Szerzőnkkel történt kategória bejegyzései

2017 legfontosabb sajtómegjelenései

A 2017-es évben sem unatkoztak szerzőink. Számos interjút és recenziót kaptunk az elmúlt év során. A teljesség igénye nélkül szeretnénk bemutatni néhányat:

Szerző Dátum Hol Mi
V. Kiss Orsolya (A herceg fekete lovon érkezett) 2017-01-11 Three point of view blog recenzió
Barczikay Lilla (Bátyám könnyei) 2017-01-29 Anya olvas blog interjú
Takács Hajnal (Bántalmazottak igazsága) 2017-02-03 Dívány.hu interjú
Takács Hajnal (Bántalmazottak igazsága) 2017-02-20 Életszépítők ajánló
Hölbling Tamás (A honfoglalás forráskritikája) 2017-02-21 Youtube előadás
Villax Rixhárd (Fanyűvők) 2017-03-21 Gabo olvas blog recenzió
Kerekes Anna (Megszépítés nélkül) 2017-05-18 HVG recenzió
Takács Hajnal (Bántalmazottak igazsága) 2017-05-21 Frappa Magazin recenzió
Pauer Emánuel (Magamon kívül) 2017-06-29 Rádió Bézs interjú
Pauer Emánuel (Magamon kívül) 2017-07-12 KULTER.hu interjú
Mikos Ákos (Esküvő Tour) 2017-07-14 Rádió88 interjú
Naszvadi Judith (A mi Múzsánk) 2017-07-27 Könyvutca blog recenzió
Mikos Ákos (Esküvő Tour) 2017-08-22 Sunshine FM interjú
Nagy Judit (Üsd ki a pánikod!) 2017-10-11 Niitaabell világa blog recenzió
Pauer Emánuel (Magamon kívül) 2017-10-14 Kritizátor blog recenzió
Pintér Zoltán (Vetkőző lelkek) 2017-11-01 Pszichoterápia recenzió
Domszky László (Férfiműszak) 2017-11-08 Life.hu
Domszky László (Férfiműszak) 2017-11-08 Borsonline
Nagy Judit (Üsd ki a pánikod!) 2017-11-08 A másik világ blog recenzió
Gelsei Bernadett (A hűtlen, a megcsalt és a szerető) 2017-11-10 M1 interjú
Domszky László (Férfiműszak) 2017-11-14 Life.hu
Ó.G Marianna (Hogyan éljük túl a küzdelmet a terhességért?) 2017-11-20 Érd Most! interjú
Domszky László (Férfiműszak) 2017-11-20 Sorok között blog recenzió
Barczikay Lilla (Szobortánc) 2017-11-25 AH magazin interjú
Ó.G Marianna (Hogyan éljük túl a küzdelmet a terhességért?) 2017-11-29 DUOL interjú
Nagy Judit (Üsd ki a pánikod!) 2017-12-01 Lap lap után recenzió
Barbara Whest (A hallgatás mérge) 2017-12-15 AH magazin interjú
Barbara Whest  (A hallgatás mérge) 2017-12-15 Kidsnews interjú
Kerekes Anna (Megszépítés nélkül) 2017./3. Sonntagsblatt recenzió
Villax Rixhárd (Fanyűvők) 2017./3. Aranykönyv
Villax Rixhárd (Fanyűvők) 2017.01.21. Cinegore a magyar horrorportál recenzió
Mikos Ákos (Esküvő Tour) 2017.11.20. HAON interjú
Molnár Tóni (Tépődések) 2017/2. 20. szám Tarjáni Városlakó Magazin recenzió

Fizetett boldogság: ahogyan a férfiak férfiakkal űzik…- A Like Magazin riportja

Úgy tűnik nem csillapodnak a kedélyek Domszky László Férfiműszak című könyve körül. Ezúttal a Like Magazin volt kíváncsi a részletekre és készített interjút a szerzővel.


Laci szerint korábban azért nem jelent meg olyan riportkönyv, amely ezzel a témával foglalkozik, mert még a testüket áruba bocsátó srácok is tabuként kezelik ezt az egészet, s nem beszélnek róla senkinek, pláne nem Magyarországon.

„Lehet, hogy valamelyik ismerősöd is férfi prosti, csak nem tudsz róla! Egyre jobban virágzik ugyanis ez az iparág! Egy nőről talán könnyebb kikövetkeztetni a dolgot, vannak ugye a tipikus sztereotípiák, ha például úgy öltözik, biztosan utcalány… – nevetett fel Laci. – Egyébként még maguk a szakemberek, például a könyvkiadómunkatársai, is azt gondolták, hogy olyan férfiakról írok majd, akik nőkkel fekszenek le, vagyis a selyemfiúkról. Ám, amikor
kiderült, hogy nem, olyanok szerepelnek benne, akik pasikkal szexelnek, kicsit sokként érte őket, hogy jé, van ilyen Magyarországon?”

[..]

„Többen mondták, hogy ha kifizetem nekik az óradíjukat, akkor szí-
vesen leülnek velem. De egy ilyen könyv elkészítése nem néhány órát vesz igénybe, hanem napokig, hetekig tartó beszélgetések
során születik meg a leírandó sztori! Nem tudtam volna ennyit fizetni – magyarázta Laci. – Szerencsére, ahogy jött-ment az infó, engem is megkerestek srácok. Leginkább Kristóf – persze nem
ez az igazi neve –, aki az egyik főszereplő kötetben. Ő segített a legtöbbet abban, hogy rátaláljak az interjúalanyokra. Eleinte úgy terveztem, hogy csak olyan fiúkat mutatok be, akik escortok. Végül a könyvem kibővült, mert két szakember és három kuncsaft is megszólal benne.”

[…]

Botrányos borítókép

A könyv borítófotója sokaknál kiverte a biztosítékot. Laci azonban ragaszkodott hozzá, hogy jelenítse meg mindazt, amiről a kötet szól:
luxusról, rengeteg pénzről és férfi prostikról. „Eszembe nem jutott volna, hogy ez problémát fog jelenteni ma Magyarországon. Ha egy ember azzal foglalkozik például a buszon, hogy úristen, ki mit olvas, és miért ezt és nem az Egri csillagokat, az beteg. El kell ezeket a dolgokat engedni! Valakinek el kell kezdenie és én többek között ezért sem engedtem a borítóval kapcsolatosan.”

Interjú Nagy Judittal

A Lap lap után blog vendége volt Nagy Judit az Üsd ki a pánikod! írónője.

A fiatal blogger főleg az alkotási folyamatról, miértekről és hogyanokról kérdezte a szerzőt.


Miért gondoltad jónak, hogy ennyire megnyílsz az olvasók felé? Tartottál attól, hogyan fog ez elsülni?

Az, hogy a könyv megjelentetésének, egyenes és természetes következménye, hogy az emberek, így a közvetlen környezetem előtt is kitárulkozom és tulajdonképpen egy „új oldalammal mutatkozom be”, először – amikor hirtelen fejest ugrottam a dologba – nem érdekelt. Szerintem, egész egyszerűen nem jutott el a tudatomig. Mielőtt a kiadóval a szerződést aláírtam volna, már kezdtek kétes, tétova gondolataim lenni, valóban kell-e ez nekem. Aztán úgy véltem, most már mindegy, akárhogy döntök, úgy is csak később derül ki, ha mégiscsak másképp kellett volna cselekednem. Ha visszakozom, akkor miért csináltam az egészet? Valóban el tudtam volna engedni a dolgot? Nem, nem hiszem. A nyughatatlanságom vitt előre.

Az életem egyik alapvető problémájának, ami egyébként rajtam kívül a mai társadalom nagy-nagy tömegét fertőzi és tartja a szabad akaratától és elképzeléseitől távol, komoly rabságban, a mindenre ránehezedő megfelelési kényszert tartottam. Ott lenni, térben és időben mindenhol, úgy ahogyan azt mások kitalálták és elvárják. Teljesíteni, bizonyítani, mindig mindent megoldani. Ma igazán már csak magamnak szeretnék bizonyítani, hogy képes vagyok bizonyos dolgokra, amiket eddig elképzelhetetlennek hittem és ugyanúgy bizonyítani a gyerekeimnek, hogy sok-sok mindent képesek elérni, amit egyébként nagyon szeretnének. Képesek megvalósítani az álmaikat.

Ha eljutsz arra a szintre, hogy felismered a problémát az jó. Ha már ki is mered mondani, az még jobb, nagyon jó. De ha igazán eredményt akarsz, objektíven is változtatnod kell a szemléletmódodon. Amikor úgy döntöttem, hogy a könyvet kiadatom, pontosan ezt tettem. Bebizonyítottam magamnak, hogy valóban nem számít, mit gondolnak, mit akarnak, vagy mit tartanak mások. Magamat felfedve hogyan viszonyulnak majd hozzám, hogyan vélekednek rólam és az én történetemről. Persze fontosak a vélemények, de elsősorban én számítok és az, amit én, te vagy mi szeretnénk. Sokkal fontosabb, hogy a „meglepődött” környezetemen kívül, a könyv és annak üzenete valóban eljusson a célközönséghez és reményeim szerint célba is találjon.

Aztán most, hogy már nagyjából három hónap eltelt a könyv megjelenése óta, azt hiszem egy-két talán nem várt reakciót leszámítva, „nem sült el” rosszul a megjelentetés. Azt az egy-két reakciót pedig próbálom kezelni, azok talán éppen kellettek ahhoz, hogy bizonyos emberi-érzelmi kapcsolatokat tisztába tudjak tenni magamban.

Ha egy szóval kellene jellemezni a könyvedet, mi illene hozzá a legjobban?

Egy korábbi interjúban, azt kérdezték tőlem, honnan a cím, az Üsd ki a pánikod!, ami első hallásra olyan, mint egy bokszolóhoz intézett felhívás. Az „Üsd ki a pánikod!” tényleg pontosan olyan, mint egy bokszolóhoz intézett felhívás. Az üzenete: ha győzni akarsz, vedd fel végre a kesztyűt, és küldd padlóra a pánikod!

Ha egy szóval kellene jellemeznem a könyvet, akkor az a GYŐZELEM lenne!

Kinek ajánlanád az Üsd ki a pánikod!-at?

Az Üsd ki a pánikod! első sorban pánikosoknak szól. A személyes tapasztalatok megosztása alapvetően őket szeretné segíteni. De bátran ajánlom azoknak is, akiknek pánikos családtagjuk, barátjuk, ismerősük van. Mindenkinek, aki kicsit is meg szeretné érteni a pánikosok világát, hogy aztán segíteni tudjon az akadályokat közösen leküzdeni. 

Ahogyan azt a könyvben is leírtam, én magam kétféle betegségfelfogással találkoztam: vannak, akik úgy tekintenek a pszichés betegségekre, mint megváltozott állapotra, mint mondjuk egy influenzára, amiből ki lehet gyógyulni, és a kúra után minden megint a régi lesz, mindenki visszaváltozik normális emberré. Be kell venni a dilibogyót, amit felír a pszichiáter, vagy elmenni terápiába, és akkor minden rendben lesz. A másik, és szerintem ők azok, akik többen vannak, a pánikot hisztinek tekintik, amit az ember tetszés szerint abba tud hagyni, csak össze kell szednie magát.

Persze mi, pánikosok tudjuk, hogy mindkét felfogás alapvetően téves. Aki a könyvet nem pánikosként olvassa, talán közelebb kerül ahhoz, hogy megértse a pánikos problémáit és valóban segíteni tudjon legyőzni a „fenevadat”.  

Mit üzensz az olvasóidnak?

Az önsegítő könyvek csapdája, hogy amikor egy nekünk éppen témába vágó könyvet, például pánik, meglátunk a könyves polcokon, úgy érezzük, hogy nekünk azt azonnal el kell olvasni. Meg is vesszük a könyvet és mohón neki esünk, mert egész egyszerűen azt gondoljuk, hogy hirtelen megtaláljuk a megoldást arra a problémára, amitől éppen szenvedünk. A könyvet viszont nem elég csak mohón elolvasnunk, hanem azt, ami ott le van írva, többnyire követnünk is kellene. Ha valamivel egyet értünk, magunkban helyeselünk, viszont nem elég csak azonosulnunk a gondolatokkal, hanem azokat a gyakorlatban is magunkévá kell tennünk. Ha valaki megérti ugyan a szabályokat, de nem alkalmazza azokat, továbbra is egyhelyben topog majd. Ha azonban elszánja magát és kipróbálja a javasolt technikákat, például nem fecsérli tovább az idejét a betegsége vagy a múltja felkutatására, terel, ha jön a pánik, veszi a bátorságot például az expozícióhoz és beépíti a sportot a mindennapi életébe, stb. – biztosan mondom és ígérhetem, ha teljesen tünetmentes nem is lesz, de kiszabadul a pánik fogságából.

Mindenképpen köszönöm a bizalmat azoknak, akik már megvették és elolvasták a könyvet. Bízom benne, hogy nem okoztam csalódást és találtak önmaguk számára is hasznos tanácsokat. Illetve remélem, hogy sikerül, felkelteni, azok érdeklődését is, akik még nem olvasták ugyan, de érintettek a témában.

A Lap lap után blog értékelése a könyvről itt olvasható. A teljes interjú itt érhető el.

Évértékelő

Kedves Olvasóink!

Így a 2017-es év végén mi is számot vetettünk magunkkal, és listába szedtük mi minden történt velünk és szerzőinkkel az elmúlt évben. Íme a mi 2017-es eseményeink:

Takács Hajnal 2017-03-14 könyvbemutató Jelen Bisztró
K. Grein és A. Decker 2017-04-04 könyvbemutató Jelen Bisztró
Molnár Tóni 2017-04-21 dedikálás Könyvfesztivál
Mester Györgyi 2017-04-21 dedikálás Könyvfesztivál
Solti Gabriella 2017-04-21 dedikálás Könyvfesztivál
V. Kiss Orsolya 2017-04-21 dedikálás Könyvfesztivál
Böhönyey Márta -Tóth Melinda 2017-04-22 könyvbemutató Könyvfesztivál
Villax Richárd 2017-04-22 dedikálás Könyvfesztivál
K. Grein és A. Decker 2017-04-22 dedikálás Könyvfesztivál
Csüllög Ferenc 2017-04-22 dedikálás Könyvfesztivál
Horváth Márk és Lovász Ádám 2017-04-22 dedikálás Könyvfesztivál
Krencz Nóra 2017-04-22 dedikálás Könyvfesztivál
Pauer Emánuel 2017-04-23 dedikálás Könyvfesztivál
Takács Hajnal 2017-04-23 dedikálás Könyvfesztivál
Robin O Wrightly 2017-06-09 dedikálás Könyvhét
Garay Zsuzsanna 2017-06-09 dedikálás Könyvhét
Friedeczky Katalin 2017-06-09 dedikálás Könyvhét
Naszvadi Judith 2017-06-09 könyvbemutató Szent István Gimnázium díszterme
K. Grein és A. Decker 2017-06-10 dedikálás Könyvhét
Mester Györgyi 2017-06-10 dedikálás Könyvhét
Kathy Schranko 2017-06-10 dedikálás Könyvhét
Böhönyey Márta -Tóth Melinda 2017-06-10 dedikálás Könyvhét
Naszvadi Judith 2017-06-10 dedikálás Könyvhét
Horváth Márk és Lovász Ádám 2017-06-10 dedikálás Könyvhét
Jenes Gyula és Sziklai Károly 2017-06-11 dedikálás Könyvhét
Solti Gabriella 2017-06-11 dedikálás Könyvhét
Mikos Ákos 2017-06-11 dedikálás Könyvhét
Pauer Emánuel 2017-06-11 dedikálás Könyvhét
Molnár Tóni 2017-06-12 könyvbemutató Könyvhét
Villax Richárd 2017-06-12 könyvbemutató Könyvhét
Krencz Nóra 2017-06-27 könyvbemutató Enying
Garay Zsuzsanna 2017-09-22 könyvbemutató Fókusz Könyváruház
Gelsei Bernadett 2017-10-23 könyvbemutató Kőleves
Mikos Ákos 2017-11-10 könyvbemutató Debrecen
George Hannmer 2017-11-18 könyvbemutató Lurdy Ház
Garay Zsuzsanna 2017-12-05 dedikálás Karácsonyi bolt
Ó. G. Marianna 2017-12-05 dedikálás Karácsonyi bolt
Barbara Whest 2017-12-07 dedikálás Karácsonyi bolt
George Hannmer 2017-12-08 dedikálás Karácsonyi bolt
Barczikay Lilla 2017-12-09 könyvbemutató Jelen Bisztró
Naszvadi Judith 2017-12-11 dedikálás Karácsonyi bolt
Robin O Wrightly 2017-12-11 dedikálás Karácsonyi bolt
Krencz Nóra 2017-12-11 dedikálás Karácsonyi bolt
Barczikay Lilla 2017-12-13 dedikálás Karácsonyi bolt
Kathy Schranko 2017-12-16 dedikálás Karácsonyi bolt
Mester Györgyi 2017-12-23 dedikálás Karácsonyi bolt

A gyermeklelkű világalkotó- Interjú Barczikay Lillával

Az AH magazin ezúttal Barczikay Lillát faggatta írói tervekről, inspirációról, suliról és persze legújabb könyvéről, a Szobortáncról.


18 éves voltál, mikor megjelent az első könyved/regényed, ami akárhogy is nézzük szemtelenül fiatal. Érezted esetleg ennek a súlyát, a különlegességét?

Tisztában voltam vele, hogy nem gyakori ennyi idősen könyvet kiadni, és valahol reméltem, hogy ettől kicsit érdekesebb lesz a könyv, talán több ember figyelmét megragadja majd. De elsősorban azzal voltam elfoglalva, hogy megéljem ezt az egészet, hiszen erre vágytam, amióta az első mesémet megírtam: hogy a saját könyvemet foghassam a kezemben, láthassam a boltok polcain. Leírhatatlan érzés volt minden perce. A borító készítése, az első könyvbemutató, az első dedikálás…. A legemlékezetesebb talán, amikor először találtam meg a könyvem a Libri honlapján. Ez még most, a harmadik könyvnél is pont ugyanolyan hihetetlen érzés. De számomra mindig természetes volt, hogy írok, a kiadásra is úgy tekintettem, mint más az első igazi munkalehetőségére. Belekezdtem abba, amivel egy életen át foglalkozni fogok. Éppen ezért az elején meglepő volt, mennyire lesokkolja az embereket, hogy kiadtam egy könyvet. Vagy kettőt. Vagy hármat. Azt hiszem, nagyon kevesen ismernek írókat, főleg nem ennyire fiatal pályakezdőket és az írás nem számít olyan ’tipikus’ szakmának. Őket meglepi, hogy ezzel foglalkozom, engem meglep, hogy őket ez meglepi. Szóval nagyban csodálkozunk egymáson.

[…]

Ki a kedvenc karaktered az Anyám teremtményei című regénysorozatodban? Okozott nehézséget valamelyik szereplőd megalkotása?

 

Funny a kedvencem (a csapat berni pásztor kutyája). Őt egy az egyben a saját kutyánkról mintáztam, aki sajnos már nincs velünk. Rajta kívül nehéz lenne választani: Garas, Nita, Nick. A végén felsorolnám az összes szereplőt. Az első könyvben – még jóval azelőtt, hogy a kiadás gondolata felmerült volna, mint lehetőség, és csak saját magamnak írtam – minden karakteremet egyedire akartam formálni. Ez önmagában is nehéz feladatnak bizonyult, pláne ennyi karakternél, de egyedül Megan (az egyik főellenség a történetben) megalkotása okozott igazi nehézséget. Őt ugyanis eredetileg valós személyről akartam mintázni, egyfajta gyerekes bosszúból. Ezt a késztetést legyőzni, és kihagyni az egyértelmű utalásokat és hasonlóságokat igazi kihívás volt az életem azon pontján. Utólag visszagondolva az egész nevetségesnek tűnik.

A novemberben megjelenő harmadik könyvemben kevesebb, de összetettebb karakterrel dolgoztam. Olyan szereplők bőrébe kellett bújnom, akikkel nem tudok feltétlenül azonosulni, akiknek a motivációit, gondolatait messze nem érzem a sajátomnak. De az igazi kihívás mégis a könyv folytatása lesz.


A teljes interjú itt olvasható.

A Szobortánc megvásárolható itt.

A Bátyám könnyei pedig itt.

Az AH magazin vendége volt Barbara Whest

Újabb érdekes dolgokat tudhatunk meg Barbara Whestről és első regényéről A hallgatás mérgéről. Az írónőt nemcsak arról kérdezték miből merít ihletet, mit csinál szabadidejében vagy éppen hogyan keletkezett a könyv, hanem jövőbeli terveiről is.


Sophie vagy Harry? Ki áll közelebb a szívedhez? Könnyen megalkottad őket vagy ütköztél esetleg nehézségekbe?

Nehéz kérdés, mintha azt kérdezted volna tőlem, hogy a gyerekeim közül – amik egyébként nincsenek, – ki a kedvencem. Mindkettő karakter egyből kirajzolódott előttem és mindkettejük nagyon közel áll a szívemhez, ennek az oka pedig az, hogy élő emberekről mintáztam őket, valódi problémákkal. Sophia a kishúgomról lett mintázva, aki ugyan még csak tíz éves, de már most szembe kellett néznie a gyásszal, ami nem egy egyszerű feladat. Harry több emberből jött létre, a stílusa, a humora, a problémái mind mástól származnak, azonban egy nagy adag belőlem jött. Volt idő, amikor nem beszéltem apámmal annyit, mint kellett volna, nem tartottam vele a kapcsolatot, így ezt a fajta utálatot és sértődöttséget beletettem Harry jellemébe is, kicsit felnagyítva, természetesen. Mára már egyébként javult a kapcsolatom apámmal és sosem utáltam őt, de hát a fiatalság sok hülyeségre késztet bennünket.

 

A való életben bejönne neked egy Harry-féle pasi?

Az a helyzet, hogy a könyv kiadatása óta megismertem egy ilyen embert, és nem, nem tudnám elképzelni magam mellette. Nyilván ezt úgy mondom, hogy ez a fiú a kollégám és barátzónába került első perctől kezdve, de pont ugyanolyan életet él és pont ugyanolyan jellemmel rendelkezik, mint Harry. Remélem egy nap ő is talál majd egy lányt, aki képes őt a jó irányba terelni, mert a párhuzam a karakter és a srác között valami elképesztő!

A későbbiekben tervezel esetleg fiatalabbaknak szóló ifjúsági regényt is írni vagy előreláthatóan megmaradsz ennél a 16+-os korosztálynál?

Megígértem a kishúgomnak, mert ezt a könyvet nem olvashatja el, szóval igen, szeretnék a fiatalabbaknak írni egy számukra olvasható könyvet, ugyanakkor szintén el szeretném érni, hogy az idősebbek is tudják élvezni a történetet, ha esetleg belelapoznának. Már kigondoltam valamit, de ez még a jövő zenéje.

A teljes interjú itt olvasható.

A kép forrása: http://www.ahmagazin.com

Miért pont én? – interjú Ó. G. Mariannával

Ó. G. Mariannával a DUOL (Dunaújvárosi hírportál) készített interjút.  A Hogyan éljük túl a küzdelmet a terhességért? című könyve kapcsán a meddőség megéléséről, az önmagunk elfogadásáról és a depresszió felszámolásáról is kérdezték.


A depresszió feltétlen velejárója?

– Persze. Az ember ha már gyereket tervez, és szeretne, akkor egész biztos, hogy az egy nagyon erős érzelmi kötöttséget okoz. Na most, ha ezt minden aktív cselekedet ellenére nem kapja meg, akkor ez nagyon rossz érzést kelt. Ez folyamatosan ismétlődik és már évek óta tart, hogy minden hónapban valami tragédia történik – akár vetélés, vagy meg nem termékenyülés -, akkor az depressziót okoz.

Ilyenkor előkerül az önvád?

– Persze. Több szakasz létezik. Amit magamon megfigyeltem, van az, amikor tagadom: nem, ez velem nem történhet meg. Ilyen nincs, és századjára is megnézi a tesztet. Ilyenkor képes vagyok bárminek az ellenkezőjét és az azonos jelentését is megcáfolni. Aztán van, amikor a világra haragszom: Ez inkorrekt, és miért pont én? Megint én, aki a világ legszerencsétlenebb embere vagyok. Aztán van, amikor jön az elfogadás. Rendben, nekem nem lesz, keressek valami mást! De igazából mindig bennem marad. Rendben, hogy pihennem kell, megvárni, hogy a lelkem utolérje a testemet, de nem is tudom, hogy elérkezik-e valaha ez a pillanat.


A teljes cikk itt olvasható.

Esküvő Tour könyvbemutató

November 10-én volt az Esküvő Tour első könyvbemutatója Debrecenben, ahol a Debreceni Esküvő:) Facebook csoport is képviseltette magát. Ez egy 1500 fős csoport, aminek egyik szerkesztője Mikos Ákos. Az eseménynek a Mélusz Juhász Péter Könyvtár adott otthont, ahol elsőként Nagy Andrea az esküvői pénzügyekbe vezette be a közönséget.  Számos fontos tanáccsal látta el a résztvevőket, mint például, hogy először a saját pénzügyeket érdemes átbeszélni, hisz ennek a függvénye az esküvő költségvetése. Szó esett arról is, hogy ha túl sok lett az előzetes számítás végösszege, hogyan lehet ezt csökkenteni, és hogy érdemes elkezdeni spórolni, félretenni akár csak kisebb összeget is. Elhangzott, hogy azokra a tételekre érdemes nagyobb összeget költeni, amik maradandóak (pl. a dekorációra nem biztos, hogy emlékezni fog a násznép az esküvő után 2 héttel). Beszélt az alkudozás kérdéséről, az ajánlatkérés hogyanjáról és a szerződéskötés fontosságáról is.
Ezt követően Mikos Ákos  előadása következett. Fontos tippeket hallhattak a résztvevők a polgári, illetve az egyházi szertartásokkal kapcsolatban. Sorra vették az esküvők “kötelező elemeit” (pl. közös képek, csokordobás, rablás, stb.) és hogy mi ezeknek az állandó esküvői programpontoknak a jelentősége, hagyományi háttere.

Végül vicces összefoglalás következett a vendégtípusokról, és 12 tippet is összegyűjtöttek arra vonatkozóan,  hogyan lehet leginkább megélni a saját esküvőjét magának a párnak.
Az előadások után kötetlen beszélgetésen vehettek részt az érdeklődők.

Nádasi Krisz kulisszatitkai Krencz Nóra könyvéről

Nem titok, hogy Krencz Nóra legújabb könyvét A hófehér másvilágot Nádasi Krisz szerkesztette. Erről mesél most honlapján.


Nóra akkor keresett fel, amikor az első regénye már megjelent – mert ugyan az olvasók szerették a könyvét, mégis kapott olyan véleményeket, melyek alapján úgy döntött, a történet folytatásához plusz segítséget kér. Először megbeszéltük a cselekményt, majd amikor készen lett, elküldte a kéziratot lektorálásra. Például azt javasoltam neki, adjon a főhősnek egy cseppel több önbizalmat, a belé szerelmes fiú pedig ne legyen ennyire nyilvánvalóan oda érte. Miután Nóra átírta a kéziratot, szerkesztettem, és Nóra ezután adta le a kiadónak.

Nóra így nyilatkozott a közös munkáról:

Rendkívül hálás vagyok lelkiismeretes és profi munkádért! Az együttműködésünk első perctől az utolsóig gördülékenyen és gyorsan zajlott. Köszönöm a rengeteg hasznos tanácsot, s hogy kicsit más irányba tereltél, mint amerre haladtam!

Eloszlattad minden félelmemet, amit korábban a szerkesztéssel kapcsolatban éreztem. A szöveg a te kezed munkájával vált kerek egésszé.


A teljes bejegyzés itt olvasható.

Interjú Barbara Whesttel!

Újabb interjú jelent meg a napokban Barbara Whest elsőkönyves írónőnkkel. Ezúttal a kidsnew.hu kérdezte A hallgatás mérge keletkezéséről.


 

Ezek elég komoly témák egy ilyen humoros regényhez. A poénkodás segít feldolgozni a tragédiákat? Hogyan tudod ezeket így kezelni?

Ahogy mondtad humoros könyv, és úgy gondolom, hogy engem is így ismer a világ – poénkodós, mosolygós csajszinak. Ugyan vannak napok, amikor nem vagyok képes humorral fedni az érzéseimet és rossz a hangulatomat, de többségében mindig igyekszem vidám és optimista lenni, és a körülöttem lévőket is mosolygásra késztetni a vicceimmel és a viselkedésemmel. Számomra az írás egy kikapcsolódás, ugyanakkor egy mód arra, hogy elérjem az embereket és szórakoztassam, ezáltal mosolygásra késztessem őket. Mikor írtam a könyvet, tudtam, hogy egy darabot szeretnék beletenni magamból, olyan komoly témákat is érinteni akarok vele, amikről még nem mertem beszélni másoknak. Ugyanakkor mindezt úgy szerettem volna, ahogyan élek – humorba és komolytalan fejezetekbe sűrítve, hogy ne lehessen őket látni. Így, aki olvassa a könyvet hamarabb fog poént vagy egy romantikus regénybe illő jelenetet találni, mint egy mély gondolatot, ami akár fél könyvön át kitarthat.

A teljes cikk itt olvasható.

Kép forrása: kidsnews.hu