„Krencz Nóra első regényével pozitívan debütált”

Megjelent az első kritika a még friss, új fantasy könyvből, a Megszámlálhatatlanból. Krencz Nóra könyvét pozitív kritika érte, kár volt úgy izgulnia.

A kedvenc mondatainkból idézünk:

„Ami nekem szintén tetszett a regényben, hogy a szerepek úgymond felcserélődtek. Először is egy férfi szemszögén keresztül ismerhetjük meg a könyv nagy részét, ami ugyebár ritkábban fordul elő, és ez a változatosság üdítő volt.”

„A szereplőket megkedveltem, a romantikus szál  bájos volt, a történet pedig izgalmas és igen, sokszor kiszámíthatatlan. Krencz Nóra első regényével – a jól felépített világával – nálam pozitívan debütált.”

A teljes kritika itt érhető el, köszönjük szépen Beának!

Gasztrotúra

Barczikay Lilla, amikor nem tanul és nem olvas, eszik. Blogja most kicsit átalakul gasztrobloggá. Az Astoria környékén járunk.

„Szóval a suli mostanában minden otthon töltött percemet leköti, hiszen vagy idegbajosan keresgélek a félmillió papírkám között, vagy a lusta nyomtatóm előtt térdelve könyörgök, hátha azzal működésre tudom bírni. A nap végén pedig egyszerűen összerogyok valahol egy jó könyvvel a kezemben. Nem feltétlen a kanapén, tulajdonképpen akárhol. Úgyhogy, amíg ebbe belejövök, és kidolgozok egy hatékony rendszert, ami esetleg némi szabadidőt is engedélyez nekem, arról fogok írni, amit a tanuláson és utazáson kívül csinálok, ez pedig az evés. Kezdődjön egy kis gasztronómiai körtúra az Astorián és környékén.”

Hogyan lesz valakiből író?

Krencz Nóra saját tapasztalatain keresztül ad néhány tanácsot az írni vágyóknak e heti bejegyzésében.

Egy fontos gondolat tőle:

„Olvasni kötelező! Ha nem olvasol, akkor írni sem fogsz. Minél több regényen rágtad át magad, annál jobban beléd ivódik a történetek iránti szeretet, bővül a szókincsed, ami a hétköznapokban sem hátrány, és megtanulod, hogyan épül fel egy regény.”

Az olvasók imádják az Anyám teremtményeit!

Újabb kritika jelent meg Barczikay Lilla Anyám teremtményei című fantasy regényéről. Köszönjük szépen Evelinnek! A teljes cikk itt érhető el.

A kedvenc részeink a véleményezésből:

„Olvasás közben nemcsak elvesztem a történetben, hanem kalandokat, veszekedéseket, szomorúságot é gyászt is kaptam, ami elengedhetetlenül szükségszerű volt, mégis sajnálom. Azt viszont cseppet sem, hogy elkezdtem a történetet, mivel természetfelettivel, vámpírokkal (nem a csillogós, elégős fajtával) és hárpiákkal lettem gazdagabb. Igazi élmény volt. Mindenkinek csak ajánlani tudom.”

„Hihetetlenül tetszett. Már a címből valamilyen paranormálisra következtetem és öröm volt, hogy végül azt is kaptam. Tinik szupererővel? Nálam már ekkor borítékolható volt a siker.”

„Már a történet elején sejthető volt, hogy szeretni fogom, mivel Lillának van egy olyan sajátos stílusa, ami megkoronázza a könyv szerethetőségét. Olyan természetességgel ír, mint ahogy más reggel a kedvenc kávéját készíti.”

 

Villax Richárd a tévében!

Villax Richárdot meghívták a 9.tv Heti portré című műsorába. A kulisszatitkokról korábban szerzői honlapján már itt írt.

Az interjú során beszél a Fanyűvő figurájáról, az írás folyamatáról, készülő új műveiről és küldetéstudatról.

Elindult Wanderer János honlapja

Elindult Wanderer János, Az ősfák fiainak lombjai alatt című kötet írójának honlapja.

Első bejegyzésében egy versét olvashatjuk.

Az író hetente, kéthetente szerda délutánonként fog jelentkezni írásaival.

Mindent kipróbálok, de az írás örök – Jenei András írása

Jenei András vak íróként talán több élményt átél, több tapasztalatot szerez a világban, mint egy látó átlagember. Erről ír e heti posztjában az írói oldalán.

„Vakként szabadabb vagyok, mint sok látó…

Ha valaki meghallja azt a szót, hogy vak, esetleg találkozik egy vakkal, a legelső ösztönös gondolata, hogy elképzelni sem tudja a másikról: hogyan képes így élni…”

Megjelent Vida Gusztáv Volt egyszer egy Gencs című vadászkönyve!

Már a boltokban is elérhető Vida Gusztáv vadászkönyve.

Érdekességekért, képekért az író mindennapjaiból látogassanak el Vida Gusztáv szerzői honlapjára.

A könyv hátlapszövege Szilasi László írótól való.

„Aranyérmes kudu.

Varacskos disznó. Egy óriási oryx. Gepárd.

Bivaly.

Hát, tudjuk: a vadászoknál így megy ez.

Meg úgy, hogy itt, még télen, megállt az idő. Lelassult az ember, nagy dunnapárnáin álmodozott. Hozzá nyomta orcáját, orrát, lázas szemekkel, hittel a deres ablaküvegnek. Azon keresztül leste a frissen kerekedett, nagy szemű, puha hóesést. Ez volt a gyermekkor. Oda kellene visszatalálni. Senkinek se megy.

Az idővel kellene talán valahogyan megbékélnünk. Elfogadni, megérteni, belesimulni szépen. Hogy ne karcoljon a lét. Ami van, és ami lesz még: simogasson. Elférjen minden. Ahogy a régieknél. Szépen, rendben, egymás után. Munka, természet, emberek. Egymás mellett, békében és tisztességgel.

Vida Gusztáv szövegei arra a tekintetre tanítanak bennünket, amely a vadászat műveletsoraiban és rituáléiban, emlékeiben és hangulataiban találja meg azokat a csodálatos részeket, amelyek a szavak által visszavezethetnek bennünket az elveszett egészhez. Nem a vad a lényeg. Sokkal inkább a táj, a környezet, a társak, a kevés szavú beszéd. Hogy ott lehetsz. Az ottlétedről szóló história. Nem a vad elejtése. Ezek a történetek visszaadják a vadállatok méltóságos életét.

Vida Gusztáv munkái erős írások. Megkapóak és igazak. A semmiről. Az esős hajnalokról. Egy délutánról. A lényegről. Rólunk, akik itt vagyunk. Gondolunk és érzünk. A percekről, az órákról, a mindenségről. Néha nem történik semmi, nincsen esemény.

De ezekben a szövegekben valahogyan mégis megtörténik minden.”

Újabb karc Mester Györgyitől

Mester Györgyi újabb írással jelentkezik ezen a héten is. A történet címe Megvetve.

“Szerette, ha rendben van körülötte minden. Ragaszkodott a szokványos dolgokhoz, a formaságok betartásához. Fontos volt számára a folttalan tisztaság, a mindenkori egyenesség, a hibátlan külső.” – kezdődik a rövid karc.

Ha felkeltette a kíváncsiságát az első bekezdés, és van kettő perce, olvassa el itt a történetet.

Megjelent Kajsza Tibor Katonakönyve!

Kajsza Tibor Katonakönyv című memoárja már megvásárolható a könyvesboltokban és a kiadó online áruházában.

Az író 1957 és 1959 közötti katonaélményeiről mesél emlékiratában:

„A címül használt okirat évtizedekig titkosnak minősült, olyan fontos államtitkokat tartalmazott, mint a személy neve, születési dátuma és a seregben izzadságszagúan elért magas rendfokozat.
Ma már lehet, hogy meg sem találnám egy-két félórás keresés után sem.
Az utolsó komoly lehetőség ez az időpont arra, hogy hajdani keserves, a Magyar Néphadsereg katonájaként eltöltött két esztendő alatt szerzett élményeimet felelevenítsem, közkinccsé tegyem.
Ebben az évben megszűnik a kötelező katonai szolgálat, a haza védelmét zsoldos hivatásos, bejáró katonák veszik át.
A zsoldos katona megnevezés bennem hajdani filmek emlékét idézi, ahol marcona szakállas harcosok gyalogmenetben pajzs mögül vívtak egymással, harci kedvüket csak a pénz és a zsákmány kilátása fokozta, oda álltak, ahol többet fizettek.”