Címke: ad librum

Szörnyű Álmos 2. – Kender lesen Kenderesen

Akik tűkön ülve várják, hogy megjelenjen Szörnyű Álmos kalandjainak folytatása, most örülhetnek, mert Nicholas Shear elküldött egy kis részletet a készülő regényből, melyet itt közlünk.

“Fogd Azár forgolódni kezdett az ágyában. Fülét a párnájába mélyítette, de hiába óhajtotta a csendet, másik hallószerve tovább gyűjtötte a zavaró hangokat. Fejére húzta a takaróját, hogy tompítson a kellemetlen neszen, de a hanghullámok zavartalanul áthatoltak paplanjának szövetszálain. Megint megszólalt a bim-bam csengő, amihez egy, vagy két ököl ideges verdesése társult, s a koncert éles harangszava alatt mélyen dobogni kezdett a ritmus. Úgy érezte, agya az ajtólappal együtt remeg, a párnáját, a takaróját, de még a lepedőjét is a fejére tekerte. A koncertező kitartóan verte a tamtamot, s mikor a csengő kolompolása már csordányi baromként bőgött pamutpáncélja alatt, kipattant az ágyból. Üvöltve szertehajította ágyneműit, majd minden lépésénél rotyogó ánuszgőzt eregetve a bejárati ajtóhoz sietett. Kilesett a kémlelőn, de nem látott senkit. Boldoggá tette a gondolat, hogy feladta az ebadta, és máris puha ágyára fókuszált. Alig, hogy hátat fordított az elcsendesedett zajforrásnak, a kolompolás új erőre kapott. Megfordult, és miközben kiüvöltötte magából a dühöt, feltépte az ajtót. Senkit nem látott odakint. Egy pillanatra megmerevedett a láthatatlan zajkeltő láttán, aztán erőteljesen meglendítette az ajtót, hogy az rémületkeltő üzenettel csattanjon a keretébe.”

A legyőzhetetlen

“Néha bizony a legkeményebb, legharcosabb énünket kell elővennünk, hogy túljussunk egy-egy nehézségen, szélsőséges helyzeten. Felszívjuk magunkat, aztán nem kerülhet az utunkba olyan akadály, amit ne vennénk sikerrel” – nyilatkozik Szakáczky Edit a szerzői Facebook oldalán. Következzék most a gondolataihoz illő verse.

A legyőzhetetlen

Távoli és szép vidéken, tán egy másik bolygón,
él egy harcos világjáró, tán a legutolsó.

Ki megjárt ezer utat, ki már száz kalandot átélt,
hullám hegyén, barlang mélyén küzdött éjszakánként.

Látta lángoló pokolnak kénköves bugyrait,
járta sötét, sűrű erdők úttalan útjait.

Fürdőzött a zöld, keserű, bűzölgő mocsarában,
úszkált vígan, kedélyesen, állott pocsolyában.

Táplált csodás virágágyást tövis’len rózsákkal,
járt halálos kötéltáncot hegyeknek ormával.

Nézett kormos vastükörbe, szembe démonokkal,
fogott szelet vitorlába égő fáklyalombbal.

Harcolt tűzzel, harcolt vízzel, mellett, mégis ellen,
harcolt éggel, harcolt földdel, fenn, a fellegekben.

Küzdött, küzdött, mindörökké, élettel, halállal,
szép reménnyel: fáradt teste nyugalmat talál majd.

És bár arcán sorakozik hősi hegek sora,
míg csak él, el nem felejti: fel nem adni soha…

Vágyak, álmok, adaptáció

Nicholas Shear, alias Nyíri Miklós mer nagyot álmodni: leghőbb vágya, hogy Szörnyű Álmos tizedes történetét megfilmesítsék.

“Ismeretségi körömben tudhatom Barnóczky Ákos rendező urat (Szőke kóla), akinek nagyon tetszett Szörnyű Álmos tizedes története. Szívesen megfilmesítené, de a nagy álom megvalósulásához a könyvnek először sikerkönyvvé kell válnia! Szívből remélem, nem kell sokat várni ahhoz, hogy a sikerlistákra kerüljön a rendőrök bohókás kalandja.”

A borítókról röviden

Barczikay Lilla magyarázza a bizonyítványát. Az Anyám teremtményei és a Bátyám könnyei borítóképeiről és a miértekről ír e heti bejegyzésében.

“Szóval kaptam egy lányt, aki felveszi a harcot, megveti a hátát, és kiszabadul. Önerőből. És nem, nem unalmában lövöldözik a plafonra, ahogy első ránézésre tűnhet. Nagyon nem. Ha már, akkor is gyászból vagy felindultságból, de unalomból semmiképp.”

Gyűrűk, angyalok és egyéb kabalák

“Mindenkinek van kabalája, legalábbis mindenkinek kellene, hogy legyen” – mondja Barczikay Lilla. Ebből az írásból megtudhatjuk, milyen szerepet játszanak az írónő életében a kabalák.

“Nekem vannak kabaláim, viszem is őket minden vizsgára és megmérettetésre. Érettségin külön gondot jelentett helyet szorítani a feladatsornak az asztalomra halmozott rengeteg étel és szerencsehozó holmi mellett. Azt persze nem hiszem, hogy a kabalateknősöm megsúgná a válaszokat, esetleg a puszta jelenlétével képes szerencsét hozni. Az én kabaláim feladata inkább, hogy emlékeztessenek és megnyugtassanak.”

Függőség

Mester Györgyi egy újabb novellája érhető el szerzői honlapján, a Novellák menüpont alatt. Egy történet az emberi mohóságról, becsvágyról, hiúságról és a pénz hatalmáról.

“A kisplasztika terén, elismert műértőnek számított, s azt sem vitatta senki, hogy gyűjteménye a legtekintélyesebbek egyike a világon. Mindent megvásárolt, amit csak megkívánt, képtelen volt a szépségnek ellenállni.

Mégis, mivel az ember gyarló, ő sem kerülhette el a végzetét, beleesett a telhetetlenség csapdájába.”

A novellához jó időtöltést kíván:

Mester Györgyi és az Ad Librum Kiadó csapata

Ki az Igaz vadász… (író)?

Elindult Vida Gusztáv szerzői oldala. Beköszönőként hagyjuk, hogy az író hangja szóljon:

“Ki az Igaz vadász… (író)?

A két kategória összefügg. Szorosan. Az elsőbe tartozó kevesekből nőhet ki érdemleges alkotó.

Nem egyszerű definiálni a fogalmat. Igaz(i) vadászt majd mindegyikőnk ismer, szűkebb környezetében is.

Más. Ősebb és mélyebb a gének kódolása ott. Konok megszállottság, vágy, sóvárgás villan a szemben. Barangolás. Erdő, szél. Eső. Nem számít. Ha menni kell. Önmagának vadászik, belülről fakadó kényszerből. Etikája súlyosabb, mint az aktuális jog. Valami titkos tudás: A zabolázhatatlan Szenvedély. Az éjszaka, a harmat. Lombzúgás. A várakozás. A múló (ballagó) idő. A csend, a köd. Az ősök. Amikkel egy.

Magában a többség elismeri, tán irigyli. Ha maga közé „fel”, nem is emeli. Mert amit Ő akar, az meglesz.

A szabadság. A vad.”

A gondolat folytatásáért látogasson el Vida Gusztáv szerzői oldalára!

 

Olvasói reakciók

Hegedűs Rita, akinek hamarosan megjelenik Az ember fia című könyve az Ad Librum Kiadónál, a kritikákról és fogadásukról ír, illetve, hogy milyen érzés volt látnia valakit az egyik könyvét olvasni a buszon.

“Szeretek írni, ez az életem, nem tudnám elviselni, ha nem tudnám csinálni. Az életem, a lelkem része, nélküle olyan lennék, mint akinek hiányzik egy testrésze. Mindez persze nem jelenti azt, hogy nem figyelek oda a kritikára… csak úgy teszek, mintha. Átgondolom, hogy jogos-e, még ha nagyon rosszul is érzem maga miatta, és igyekszem legközelebb jobb lenni. Hátha sikerül.”

Hogyan lesz valakiből író?

Krencz Nóra saját tapasztalatain keresztül ad néhány tanácsot az írni vágyóknak e heti bejegyzésében.

Egy fontos gondolat tőle:

“Olvasni kötelező! Ha nem olvasol, akkor írni sem fogsz. Minél több regényen rágtad át magad, annál jobban beléd ivódik a történetek iránti szeretet, bővül a szókincsed, ami a hétköznapokban sem hátrány, és megtanulod, hogyan épül fel egy regény.”

Mindent kipróbálok, de az írás örök – Jenei András írása

Jenei András vak íróként talán több élményt átél, több tapasztalatot szerez a világban, mint egy látó átlagember. Erről ír e heti posztjában az írói oldalán.

„Vakként szabadabb vagyok, mint sok látó…

Ha valaki meghallja azt a szót, hogy vak, esetleg találkozik egy vakkal, a legelső ösztönös gondolata, hogy elképzelni sem tudja a másikról: hogyan képes így élni…”