazónak megfelelni?

V. Kiss Orsolya ezen a héten arról ír, miért nem érdemes és szabad egy bántalmazónak megfelelni.

„Ugye, mint tudjuk a bántalmazók negatív emberek. Még akkor is, ha esetleg pozitívnak állítják be magukat. Mivel sötét színben látják a világot, így más embereket is abban tüntetnek fel. Leginkább azokat bántják, akik a legközelebb állnak hozzájuk.”

Szerzőnkkel történt

Szürkület

Mester Györgyi e heti novellájában arról ír, hogy mi történhet az emberrel, ha állás nélkül marad.

„Mint derült égből a villámcsapás, úgy érte a hír! Elbocsátások lesznek a cégnél, melynél hét év óta, speditőrként dolgozott.

Azt rebesgették, tizennégy százalékos lesz a leépítés, a neveket megismerve reménykedett, hogy ebbe nem esik bele, de aztán, a számot felkerekítették tizenötre, és ő lett a tizenötödik százalék. Vagyis, a tizenötödik kirúgott, mivel a száz alkalmazottból tizenötöt utcára tettek.”