Megjelent Zsiros András Tarajosvilág. Hányféleképpen hajthat hasznot a sokszínű baromfiudvar? című könyve, mely segítség mindazoknak, akik baromfit akarnak tartani. A szerző június 12-én a könyvhéten dedikál.
Zsiros András egyébként az Ad Librum Kiadó Hobbinyúltenyésztés című könyvének is szerzője, és szívesen válaszol az olvasók kérdéseire a kisallattenyesztes.hu weboldalon.
A 87. könyvhét egyik hivatalos eseménye lesz 2016. június 12-én vasárnap 13 és 14 óra között a Könyv Guru által szervezett beszélgetés Közkinccsé tett magántörténelem – Kerekasztal a memoárról címmel.
Résztvevők:
Részleteket az esemény Facebook oldalán találnak.
A Könyv Guru csapata sok szeretettel várja Önöket!
Az Ad Librum kiadásában folytatódik Barczikay Lilla ifjúsági fantasy sorozata. A szerző, amint túléli az érettségijét, a könyvhéten is dedikál, ahol a 21-es pavilonban folyamatosan kapható a könyv.
Végre kézbe vehető a Fanyűvők, avagy Nemzeti jeti, Villax Richárd hungarogorrorja. A szerző a könyvhéten dedikál.
A magyar Twin Peaks hátszövege:
Az észak-magyarországi település megszokott alkoholmámoros, korrupt világát egy különös rém megjelenése bolygatja meg. A mondákból, bányászlegendákból ismert „magyar jeti”, a Fanyűvő fosztja ki vagy éppen rémiszti halálra a lakosokat. Ki-ki vérmérséklete szerint dolgozza fel a jelenséget: állást foglalnak az ügyben a vallási közösségek, a helyi UFO-klub tagjai, a kriptozoológia szerelmesei, sőt a politikusok is.
Mészáros Edvárd újságíró magánélete romokban hever: válni készül, ráadásul plátói szerelem fűzi feleségének fiatal unokahúgához. Munkaterápia gyanánt ered a Fanyűvő rejtélyének nyomába. A helyzet pikantériája, hogy (volt) apósa, akinek döntő része volt házassága tönkremenetelében, a rém iránti országos érdeklődésre alapozva szállodát nyit a környéken.
Edvárd – bár csupán egy majomember utáni kutatásra vállalkozott – különös erők jelenlétét tapasztalja maga körül, melyek az ő, s a vele kapcsolatban állók életére törnek.
Az Ad Librum Kiadó megjelentette a közelmúltban elhunyt Rinyai László novelláskötetét, amelyet felesége, szellemi hagyatékának gondozója rendezett sajtó alá. Ez a könyv is megvásárolható lesz a közelgő könyvhéten a 21-es pavilonban.
„Kicsoda ő, aki se nem vonat, se nem villamos, hangja, mint a fácáné, és zöld?”
Bár a gyereknap már elmúlt, ez a villamosmese bőven megéri a néhány perces olvasást. Úgy tűnik, Villax Richárd nem csak horrorregényt tud írni.
Az érettségi előtt álló Barczikay Lilla második regényét adja ki az Ad Librum Kiadó. A Könyv Gurun megjelent egy interjú a szerzővel, melyet most teljes egészében közlünk. A kötet június 3-án jelenik meg, és már megrendelhető.
Elég szokatlan, hogy valaki 19 évesen már a második regényét publikálja. Mi indította, hogy gimnazistaként ilyen nagy vállalkozásba fogjon? Mióta ír komolyabban?
B. L.: Egészen kicsi korom óta érdekel az írás, mindig volt bennem egy történet, amit el akartam mondani. Kezdetben versekkel és novellákkal próbálkoztam, de azt hiszem, a regényben tudok a leginkább kiteljesedni. Ebben a műfajban nincs megkötve a kezem, szabadjára engedhetem a fantáziám, mert a regény bármilyen képtelen ötlet kibontakozásának teret enged. A tanáraim és főleg a családom az első lépésektől folyamatosan bátorítanak, azt hiszem, az ő támogatásuk inspirált arra, hogy ne adjam fel, hanem folytassam az írást. Talán az első (végül be nem fejezett) regényem óta nevezhetjük a szándékaimat komolynak, hiszen ezzel kapcsolatban kezdett a publikálás gondolata foglalkoztatni.
Íróként kik hatottak Önre, kiknek az írásait olvassa szívesen?
B. L.: J. K. Rowling könyvei nyűgöztek le leginkább, a Harry Potter sorozat számomra örök kedvenc, de bármilyen fantasy könyvet szívesen olvasok. Furcsa, de nem az írókhoz, inkább a történetekhez, karakterekhez vagyok hű, egy jó sorozat összes kötetét végigolvasom, bármi történjék is, de nem fogok a kezembe egy másik kötetet csak azért, mert ugyanaz a név szerepel rajta. Ezzel együtt pedig én is arra törekszem, hogy minden könyvem önmagában legyen érték és ne csak a többi fényében.
A Bátyám könnyei folytatásregény, az Anyám teremtményei után. Mennyire gondolkodott egyben a két történetről, mennyiben látta előre a folytatást, esetleg egyben is írta, és csak utólag szedte két részre a sztorit?
B. L.: Nem, a két történet külön készült, egymástól szinte függetlenül. Az első rész anélkül készült el, hogy bármi tervem lett volna az önmagamnak beígért folytatással kapcsolatban és így is ért véget. A nyitva hagyott szálak mentén, utólag kezdtem el kidolgozni a második rész történetét.
Mit gondol, lehet önállóan, az előzmények ismerete nélkül olvasni a Bátyám könnyeit?
B. L.: Az első rész alapjaira épült a második. A Bátyám könnyei első fejezeteiben igyekeztem úgy utalni az első részben történtekre, hogy felelevenítsem az olvasó emlékeit, de ne untassam feleslegesen, tehát nem összegeztem átfogóan az addig történteket, amiknek viszont fontos szerepük van az események alakulásában. Így a kettő együtt alkot egy egészet.
Mitől sajátos a látásmódja: be tudná mutatni az Ön által teremtett különleges világot?
B. L.: A világ, amiben a regényeim játszódnak akár valós is lehetne: az olyan különleges lények, mint a vámpírok, az emberektől távol, azok tudta nélkül élik mindennapjaikat. Létezésükre nincs bizonyíték, legfeljebb mesék, legendák szólnak róluk. Ezektől a lényektől kapják (a hihetőség határait súroló) képességeiket, különleges tulajdonságaikat a főbb szereplők. A regények sajátos vonása, hogy nincsenek konkrét helyek megnevezve. Részben, mert nem akartam végérvényesen valósnak vagy fikciónak nyilvánítani a történetet egy létező vagy kitalált városnév szerepeltetésével, részben pedig, mert szerettem volna az olvasó képzeletére bízni a tájat. Hadd vegye körbe a szereplőket ugyanaz a környezet – az utak, épületek, fák –, amik az olvasót is. Így nem csak, hogy a sajátjának érzi a történetet, de a regény is ezerarcúvá válik. Ahány olvasó, annyi helyszín… Emellett a látásmódom jellegzetessége talán az is, hogy
mert valószínű, hogy egy váratlan pillanatban fordul a kocka, az ellenségből barát lesz, a barátból pedig ellenség. Minden folyamatosan újraértékelődik, ettől pedig kiszámíthatatlan lesz. Ezt szeretem legjobban nem csak egy könyv lapjain, hanem a való életben is.
Milyen műfajba sorolná a műveit? És kiknek szólnak?
B. L.: Fantasy, esetleg ifjúsági irodalom. Elsősorban a saját korosztályomnak, fiataloknak írok, de a visszajelzések alapján a nálam idősebbeket ugyanúgy le tudja kötni, ezért nem hiszem, hogy ez kor, sokkal inkább nyitottság kérdése. A regényeim mindenkinek szólnak, aki nyitottnak érzi magát egy fiatalos, egyedi látásmódra és annak mesés elemekbe csomagolt üzenetére.
Hogyan tudná összefoglalni az új regényének témáját, fő üzenetét?
B. L.: A Bátyám könnyei az útkeresésről szól, arról, ahogy egy csapat fiatal megpróbálja megtalálni a helyét a világban, a társadalomban, amiből kiszorítva érzik magukat. Rá kell jönniük, hogy addig rejtegetett különlegességükkel tudnak leginkább érvényesülni, ahelyett, hogy elnyomnák önmagukat és beolvadnának a tömegbe. Ugyanaz lebeg a szemük előtt, ami jelenleg nekem is, és azt hiszem, minden korombelinek: a jövő. De megmutatják az olvasónak, nemcsak azt, hogy önmaguk felvállalásával érhetik el a céljaikat, hanem azt is, hogy nem szégyen másoktól segítséget elfogadni. A közös siker talán a legfényesebb.
A család és a biztonság utáni vágy az egyik fő motívuma a regényének. Személyes élmények állnak ennek hátterében vagy ez csupán írói szándék?
B. L.: Szerencsés vagyok, a családom a legbiztosabb és legfontosabb pont az életemben. A beléjük vetett bizalmam, a velük való szokatlanul szoros kapcsolatom öntudatlanul is bekerült és központi szerepet kapott a regényeimben. Talán azért, mert nem tudom elképzelni az életet a család támogatása nélkül, talán, hogy a szereplők összetartása az olvasót is inspirálja. Nitáék az első rész kezdetétől magukra voltak utalva a világban, szükségük volt valamire, amibe kapaszkodhattak. Azt adtam nekik biztos pontnak, amiben a legjobban bízom: a családot.
Mit gondol, mi az, amivel meg tudja ragadni a fiatalok figyelmét?
B. L.: Nagy előny, hogy én is fiatal vagyok, ugyanazok foglalkoztatnak minket: szerelem, tanulás, pályaválasztás. Ezek köré a kérdések köré építem a cselekményt, az olvasónak így könnyű azonosulni a konfliktusokkal és problémákkal, amikkel a (szintén korunkbeli) szereplőknek meg kell birkózniuk. Emellett szlengekkel teletűzdelt stílusom is könnyen befogadható számukra.
Milyenek a visszajelzések az első regényről, az Anyám teremtményeiről?
B. L.: Lekötötte az olvasókat, sokan mondták, hogy egyszerűen nem bírták letenni, amire büszke vagyok. Reméltem, hogy regényeim menekülő utat, kikapcsolódást jelentenek majd a hétköznapokból és ezek szerint ezt sikerült elérni.
Ezekben a hetekben érettségizik. Mit választott a magyar írásbelin? Mennyiben könnyítette a feladatát, hogy már foglalkozik regényírással?
B. L.: Magyarból emelt szinten érettségizem, így nem volt választási lehetőségem, mind a három szövegalkotó feladatot meg kellett oldanom. A regényírás pedig legfeljebb annyi előnyt jelent, hogy könnyebben vetem papírra a gondolataimat, mint azok, akik nem írnak rendszeresen. A tárgyi tudásomra sajnos semmilyen hatással nincs. Viszont a szövegalkotást éreztem mindig is a legtesthezállóbb feladatnak, ezeknek sikereire vagyok a legbüszkébb, hiszen ezek során tudok igazán kibontakozni.
Ha kiadásra kész könyve van, nézzen meg az Ad Librum ajánlatait!
Nádasi Krisz két cikket is jelentetett meg a Könyv Gurun a könyvek betűtípusairól.
A könyvek, nyomtatott, illetve elektronikus kiadványoknak nem csak a tartalma, hanem a külleme is fontos az olvasó számára. Ez tulajdonképpen a könyvmarketing egyik első lépése: a nem megfelelően megtervezett könyvet ugyanis nehezebb eladni, mint a szépen kidolgozott, tartalomhoz illő formájú kötetet.
Betűtípusokból több ezer létezik, és egy jó grafikus bármikor tervez egy újabbat, ami kizárólag az adott felkéréshez igazodik. Érthető hát, ha nem könnyű a választás, akár a borító betűtípusáról beszélünk, akár a szöveghez (belívhez) használt fontokról.
Az ideális betűtípus kiválasztásával igen sok kellemes percet eltölthetünk, főleg, ha az interneten is körülnézünk. Ebben a cikkben láthatunk egy-egy példát a jó és a rossz választásra.
Látható tehát mennyire fontos, hogy a leírt szavak betűtípusa tükrözze a szöveg hangulatát, témáját. Egy-egy betűtípust még ki is tudunk választani, de mi a helyzet akkor, amikor kettőt, esetleg hármat kombinálnánk? Hogyan döntsük el, illik-e egymáshoz a fejezetcímnek választott font és az általános szöveg betűtípusa? Mi kell ahhoz, hogy a könyvborítón, illetve a könyv reklámképén harmonikus hatást érjünk el?
Ezeket a kérdéseket pedig az előző cikk folytatása válaszolja meg.
Június 6-án jelenik meg az Ad Librum Kiadónál az Ormai Norbert életéről szóló dokumentumgyűjtemény, Az első aradi vértanú – Tények és dokumentumok Ormai Norbert életéről. A szerző június 9-én dedikálja művét az Ünnepi Könyvhéten az Ad Librum standján.
Ormai Norbert Kossuth Lajos mellett szolgált, s remek meggyőzőképességével ötezer vadászkatonát állított a szabadságharcba. Gyorsan tört előre, az 1848 júliusában még hadnagyi rangban szolgáló Ormait tíz hónap múlva már ezredessé léptették elő, Kossuth kinevezte a honvéd vadászezredek főfelügyelőjévé. Pár nappal azután, miután visszavonult és lemondott beosztásáról, császári fogságba esett, majd a hadbírósági tárgyalása napján kivégezték.
Az egykori ezredes életét és halálát máig legendák övezik. Sokan, még a neves történészek is, minden komolyabb utánajárás nélkül nevezték Ormait szélhámosnak. E kiadvány számos ponton tisztázza az Ormaival kapcsolatos félreértéseket, torzításokat, és megpróbál hiteles adatok, valamint eredeti okmányok közlésével hozzájárulni pályaívének teljesebb megrajzolásához.
Ahogy korábban jeleztük, az Ad Librum standja a 21-es pavilonban lesz a Vörösmarty téri könyvheti rendezvényen. A szerzőink dedikálnak is, a következő időpontokban:
