Címke: tél

A boldog hóember

Mester Györgyi e heti novellájában egy boldog véget ért hóember sorsa elevenedik meg.

Picinke és a kisvasút

Mester Györgyi e heti novellája igazi lélekmelengető ebben a nagy hidegben.

“Picinke volt a legkisebb a madártestvérek között. Cinke mama már tojáskorában is nagyon óvta, mert attól félt, az apró tojás valamerre elgurul a fészekben, eltűnik a szeme elől, akkor pedig nem tudja a testével melengetni, és tán ki sem kel a fióka.

Nyáron remekül elvoltak a kismadarak. Csak csiviteltek, torkoskodtak, hol a levegőben fogták el a rovarokat, hol a fűből kapták fel azokat a csőrükbe. Egyszóval csodásan telt a nyár. Mindenki boldog volt, jóllakott és elégedett.

A nyarat követő átmeneti, hűvös őszi időt azonban hamarosan felváltotta a zord tél. A bogarak nem járták már kerge táncukat a levegőben, és a zúzmarás fűből nem lehetett szemernyi élelmet sem felcsipegetni. A cinkecsalád éhezett.”

Fekete szilveszter

Mester Györgyi szilveszteri krimije elolvasható egy novellában szerzői honlapján.

“A nyugat-virginiai kisváros lakói, mint ilyenkor szerte a világon mindenütt, már egy hete ünnepi lázban égtek. Túl a karácsonyon, a gyomrok épp csak megpihentek, már készülni is kellett a nagy szilveszteri evészetre, ivászatra.

Az éttermekben minden helyet jó előre lefoglaltak, teltházra, magas bevételre lehetett számítani. Csupán a Gesztenyéskert vendéglő tulajdonosának fájhatott a feje, mert a forgalma igencsak megcsappant, amióta közvetlen szomszédságában felépült a városka büszkesége, a háromemeletes Kultúrcentrum. Ez – többek között – otthont adott egy étteremnek is, mely nagy befogadóképességű és pazarul berendezett volt. A kisvárosban még senki nem látott üvegpadlót, falba épített akváriumot, egzotikus növények keltette mediterrán hangulatot, vagyis mind olyasmit, amit egy egyszerű étteremtulajdonos nem engedhet meg magának hullámzó látogatottság mellett.

Az év utolsó napján, már délben megkezdődött a nagy készülődés. Mindenki sütött-főzött, csak a gyerekek voltak láb alatt, unatkoztak, mert fekete volt a karácsony, még egy szem hó sem esett. De, hogy a nevezetes nap garantált sikeréhez semmi se hiányozzon, a Nagy Időjárásfelelős, a Mindenható gondoskodott erről is: kora délután váratlanul beborult az ég, a csapadékkal terhes, sötétszürke felhők dunyhaként borultak a városka fölé, majd – a gyerekek legnagyobb örömére –, csendesen, de kitartóan szállingózni kezdett a hó. Aztán csak esett, esett…”

A hópihék titka

Jenei András e heti bejegyzésében arról mesél, hogyan győzte le viszolygását a hóval szemben, miután megvakult.

“Gyerekkoromban nagyon szerettem a havat. Talán azért, mert volt…

Vártuk a telet, ami hidegebbnek tűnt, mint a mostaniak – ennek semmi köze részemről a globális felmelegedéshez –, s mégis jobban bírtuk a mostaninál. Tovább voltunk kint, elázva robogtunk be a házunkba a kályha melegéhez, de azt is csak már akkor, mikor szüleink szó szerint berángattak.

– Nézd meg, csuromvíz vagy már a hótól! – mondták.”

Nyomok

Wanderer János régi, de lassan aktuális írással jelentkezik ezen a héten. Novellája elé a következőket fűzte:

“Lajoskomárom Nagyközség Önkormányzatának havonta megjelenő lapját, a Kutas Hírmondót 2014 novemberében vehette először kézbe a község és a környező települések érdeklődő lakossága. E színes kiadvány beszámol szülőfalum eseményeiről, legyen az önkormányzati, az egészséges életmódot szolgáló, óvodai-iskolai, sport vagy kulturális híradás, szórakozással, kapcsolatos felhívások, tudósítások. A megjelenést követően elektronikus formában is felkerül Lajoskomárom honlapjára – magam is rendszeresen és szívesen tájékozódom onnan. Szücsné Sándor Zsuzsanna főszerkesztőnek köszönhetően néhány írásom is megjelent a lapban, melynek egyike, egy téli történet itt is olvasható. A Kutas Hírmondó 2014 decemberi számának online változata itt érhető el.”

Egy bögre ital

Mire nem képes egy bögre tea az írói kézben? E heti gondolatfolyam Jenei Andrástól.

“Ott álltam belvárosi, első emeleten lévő lakásunk szobájának ablakában, és behunytam a szemem. Kezemben egy kellemesen meleg tea egy egyszerű bögrében, melynek íze és illata nemcsak simán eltöltött, hanem több erővel segített gondolkodni, mint a csend, ami körülvett.

Csend? Hiszen nem is volt csend. Sőt, egyenesen lárma fogott közre.”

Elnézés(t)

Mester Györgyi egy nem szokványos történettel készült Miklós napjára.

“Épp egy ilyen szakaszon járt, amikor valamiféle belső megérzés folytán, felnézett az emeletes házra, amely bal kéz felől magasodott az utcafrontra. Az erkély alatt, egy függeszkedő, sötét emberalakot pillantott meg.

Betörő – futott át az agyán. A házban egyetlen lámpa sem égett, bár a földszinten közértet működtetett a tulajdonos. Ismerte, ilyenkor már nyitva szokott lenni. Ha most nincs, akkor ez azt jelenti, a háziak téli szabadságukat töltik. Talán valahol, a Bermudákon süttetik a hasukat. Az üresen álló ház meg szabad préda. Zsíros falat, hiszen a lakói közismerten jómódúak.”