Szerzőnkkel történt, Visszhang

A Hajnal kan

A napokban rábukkantunk Vida Gusztáv egy 2005-ös írására, mely a Vadaszat.net oldalon jelent meg.

Álljon most itt az első néhány bekezdés, a teljes vadásztörténetet a fenti linken lehet elolvasni.

„… a világ egy kicsinyt olyan, mint amit elhiszünk belőle….

Nem is tudom, melyik a mélyebb ösztön? Egyidős tán. Fajfenntartás, zsákmány. Örökös, örökölt gén. Ma már másképp hívjuk, szelídebben: Szerelem és Vadászat…

Véletlenül akadt a kezembe….
„Nem tudom egészen elmondani.… Egy percre azt is sajnáltam, hogy nem férfinak születtem. Az erdő miatt, a vadak miatt. A vadászat miatt. Titkát, így nekem még kevésbé adja. Mégis befogad. Csodaerdő.… Valamit megértettem mélyen s váratlanul az erdőből. Belém jött a tudás, s a vágy is egy időben. Mintha ezzel születne mindenki, csak a város közben lezárja szemeinket. Valami igazi jó történt most velem.… Az erdőt vágyom Vajka, az erdőt, a sűrűt amelyet jártunk. A vadat, az ősotthont kívánom, a kíméletlen öntörvényeit, hogy hideg, sötét, büszke. Az állatokat akarom. S minden lényét és virágát.””

Szerzőnkkel történt, Visszhang

Légy szabad!

Szakáczky Edit ezen a héten is jelentkezett egy erőteljes, derűlátó verssel.

Légy szabad!

Ki tart téged vissza?
Ki mondja, hogy itt vagy
csak szép és jó nekünk?
Ki működsz ellenünk.
S most békés szellemünk
mered háborgatni.

Mint égbe szökő,
szabad madár,
erőd fitogtatni.
S ki próbál kioktatni
ím süket fülre talál…
Ó, te hiú, s galád
lénye e földnek!
Hát hajtsd le büszke fődet.
Nem méltó ez tőled.

Nézd az írást, kőbe vésve,
hétpecsétes hű ígéret.
Kit szolgalétre szült az élet
szabadságot nem remélhet.
Vagy talán mégis, és félünk,
de miért is? Az Istenért is!

Mert hív már, hív a napfény,
ó, a szép szabadság,
s tán nem rendít meg újra
már a szédítő magasság.
Mert hinni vágyod, s talán látod,
végre szép tavasz vár.
Hisz minden telünk véget érhet,
csak azt mondd neki: viszlát!

Szerzőnkkel történt, Visszhang

Összegzés és egy újévi fogadalom

„Azzal zárnám az évet, hogy Nektek, akik az indulásom óta minden bejegyzésemet olvastátok, hálásan megköszönöm, amiért péntekenként visszatértetek az oldalamra, hogy megismerjétek a gondolataimat! 🙂 Remélem, nem okoztam csalódást senkinek, és jövőre is velem maradtok. Mindenkinek eseményekben és sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok!” Krencz Nóra utolsó írása a 2016-os évben.

Könyveinkkel történt, Visszhang

Karácsony a Bátyám könnyeivel

Barczikay Lilla megkésett ajándékként elhozta nekünk Nita és csapata karácsonyi jelenetét a Bátyám könnyeiből.

„Mindenki a pajtába sereglett. Hosszú asztalunk roskadozott az ünnepi finomságok alatt, a mézeskalács és a fenyő illata émelyítő eleggyé keveredett a levegőben. Hirtelen elmúlt a stressz, az elmúlt heteket végigkísérő görcsös igyekezet, hogy mindent tökéletessé varázsoljak. Nem bosszankodtam tovább a törött díszek, a fiúk feledékenysége miatt. Pedig aznap reggel egy pillanatig se gondoltam volna, hogy ez valaha sikerülni fog.

Mindent előre elterveztünk, szétosztottuk a feladatokat, sütnivalókat, vennivalókat. Az utolsó napokban alig láttuk egymást, mindenki az ajándékokat próbálta beszerezni, vagy a konyhában mentette a menthetőt. Ezt a részét Dylan vállalta, engem a sütő közelébe sem engedett. Még azt is rosszallóan figyelte, ahogy gabonapelyhet szórtam a tányérba. Rám az ajándékok maradtak, ami, bár szokás szerint mindenki csak valami apróságot kapott, egészen az idegbaj határáig kergetett. Karácsony előtt este mégis mindketten elégedetten feküdtünk le: a másnapi menüt sikerült bepréselni a hűtőszekrénybe és az ajándékok is ünnepi csomagolásban tornyosultak a szekrényben. Nálunk minden rendben volt.”

Könyveinkkel történt, Visszhang

„…a történet megfogott, Janka érzelmi utazása pedig egyenesen lenyűgözött”

V. Kiss Orsolya A herceg fekete lovon érkezett című népszerű regényéről újabb kritika született, köszönjük szépen Beának!

Szemezgettünk a recenzió legjobb mondataiból:

„V. Kiss Orsolya nevét egyébként eddig még nem hallottam, így nem tudtam, mire számítsak. Mint kiderült nem kellett volna aggódnom, mert jól ír, a könyv nagyon olvasmányos, gördülékeny, jól lehet vele haladni, ráadásul a történet is érdekes és figyelemfelkeltő, hamar beszippant.”

„Ami nagyon megfogott a könyvben, az Janka érzéseinek, lelkivilágának leírása volt.”

„Nagyon jól érzékelteti vele és az olvasóival is az okokat, a bántalmazó tulajdonságait és eszközeit, és azt, hogy hogyan de legfőképpen miért viseli ezt el ezt egy bizonyos embertípus, amilyen Janka is.”

„…a történet megfogott, Janka érzelmi utazása pedig egyenesen lenyűgözött. Bátran ajánlom mindenkinek!”

A teljes kritika itt érhető el.

Szerzőnkkel történt, Visszhang

A bántalmazó nő

V. Kiss Orsolya e heti gondolatébresztőjében felhívja a figyelmet arra, hogy nem csak férfiak lehetnek bántalmazótípusok.

„Később az interjú alatt kritikával illette az egyik munkatapasztalatomat, amire büszke voltam – történetesen, hogy saját tanfolyamot indítottam –, mégis behívott egy próbanapra. Viszonylag jó fizetést ajánlott, amire akkor nagy szükségem lett volna, de ahogy vele szemben ültem, tudtam, hogy én ide soha nem jövök vissza! Egyszerűen nem hagyom, hogy ilyen tiszteletlenül bánjanak velem. Sajnáltam azokat, akik neki dolgoztak, és sajnáltam a férjét, aki ott ült mellette az interjú alatt – látszott rajta, hogy egy meghunyászkodott férfiról van szó, aki a felesége mellett, hiába tulajdonostárs, labdába sem rúghat.”

Szerzőnkkel történt, Visszhang

Rohanó világ

„Amikor megvakultam, nem állt meg a világ, de megtanultam lassabbra venni mindent. Azért, hogy odafigyelhessek arra, ami körülvesz.” Jenei András írása a mai világ rohanásáról.

Szerzőnkkel történt, Visszhang

Édes kis semmiség

Mester Györgyi történetében a karácsonnyal kapcsolatos, kedves hagyományokra, édes kis semmiségekre hívja fel a figyelmet.

„Amikor már végleg feladta, és lerogyott a tört rugójú ócska pamlagra, maga mellé ejtett keze váratlanul beleütközött egy rongyosra nyomódott fedelű, lapos papírdobozba. Valami azt súgta neki, hogy – bár ott okkal nem kereste a díszeket –, ki kell nyitnia, bele kell néznie. Ahogy feltépte a doboz tetejét, a felszálló por megfacsarta az orrát, prüszkölésre késztette, de azonnal látta, megtalálta, amit keresett. Tekergőző, vékony ezüstszálak között, a csomagolóanyagnak használt újságpapírból előbukkantak a díszek. Meghatódva vette kézbe az apró, festett üvegből fújt törpéket, melyekből akkoriban, az ő gyermekkorában, még pontosan hét volt, mára azonban csak három maradt. Mintha először látná, úgy csodálkozott rá az arany- és ezüst halacskákra, végül a doboz alján megtalálta a két kikiricssárga madárfiókát is, melyeket annak idején úgy szoktak felcsíptetni a faágra. Minden egyes figurán még az eredeti cérnahurok is rajta fityegett, az egyikbe pedig, legnagyobb meglepetésére, kibogozhatatlanul belé volt gabalyodva egy szaloncukor. De micsoda szaloncukor! Hiszen azt még az ő édesanyja készítette kézzel, vagy harminc évvel azelőtt, házilag, otthon. Milyen finom is volt az a cukor! Hirtelen a szájában érezte az elomló, édes ízt. A rózsaszín málnaízű volt, a barna kakaós, a citromízű pedig hol sárga, hol meg fehér, attól függően, volt-e otthon citrom, aminek a héját édesanyja lereszelhette.”

Minden kedves Olvasónknak boldog karácsonyt kívánunk!

Szerzőnkkel történt, Visszhang

Karácsonyi napl(op)ó

Barczikay Lilla kilenc pontban szedte a mulatságos/elkeserítő próbálkozásait, hogy rendes ajándékot adjon szeretteinek.

„November eleje

Először pillantod meg idén a bevásárlóközpontok karácsonyi dekorációját. Megszólal a fejedben a vészharang, jön a karácsony, még egy ajándékod sincs. Konstatálod, hogy még alig kezdődött el a november, teszel néhány gúnyos megjegyzést, hogy lassan már leszedni sincs értelme a díszeket, nyáron fürdőruhában is a Mikulással fogsz pózolni a strandon. Majd a viccet félretéve elhatározod, hogy ebben az évben időben elkezded a karácsonyi bevásárlást.”

Szerzőnkkel történt, Visszhang

Ünnepek cukrász szemmel

„Itt vannak az ünnepek. Azonban mielőtt elégedetten leülhetnék a férjem, anyukám, nagynéném vagy a testvéreim mellé a fa körül, komoly mennyiségű és drasztikus munkarengetegből kell élve kijutnom.” Krencz Nóra ezen a héten arról mesél, miként éli meg a karácsonyt megelőző napokat.

„Az nem is olyan nehéz munka, ugye? Csak tortát kell kenegetni.”

Az Ad Librum Kiadó és kiadói csoport honlapja