Mester Györgyi az 1956-os események emlékére egy novellával készült, mely szerzői honlapján a Novellák címszó alatt olvasható.
„Mindig szeretett volna a szülei között, a nagyágyban aludni, de neki volt saját ágya. Most kivételesen mégis odaengedték, aminek nagyon örült. Végre a szülei között alhatott, bár a felnőttek arcán, esti meseolvasás közben, nem a megszokott mosolyt, inkább valamiféle folytonos feszültséget, aggodalmat látott, ami benne is nyugtalanságot keltett.”
Könyv Guru nem régiben interjút készített Hegedűs Ritával, aki készségesen válaszolt kérdéseire. Az eredeti interjú Guru oldalán található. Itt néhány részletet közlünk belőle.
„Kémregények szoktak így kezdődni: egy amnéziás, sebekkel borított, 30 körüli férfi magához tér egy kis település közelében, egy idős házaspár befogadja, és kiderül, hogy az ember hivatalosan nem is létezik… Aztán a történet mégsem lövöldözéssel és üldözésekkel folytatódik, hanem egy evangéliumi parabolával, Jézus Krisztus modernkori történetével. Miért gondolja, hogy most, a 21. század elején szükség van a Biblia üzenetét regénybe fordítani?
Amikor elkezdtem dolgozni az anyagon, nem gondoltam, hogy bármiféle példázatot kell adnom bárkinek is. Ráadásul az elejét és a végét tudtam biztosan, a közte lévő rész közben formálódott. Tehát az elején nem volt semmiféle tanító szándék, csak maga a közlés. Később változott a cél és a szándék is. Írás közben rájöttem ugyanis, hogy mennyire aktuális a Biblia, abból is az Újszövetség. Eltelt 2000 év, és az ember mint faj, semmit sem változott.
Nincsenek másféle bűnök, nincsenek másféle érdekek. Csak emberi bűnök és emberi érdekek.
És ezekkel együtt emberi gyarlóságok. Én csupán maira fordítottam az Evangéliumot, hogy bizonyítsam, újra kellene valaki, aki ráébreszti a mostani kor emberét, hogy még mindig van mit javítani.
Mik azok a társadalmi problémák, emberi konfliktusok, amelyek Ön szerint megkívánták ezt az aktualizálást?
Valaki megkérdezte tőlem nem is olyan régen, el tudom-e képzelni, hogy Jézus eljön ide, egy búzamező közepére, és megint megtörténik vele minden. Azt válaszoltam: „De hiszen nem így van most is?” Csodálkozva nézett rám, pedig hitem szerint ott van minden szenvedő öreg emberben, akit magára hagynak; de ott van a tehetetlen, beteg gyermekben is százszorosan, ezerszeresen. A fájdalmunkban, a félelmeikben, Önben, bennem, valamennyiünkben. És ott van harmatos reggeli fűben, a margaréta egyszerű szépségében, a bodros felhőben az égen, a fák ág-bogában.
Csak épp elkövetünk egy nagy ostobaságot: nem vesszük észre!
Minden konfliktus, amiről írtam, valóságon alapszik. Kivéve a végjeleneteket. Az emberi gyarlóságok: hazugság, kéjvágy, megalázás, kihasználás, féltékenység, rágalom mind-mind ismert hibák. Számomra annyira megsokszorozódtak , hogy elviselhetetlen a nyomásuk. Ki kellett írnom őket magamból, hogy csökkenjen az általuk okozott feszültség.”
Barczikay Lilla magyarázza a bizonyítványát. Az Anyám teremtményei és a Bátyám könnyei borítóképeiről és a miértekről ír e heti bejegyzésében.
„Szóval kaptam egy lányt, aki felveszi a harcot, megveti a hátát, és kiszabadul. Önerőből. És nem, nem unalmában lövöldözik a plafonra, ahogy első ránézésre tűnhet. Nagyon nem. Ha már, akkor is gyászból vagy felindultságból, de unalomból semmiképp.”
„Az álom, mint olyan, időnként hatalmas segítség lehet egy írónak” – mondja Krencz Nóra. Na, és hogyan? Olvassátok el ezt a posztot, és megtudjátok.
„Amióta csak az eszemet tudom, mindig is rendkívül élénk álmaim voltak. Olyannyira valóságosnak tűntek, hogy teljes tudatommal és lelkemmel átéltem mindent, amit az a világ tartogatott nekem. Sokszor sírva ébredtem, habár ez bizonyára másokkal is megesik, de olyan is előfordult (ami szerintem már ritkább), hogy énekeltem, és a saját hangomra ébredtem fel.”
Nicholas Shear e heti bejegyzésében beszámol arról, mit csinál, ha nem ír, ráadásként még két saját receptet is közöl. Hmm… guszta!
„Hobbimnak tekintem a sütést és a főzést is, mert kedvelek a konyhában forgolódni. Többször is készítettem már saját kitalációt, s az egyik alkalommal olyat alkottam, amelyet gyermekeim a mai napig emlegetnek: ez a Mitya – kifli (családom szeretettel használja a Mitya, a Mityus vagy a Mityenka beceneveimet, innen az étel elnevezése).”
Jenei Andrást és feleségét nagy meglepetés várta az esküvői szertartásukon. Erről ír e heti bejegyzésében.
A bejegyzésben Jenei András egy korai verse is olvasható.
Együtt tűntek el valahol,
együtt szárnyaltak messzire.
Lelkem azóta fuldokol.
Elmúlt?
(Vércsék tánca, részlet)
Villax Richárd e heti bejegyzésében megmutatja olvasóinak életszakaszait: a folyamatot, miként jutott el a regényírásig.
„Pontosan egy évtizede történt. Diszpécserféle voltam egy félig földbe süllyesztett irodában. Azaz: inkább csak lettem volna, ha megszólal legalább egy alkalommal a telefon.”
Két új vers érhető el az Olvasmányok – Versek, mesék címszó alatt Mester Györgyi honlapján.
Az egyiket most itt is közöljük:
Öreg barátom emlékére
Hát elmentél Te is…
A sorsnak fel nem róhatlak téged,
tudom, az emberi élet véges.
Bár nem voltam vérszerinti gyermeked,
ha kívántad volna, ilyent gondoltál, lehet.
Tüskéim farigcsáltad,
szárnyamat bontogattad,
tanítottál szabadon élni,
nevetve félni.
Hiányod ki igazán megéli,
nejed ő.
Előbb szeretőd, majd társad s ápolód,
kivel megéltél annyi jót,
nagyszerűt, néha rosszat.
Hát pihenj öreg barátom csendesen.
Örvendj az elíziumi mezőknek,
mígnem a többiek is sorra jönnek.
Mert nem zár el a halál, sem az öröklét,
ott egyszer találkozunk majd mi még…
„Nem lehetünk olyan nagyképűek, hogy azt hihessük, hogy dolgaink – később – a világ menetét befolyásoló módon érvényesülnek majd.” Vida Gusztáv e heti írása elolvasható szerzői oldalán.
„Tehát: meg kell élni, átélni a sikert. Így önmagában elég kisszerű, de nem tudok más következtetésre jutni. Nem hiszem, hogy csak és kizárólagosan hiúság kérdése ez. Valamiféle visszaigazolás a többiek részéről, a világtól, hogy jó az, amit csinálsz. Nem elsősorban anyagiakban kell, hogy megmutatkozzék ez. „
„Hosszabb, rövidebb utazásaim mindig erős ihletet jelentenek számomra. Nem azért megyek, hogy ihletet gyűjtsek, de ha elkerülök valahová, az ihlet sem marad el.” Hegedűs Rita e heti bejegyzésében így vall utazásai és az ihlet kapcsolódásáról.
„Ritkán nyaralok. Leginkább itthon, megfizethetőbb környezetben. Balaton jó célpont, főleg a déli partot szeretem. Erdély is csodás, az Erdővidék különösen, és szeretem, bár rég láttam Toszkánát is.”
