Címke: Villax Richárd

Tudtad? Ha nem választasz hobbit, nem leszel Tolkien

Villax Richárd összegyűjtötte erre a hétre az írás előnyeit más szabadidős tevékenységekkel szemben.

„Tudtad? Ha írsz, nem kell alkalmazkodnod senkihez. Vágod, milyen nehéz egy hat tagú zenekarnak minden tag számára megfelelő időpontot egyeztetnie? Te csak odaállsz a tükör elé, ha férfi vagy, borotválkozol, ha hölgy, fogat mosol (illetve az utóbbi időkben fordítva), és elkiáltod magad: „öt perc múlva próóóba!” Határozott hátrány, hogy nincs kivel összeveszni, és kudarc esetén feloszlani sem tudsz, csak egyszer, a végén.”

 

Bizar kritika

Villax Richárd őszintén őrül az újabb Fanyűvők-kritikának.

„Fene a perverz mivoltomat, én is azok közé tartozom, akik szeretnek borzongani. E szenvedélyem kiélésében sokat segít a bizzarium.com! Így óriási örömet jelentett már maga a tény is, hogy írtak könyvemről.

Más kérdés, hogy ezúttal nyugalommal álltam neki a regényről szóló kritika tanulmányozásának. Idáig csak dicséretet és építő jellegű észrevételeket kaptam, előbb-utóbb valaki elveri rajtam a port – gondoltam. Ez a „porelverés” azonban nem most következett be. Így még jobb!

Ettől független gyakorló kritikusként én is vallom: a jó recenzió olyan, mint az ízletes étek. Nem szabad sziruposnak lennie, sőt kell bele egy kis ecet. Ha nincs, azt úgy hívják: piár. Vagy bátortalanság.

Dohoczki Máté írásában – nagyon helyesen – előkerül némi ejnye-bejnye, viszont azon a ponton a Mesterhez, Lőrincz L. Lászlóhoz vagyok hasonlítva – hát ez több, mint megtiszteltetés!

A kritika itt olvasható.”

Luca széke és a vetkőző pszichológusnő

Villax Richárd e heti bejegyzésében írásról, időről és a következő könyvéről mesél.

„Mit gondoltok, mi az a kérdés, amit szinte minden olvasó, netán újságíró feltesz e sorok írójának? A helyes választ beküldőket Fanyűvők könyvvel jutalmazom! Lehetek gáláns, hiszen én például előzetesen ki nem találtam volna. Nem, nem a „hogyan lettél író” a megfejtés.

A „mennyi idő alatt írtad e könyvet” a befutó! Ami nem baj, csak egy vele a gond: erre a kérdésre lehetetlen jól válaszolni. Az olvasók – akik egyébként nagyon cukik, és imádom őket – hajlamosak a következő fantáziakép követésére.

Az író sétál az utcán, egyszer csak elragadja az ihlet. Mindent félredobva (hogyan?) betér a legközelebbi kávéházba, s az ihletre még néhány rumos kávéval rásegítve hipersebességgel körmöl, egy hétig alig alszik, s máris kész a Nagy Mű.”

Sírás az újságírásról

Villax Richárd ezen a héten az újságírás nehézségeiről ír.

„Ez a bejegyzés négy évet váratott magára. Amikor ‘12 végén megszakadt a kapcsolatom egy online férfimagazinnal – és vele együtt csaknem a netes újságírással –, már akkor ki akartam írni magamból tapasztalataimat, érzéseimet. De lett helyette a Fanyűvők regény. Azóta néhány gondolat persze elhalványult, viszont érkezett helyükbe új tapasztalat.”

Írás és pozitív gondolkodás

Villax Richárd egy új szupererőt sajátított el a napokban. Erről ír e heti bejegyzésében.

„Éltem az átlag magyarok életét. Sokszor kiegyensúlyozottan, de még többször mérgelődve, idegeskedve, mártírkodva. Törvénytisztelő ember lévén mindenek fölé emeltem Murphy törvényeit, melyek „mindig beigazolódnak”.

Hiába rendelkezem megfelelő szabadságfokot nyújtó kenyérkereső munkával, egyik nap azon rugóztam, hogy mennyi energiámat elveszik a szervezések, másnap az volt a baj, hogy monoton, unalmas dolgokkal állok szemben. Ezt az unalmat a rádió bekapcsolásával enyhítettem.”

Második szerelem

Villax Richárd e heti posztjában nosztalgiázva gondol vissza egy gyerekkori szerelemre, és ennek kapcsán még egy regényt is értékel.

„Remélem, nem sokkolja túlságosan a hír Bettyt, ha e bejegyzésből tudja meg: csak második volt számomra. Az elsőt illető korona bizonyos „kis” Krisztáé – még az oviból. Egymás kezét fogva zengtük: „ének száll a szélben, te is dalolj vélem”. Mivel arcvonásai ennyi idő távlatából nincsenek előttem, még az is lehet: sok évvel később őt vettem el, feltéve, hogy vagy Kriszta nevű feleségem, vagy én rosszul emlékszünk, melyik óvodába kezdtük a nagy betűst.

Mindenesetre az „általános” már tisztán előttem van. Betty a padtársam volt, vagyis több annál. Mindent megtettünk, amit akkori adottságaink, így tíz év alatt, engedtek. Mondjuk ki: elmentünk a falig. Mindig kéz a kézben flangáltunk, nem vagyok benne biztos, de talán arcra puszi is történt. Együtt hallgattuk a Boney M-et.”

„A Fanyűvők érdekes, olvasmányos regény, olyan a hangulata, mint a magyar sorozatoknak, amiket régebben szívesen néztem”

Újabb kritika született Villax Richárd regényéről. Köszönjük!

Mutatjuk a kedvenc mondatainkat belőle:

„A Fanyűvők érdekes, olvasmányos regény, olyan a hangulata, mint a magyar sorozatoknak, amiket régebben szívesen néztem. A Kisváros és az Angyalbőrben jutott róla az eszembe, kicsit szatirikus, visszafogottan izgalmas, és ízig-vérig magyar.”

„Az írónők többsége szerintem túlzásba viszi az érzelmek bemutatását, a férfiak meg inkább keveset írnak róla. Az öltözet, a lakókörnyezet aprólékos bemutatása szintén az írónők sajátja, a férfiak ellenben sokkal színesebben és élvezetesebben festik le a tájat és kidolgozottabbak az akciók. Ez a könyv is erősíti ezt a tapasztalatom, bár Viktória és Edvárd belső világáról egész jó képet kapunk.”

„…tetszett a könyv, és bevallom szívesen olvasnék még Mészáros Edvárd oknyomozós kalandjairól…”

Viktor(ia) & Feri, a kalmár

Villax Richárd e heti posztjában beavatja olvasóit következő regényének titkaiba – mely át van itatva egy kis politikai utalással.

„A profik óva intenek attól, hogy túl sok szereplőt mozgassunk a regényírás során, de egy ilyenfajta osztályközösséget azért mégiscsak be kell népesíteni. Többek között – tréfás kedvemben – megjelenítettem a két emblematikus politikus párharcát. Az egyikből lányt csináltam, Viktóriaként futtatom. (Nem azonos a Fanyűvők női főszereplőjével.) Másikuk – eredetije vállalkozói hajlama miatt – a Kalmár Feri nevet kapta. Ők ketten versengenek az osztályelsőségért, váltakozó sikerrel és eszközökkel.”

Az első, avagy ki könyvet ír, egyéb perverziókra is képes

Villax Richárd pikáns kezdetű története az első, második és harmadik könyve megírásáról és annak hatásairól elolvasható a szerzői honlapján.

„Elsőként volt Viktória. Szegénykével sokat kísérleteztem. Kisebbfajta gyászélményként tartom számon, amikor úgy éreztem: át kell adnom, hogy szakemberek segítségével még jobban „meg legyen csinálva”. Azt akartam: százak lakásába kerüljön. Egyelőre sikere van, vannak, akik pénzt adnak érte, nálam például 30% engedménnyel meg lehet kapni. De már sok erre szakosodott intézményben kölcsönözhető.”

Miért pont Ő (mármint a regény)?

Villax Richárd e heti bejegyzésében megmutatja olvasóinak életszakaszait: a folyamatot, miként jutott el a regényírásig.

„Pontosan egy évtizede történt. Diszpécserféle voltam egy félig földbe süllyesztett irodában. Azaz: inkább csak lettem volna, ha megszólal legalább egy alkalommal a telefon.”