Szakáczky Edit ezen a héten is aktív volt a szerzői oldalán. Ma mi is választottunk egy verset megosztásra.
„Sokunknak sokszor aktuális…”
Gyermeki remények
De jó volna jónak lenni,
jó emberrel jókat tenni.
Szeretve szeretni lenni,
egész éjen át nevetni.
Úgy lesz talán majd a holnap,
ha bús és hideg takarókkal
nem álcázzuk szebb valónkat,
s hiszünk még az igaz szóban.
Hiszünk még a szép mesében,
hol a jók lám mind erősek.
S akármilyen tervet szőhet
a gonosztevő, sosem győzhet.
Hegedűs Rita Az Ember fia című művének nemrégiben lezajlott az első könyvbemutatója, erről számol be a szerző e heti posztjában.
„Nagyon izgultam, ahogy kell. Volt már könyvbemutatóm, meglepetés nem ért, mégis a helyszín és a közeg az ismerőssége ellenére is új volt.”
Megjelent Barczikay Lilla beszámolója budakalászi irodalmi beszélgetéséről a saját szemszögéből.
„Így egy héttel a budakalászi könyvbemutató után még mindig odáig vagyok! Pedig ez az utolsó hetem az egyetemen, ilyenkor jönnek az utolsó utáni számonkérések, már tanulunk a vizsgákra, nem is beszélve a karácsonyi előkészületekről, a sütikről és ajándékbeszerzésről, a karácsonyi menü egyeztetéséről… És mégis, valahányszor eszembe jut a múlt heti beszélgetés, mindig megmosolyogtat a gondolat.”
Mathew Vigo Rejtvény fekete-fehérben című krimije a napokban kapott egy kedves kritikát. Köszönjük szépen Noéminak! 🙂
Szemezgettünk a recenzió legjobb mondataiból:
„A hatalmas nagy piros pont a szerzőnek az írásért jár. ”
„Sokszor volt olyan, hogy észre sem vettem, de már 50 oldalt elolvastam és csak negyed óra telt el. Ilyen sokat ennyi idő alatt nagyon ritkán produkálok.”
„Borító : 5/5 – Élőben szebb, mint a képeken. Ahogy átvettem a könyvet, már az utcán fényképeztem le és küldtem el emberkéknek, hogy akkor most ők is csodálják.”
A herceg fekete lovon érkezett című regényről újabb kritika született. Köszönjük szépen Katicának! 🙂
Néhány mondat a kedvenceink közül:
„A sok szexi alfahímről szóló könyv után igazi felüdülés volt arról olvasni, hogy nem minden híres, jóképű, irányításmániás férfi álmaink lovagja.”
„A regény nagy kérdése, hogy hol a határa annak, amit egy nő még kompromisszumra készen elviselhet, és hol válik egy kapcsolat csapdává, amiben a tét az önbecsülése és a testi épsége?”
„Valójában a könyv legizgalmasabb része számomra nem is a tettlegesség volt, hanem az oda vezető út. Sokan nem tudják, hogy nem csak az bűn, ha valakit megütnek, de már az is, ha lelkileg bántalmazzák. Ebben a regényben pedig megtalálható a lelki bántalmazás minden tünete.”
„…nagyon fontos, hogy egy-egy ilyen történet eljusson azokhoz, akiknek megerősítésre van szükségük, hogy egy ilyen kapcsolatból ki merjenek lépni.”
A teljes kritika itt olvasható.
V. Kiss Orsolya és az Ad Librum Kiadó csapata
Salánki Anikó novelláskötetéről olyan szép kritika jelent meg, hogy hirtelen nem is tudjuk, melyik mondatokat ragadjuk ki belőle, mert mindegyik dicsérő. Köszönjük szépen Patríciának, a Szembetűnő bloggerének.
„Hihetetlenül tetszett az a sokféle perspektíva, táj, hangulat és életkép, ami felbukkant a kötetben, főleg amiatt volt ez érdekes számomra, mert terjedelmét tekintve tényleg nyúlfarknyi könyvecskéről van szó.”
„Az elbeszélői stílus már a korábban említett részlet alapján is levett a lábamról: érzékeny, humoros, és minden mondata mögött ott van a szerző, a véleményével, meglátásaival együtt.”
„Az Anikomment számomra a harmónia könyve volt: vidám és szomorú percekkel, mosolyra és könnyre fakasztó gondolatokkal, történetekkel. Egy csodálatos séta, ami kikapcsolt, elgondolkodtatott, szórakoztatott. A témák kompozíciója okos szerkesztést sejtet, az elbeszélői stílus érzékeny és kifejező.”
„Nagyon tetszett a humor, irónia, ami átszőtte a történeteket, és (ha már komment) kifejezetten mókás volt, mikor egy-egy szarkasztikus megjegyzésben felbukkant az internetes trollok világa is – lehet ezt a direkt bántás szándéka nélkül, okosan is művelni (és – nem mellékesen – sokkal szórakoztatóbb is). Az Anikommentnek ott a helye az éjjeliszekrényen, hogy egy nehéz nap után mazsolázzunk történetei között.”
A teljes recenzió itt olvasható.
Csak kapkodjuk a fejünket, mert máris újabb kritika jelent meg A herceg fekete lovon érkezett című regényről. Köszönjük a bizalmat Eviinek!
Mutatjuk a kedvenc részeinket a recenzióból:
„A legnagyobb erőssége, hogy súlyos és fontos problémát tartalmaz, ami sajnos a mai napig jelen van.”
„Egy jól szituált, sokak által körülrajongott személy is lehet bármikor vadállat, csak a megfelelő társ kell hozzá, akiben látja azt a gyengeséget, amit keres egy nőben.”
„Szórakoztató olvasmány kemény mondanivalóval, ami mellett nem lehet csak úgy szó nélkül elmenni.”
A teljes kritika itt érhető el.
A Megszámlálhatatlan ismét kedvező kritikát kapott. Köszönjük szépen Noéminek!
Szemezgettünk a szívünknek legkedvesebb mondatokból:
„Az egyik [pozitívum] a főszereplő fiúnk. Imádtam a karakterét. Nem az a tipikus YA hősszerelmes szereplő, mégis nagyon szerethető és érdekes jelleme van. Üde színfolt, mind a könyvben, mind a YA férfi főszereplői között is.”
„Az első perctől fogva csak úgy faltam a lapokat és magába szippantott az egész.”
„A világa elég egyedi és mindennel együtt érdekes is, valamint karakterek szerethetőek. Nagyon erős a kezdése, és folyamatosan fenntartja az ember kíváncsiságát.”
„Az idei év egy nagyon jó könyve volt a Megszámlálhatatlan, amit szívesen elolvasok bármikor újra.”
A teljes recenzió itt érhető el.
Megjelent az első kritika V. Kiss Orsolya regényéről, A herceg fekete lovon érkezettről! Köszönjük szépen a Hagyjatok! Olvasok! bloggerének! 🙂
Kedvenc részeink a recenzióból:
„Érdekes, amikor egy történet azzal foglalkozik, hogy mi történik, amikor egy hétköznapi nőt vagy férfit valaki kiemel a mindennapjaiból, hogy a híresek (párjának az) életét élje!”
„Tetszett, hogy voltaképpen megismerjük Jankát, az ügyes pincérnőt, aztán eltöltünk vele egy évet. Vele vagyunk a boldogtalan szingliségben, a párra találásakor, a szerelmes hetekben, a szomorú hónapokban, a depressziós időszakában és a talpra állását is nyomon követjük.”
„Nagyon magyar a történet hangvétele és a párbeszédek stílusa, bármelyik kávézóba beülve hasonló beszélgetésekbe botlik az ember. Reálisnak tartom azt, ahogy Janka a barátnőivel kitárgyalt mindent, ahogy alkalomadtán elhanyagolta őket Dávid miatt és hogy végső soron mégis ott voltak egymásnak hárman.”
„Érdekes élmény volt egy ennyire rátelepedő kapcsolatban élő nő mindennapjairól olvasni és kicsit jobban rálátni a témára.”
A teljes szöveg itt olvasható el.
Krencz Nóra e heti bejegyzésében megoszt velünk néhány érdekességet Megszámlálhatatlan című könyvéről.
„Többször is említettem már, hogy nehéz időszakon mentem keresztül, amikor megírtam a regény első fejezetét. Papírra vetettem mindent, ami akkor és ott kikívánkozott belőlem, de abban a lelkiállapotban nem szántam rá magam, hogy kitaláljam a szereplőim nemét.
A könyv megjelenése óta a fülembe jutott, hogy néhányan kissé zavarba jöttek, amikor ráébredtek, hogy az általuk elképzelt gyenge és csetlő-botló nő, valójában hímnemű egyed. Őszintén szólva fogalmam sincs honnan jött a késztetés, hogy egy férfi szemszögéből meséljem el, de azt kell mondjam, imádtam. Olyan könnyű volt dolgozni vele. Ő egy jó „alapanyagnak” számított. Különösen azért tudtam nagyon ráhangolódni a karakterére, mert egyes szám első személyben írtam meg mindent, amin keresztülment, így tökéletesen azonosulni tudtam vele, és az olvasó is közvetlenül ismerheti meg a gondolatait, a reakcióit és a véleményét.”
