A játék

Barczikay Lilla ezen a héten újabb novellát hozott el nekünk, ezúttal különleges barlanglakó lényekről, akiknek dönteniük kell játék és szabály, élet és halál között.

„Vidám énekszó tölti be a hegy hatalmas barlangját.

A kupola alakú terem összes lakója kórusban énekel. Arról, ami éppen eszünkbe jut. Mert az idő nem telik magától.

Madarak vagyunk. Fészekrakó, fekete tollú énekesmadarak. Vagy denevérek. Igéző szemű barlanglakók. Még nem hagytuk el a barlangot, de el fog jönni az az idő is. Egyelőre csak ülünk a fészkünkben és játszunk. Mint a gyerekek. Vagy a fiókák. Kihasználva minden lehetőséget a szórakozásra, feszegetve a portyázásról visszatérő felnőttek türelmének egyre szűkölő határait.”

Egy bögre ital

Mire nem képes egy bögre tea az írói kézben? E heti gondolatfolyam Jenei Andrástól.

„Ott álltam belvárosi, első emeleten lévő lakásunk szobájának ablakában, és behunytam a szemem. Kezemben egy kellemesen meleg tea egy egyszerű bögrében, melynek íze és illata nemcsak simán eltöltött, hanem több erővel segített gondolkodni, mint a csend, ami körülvett.

Csend? Hiszen nem is volt csend. Sőt, egyenesen lárma fogott közre.”

Elnézés(t)

Mester Györgyi egy nem szokványos történettel készült Miklós napjára.

„Épp egy ilyen szakaszon járt, amikor valamiféle belső megérzés folytán, felnézett az emeletes házra, amely bal kéz felől magasodott az utcafrontra. Az erkély alatt, egy függeszkedő, sötét emberalakot pillantott meg.

Betörő – futott át az agyán. A házban egyetlen lámpa sem égett, bár a földszinten közértet működtetett a tulajdonos. Ismerte, ilyenkor már nyitva szokott lenni. Ha most nincs, akkor ez azt jelenti, a háziak téli szabadságukat töltik. Talán valahol, a Bermudákon süttetik a hasukat. Az üresen álló ház meg szabad préda. Zsíros falat, hiszen a lakói közismerten jómódúak.”

Kalandozás a lélek útjain

A héten Szakáczky Edit egy különleges videóval készült olvasóinak.

A rend kedvéért álljék itt is  a teljes vers.

Kalandozás a lélek útjain

Hosszú, sötét lépcsősoron visz az út a mélybe,
lelkek apró zegzugának bűvös rejtekébe.

Hol megannyi titkos ajtó keresi majd kulcsát,
s gyermekszívű balga vándor írja újra múltját.

Nem is sejted, mit hoz még e furcsa kaland neked,
csak útra kelsz a hős vezérrel, ki végig ott lesz veled.

Tonnás súlyok, furcsa lények, démonok és rémek,
erdő mélyén elveszetten bolyongó remények…

Száz izgalmas út előtted, vadregényes tájak,
hol majd boldog pillanatok s éles csaták várnak.

Rajtad múlik, merre indulsz, te mutatsz már irányt,
de bátor szívvel, erős hittel minden próbát kiállsz.

Lehetsz harcos amazon, lovag vagy királylány,
tiéd lehet bármi kincs, mit szívedben kívántál.

Hisz a legpusztítóbb esőre is jöhet még szivárvány,
csak leporolod szép, új ruhád, s felállsz, ha hibáztál.

Nem számít, ha masszív kőfal, óriás szakadék,
bármit osztott rád a sorsod, mint a szappanbuborék…

Kipukkad és elszáll, napod felragyoghat.
Nincs bénító súlya már a nehéz tegnapoknak.

Merre tovább, mi vár még rád? Sorsod a kezedben.
Fogd a kulcsát, s találd meg az ajtót, mi beenged.

New Orleans-i lányok – Mary

A kedves Olvasók most beleolvashatnak Krencz Nóra első történetének, szárnypróbálgatásának egy részletébe, amelynek a New Orleans-i lányok címet adta. A történet Nóra szerzői oldalán érhető el.

„A hétköznapok nem teltek túl kellemesen, hiszen Mary és az apja, Martin kapcsolata egyre feszültebbé vált. A szombat estéket Mary minden héten a kis kocsmában töltötte Jackkel, hogy legalább egy éjszakára elfelejthesse Leslie-t. Amíg a fiúval és a barátnőivel volt, nem nyomasztotta az otthoni légkör.

Jackkel minden koncert után kettesben maradtak. A fiú nagyon figyelmes volt, és kedvessége bizalmat ébresztett Maryben. Az érzelmeik hétről hétre egyre jobban elmélyültek, egész addig, míg a lánynak be kellett vallania magának, hogy bizony szerelmes. Jack szintén szerette őt, így amikor ez tudatosult bennük, belátták, hogy a kapcsolatuk kinőtte a szombat esti bulikat. Már hétköznaponként is találkoztak, s miután Mary óráinak vége lett, együtt sétáltak New Orleansban.”

Meghívó

Barczikay Lilla minden kedves érdeklődőt vár jövő héten csütörtökön az irodalmi estjére. Lássuk az ő szavaival.

Szeretettel várok minden kedves érdeklődőt 2016. december 8-án a budakalászi Kós Károly Művelődési Ház és Könyvtárban, ahol Barcza Katalinnal beszélgetek 19:00 órától. Az irodalmi est keretein belül teret kapnak a közönség kérdései, és lesz lehetőség dedikáltatni is. Könyvek a helyszínen kaphatók. A belépés díjtalan.

Remélem, találkozunk!

További részletekért kattintsatok ide.

A fehérlap-szindróma

Bizony van, amikor csak úgy dől belőlünk a szó, ha írásról van szó, van, hogy rá se tudunk nézni a fehér lapra. Erről beszél e heti posztjában Jenei András.

„Olvastam egy írótól, hogy mindenhová viszi magával a laptopját, mert írnia kell. Ebből él, ha tetszik, ha nem, mindenből betűket kell faragnia ahhoz, hogy meglegyen a betevő. No, és találkoztam a másikkal is, aki befűzte anno a papírt az írógépbe, és amikor leütötte volna az első betűt, rájött: nem tudja, hogy mit írjon, és rátört a hányinger…”

Sírás az újságírásról

Villax Richárd ezen a héten az újságírás nehézségeiről ír.

„Ez a bejegyzés négy évet váratott magára. Amikor ‘12 végén megszakadt a kapcsolatom egy online férfimagazinnal – és vele együtt csaknem a netes újságírással –, már akkor ki akartam írni magamból tapasztalataimat, érzéseimet. De lett helyette a Fanyűvők regény. Azóta néhány gondolat persze elhalványult, viszont érkezett helyükbe új tapasztalat.”

Janka és barátnői, avagy miért fontos a támogató női kör

V. Kiss Orsolya újabb gondolatébresztő írása nőknek arról, hogy ne veszítsük el barátnőink, édesanyánk, testvérünk támogatását.

„A regényem főhősének, Jankának három fontos szereplő is jelen van az életében, akik végigkísérik szerelmi történetének hullámhegyeit és -völgyeit, ott állnak mellette, és a saját életükkel is alakítják az övét. Ők a barátnői, Edina és Vali, valamint anyukája. Amikor azonban Janka álma teljesül, és Dávid oldalán „a celeb barátnőjeként” élheti mindennapjait, eltávolodik tőlük.”

Valaki követ

Mester Györgyi e heti novellája ezekre a hideg, szürke, ködös időkre.

„Ahogy a meleg lépcsőházból kilépett az utcára, azonnal arcul csapta a hideg hajnal kellemetlenül nyirkos lehelete. A szemerkélő köd a korai kelés miatt eleve rossz hangulatát csak még borongósabbá tette.

Kedvetlenül kezdte szaporázni a lépteit, hogy legalább a fél hatos buszt el ne szalassza, mert a végén még elkésik a munkahelyéről.

Már percek óta caplatott az egyre sűrűsödő, tapadós nedvességben, amikor a csendből kihallani vélte egy másik cipő kopogását. A léptek, igazodva az övéhez, egyenletesen csapódtak az aszfalthoz, állhatatosan követték.”

Az Ad Librum Kiadó és kiadói csoport honlapja