Szerzőnkkel történt kategória bejegyzései

Jégbe zárt hűség – Újabb novella Mester Györgyi tollából

Mester Györgyi e heti novellájában egy hattyúpár örök szerelmének történetét meséli el.

Egész évben jól elvoltak. Ők ketten, a párjával, mindig egymás mellett úsztak, együtt keresték az ehető zsenge hajtásokat a nádas szélén, vagy az apró küszöket a móló tövében, a kövek között.

Szép pár voltak. A fiókáik is szépek lettek, büszkék is voltak rájuk. A szürke pihés kis csapat kecsesen siklott a tükörsima vízfelületen, egymás után sorjázva, lebegve úsztak hol a tó belseje felé, hol a part irányába, követve a felnőtteket.”

Az Elfújta a szél Krencz Nóra szemével

Krencz Nóra, a Megszámlálhatatlan című könyv szerzője írói honlapján ezentúl A könyvek és én címszó alatt olyan regényekről osztja meg velünk a gondolatait, amelyek nagy hatást gyakoroltak rá. A sort egy nagy kedvencével, az Elfújta a széllel kezdi.

Sosem írtam még könyvekről. A kritikusléthez én nem lennék jó alapanyag, ugyanis, ha egy regény világa egyszer magába szippantott, túlságosan elfogulttá válok ahhoz, hogy képes legyek minden szempontból kielemezni. Maradok az én jól megszokott oldalamon, és csak azokról írok, amik pozitív élményekkel gazdagítottak.”

Elfelejtettük a taps erejét

Jenei András e heti írása a színházba járók figyelmét kívánja felhívni a nézői taps erejére.

Régen, még látó koromban is járogattam színházba. Na, nem sokszor, de megesett, hogy ott ültem egy darabon, aztán büszkén mondogattam: ismét voltam színházban!

Most, hogy vak vagyok, ugyanígy járok szórakozni. Ha ez valakinek furcsa lenne, két dolgot is elárulok.

Az egyik, hogyha nem is látom a deszkákon zajló eseményeket, a fülem az jó, és a zajokból, párbeszédekből összerakom a történetet. Illetve, akivel megyek, mesél.”

Szellemes – Újabb novella Mester Györgyitől

Segítő szellemek márpedig vannak. De mi történik, ha fellázadnak? Mester Györgyi ez alkalommal a magányról mesél…

A függöny meglibbent, amikor becsukta a teraszajtót a szokásos esti, lefekvés előtti szellőztetés után. A kulcsot még nem fordította rá, mit lehet tudni, nem esik-e be hozzá egy kései látogató.

Miközben a konyha irányába haladva azon járt az esze, mit fog vacsorázni, a keze ügyébe eső dolgokon automatikusan babrált valamit. A hamutartót szimmetrikusan az asztal középére tolta, a vázában lévő virágcsokrot lazábbra igazította, egy kép sarka se tűnt vízszintesnek, és a csipketerítőn is muszáj volt simítani egyet. Végül is, ő precíz nő. És mivel egyedül él, a gyerekek már kiröpültek otthonról, nem szükséges máshoz alkalmazkodnia, miért ne vehetné körül magát olyan tökéletes renddel, amilyent csak megkíván?”

Krencz Nóra 5+1 kedvenc szerelmespárja

A közelgő Valentin-nap alkalmából Krencz Nóra összegyűjtötte toplistás szerelmespárjait, akik belopták magukat a szívébe.

Tény, hogy nálunk rendkívül megosztó, de szerintem nem érdemes vitát nyitni arról, hogy ez magyar ünnepnek számít-e, vagy sem, hiszen manapság már világszerte meglepik egymást a szerelmespárok ezen a napon, függetlenül attól, hogy honnan származik. Abban, viszont száz százalékig biztosak lehetünk, hogy a vállalkozások, édesség- és virágboltok számára, a bevétel szempontjából február 14-én is karácsony van. : )”

PTSD – a hívatlan és váratlan vendég

Az Ad Librum Kiadó gondozásában hamarosan megjelenő Bántalmazottak igazsága című könyv szerzője, Takács Hajnal írói honlapja új bejegyzéssel bővült. Ezen a héten a bántalmazottaknál fellépő poszttraumatikus stressz szindrómáról írt, és arról, hogy ő hogyan küzdött meg vele…

A poszttraumatikus stressz szindróma (PTSD) mindenkori velejárója a bántalmazásnak. Tetszik vagy sem, elő fog jönni előbb vagy utóbb. És akkor szembe kell néznünk vele.

Fájdalmas és elviselhetetlen, ahogy beül a lelkünkbe, és kaján vigyorral az arcán felidézi bennünk a minket ért bántásokat. Nem akarjuk, hogy velünk legyen, de ő akkor is kér egy kávét, mellé süteményt, és elnézi, ahogy szenvedünk tőle. És mindaddig ott is fog maradni, amíg rá nem nézünk.”

A könyv már előrendelhető.

Villax Richárd a Nap Írója volt

Villax Richárd február 1-jén a Nap Írója volt a Könyvmarketing FB-csoportban, ahol könyvéről és írási szokásairól faggatták az érdeklődők. E heti posztjában az ott feltett kérdésekről és válaszokról számol be olvasóinak.

Van valami nagyon izgalmas abban, mikor az írogató embert hasonszőrű betűvadászok kérdezik. Ez történt velem a Könyvmarketing nevű FB-csoportban, ahol február 1-jén én lehettem a Nap Írója. Nemcsak a kérdések minőségétől, de az érdeklődés mértéke miatt is meghatottság járta át szívemet.”

 

Donald Trump és az el nem ismert női egyenjogúság

V. Kiss Orsolya e heti bejegyzésében Donald Trump jellemzésén keresztül mutatja be a bántalmazó férfit.

Donald Trump nevét ez idáig, mint sikeres üzletembert emlegettük példaként, aki többször csődbe ment, de képes volt fordítani a helyzetén és visszaszerezni a vagyonát. Pontosan ez az – általa is jól menedzselt –  képünk maradt volna meg róla, ha nem dönt úgy, hogy indul az elnökválasztáson.”

Túlélő vagyok, nem áldozat ‒ Interjú Takács Hajnallal

Puskás Pálma, a Dívány.hu újságírója készített interjút Takács Hajnallal az Ad Librum Kiadó gondozásában február 13-án megjelenő Bántalmazottak igazsága című könyve kapcsán. Az interjúból kiderül, milyen céllal született a könyv, szó esik a bántalmazók felelősségéről, a hatóságok szerepéről és a bántalmazó kapcsolat utáni életről.

Az interjú itt olvasható.

Az értelmetlen fejfájás – Újabb vers Szakáczky Edit tollából

Van, hogy az embernek elpirul a gurulája, és furán fogalmaz.” Szakáczky Edit írói honlapjáról ezen a héten egy olyan verset választottunk, ami végül nem került be a kötetbe.

Az értelmetlen fejfájás

Hogyha egyszer falnak megyek, fájni fog a fejem…
…És ha egyszer fáj a fejem? Akkor jaj lesz nekem…

Csak egyszer már ne fájna, csak egyszer jókor lássam…
Csak egyszer végre lássam, amit oly régóta vártam.

Miért nem látom soha? A sors miért ily’ mostoha?
Százszor voltam, meddig leszek tinócska, ostoba?

Mind’ kereslek, nem talállak, hol vagy, merre járhatsz?
Hányszor ugrik még a kútba, ki megriad, mert gyáva?

Miért fél az, ki hosszú úton ezer próbát kiállt?
Miért álmodik tündérkertet mocsár hitvány taván?

Miért nem néz hát farkasszemet fantomi hadával?
Bolhát miért néz elefántnak, életet halálnak?

Várni, várni, várakozni, nagy mocsárban kint napozni,
azt tudsz csak te hitvány, biza, csak a jóval hadakozni…

Bántani mi szép volt csak, mi öröm, és mi érték
leigázni pillanat csak, miért egykor éltél…

Hol lesz mondd, hát majd a vége?
Miért nem értem, miért nem értem?

De hiába is kérdem én ezt,
talán soha meg nem értem…