„Rengeteg kérdést érint, igazi gondolatébresztő, érzékenyítő könyv”

V. Kiss Orsolya regénye megint bloggerkézben járt. Köszönjük a kritikát Patríciának!

Most sem bírtunk ellenállni a kísértésnek, hogy szemezgessünk kicsit a legjobb mondatokból:

„A magyar irodalomban egyelőre még gyerekcipőben jár a domestic noir műfaja. E történetek központjában egy olyan – általában női – karakter áll, aki bántalmazó kapcsolatban él, bár sok esetben ez a bántalmazás inkább lelki természetű. V. Kiss Orsolya kisregénye egy hasonló problémával szembesíti főhősnőjét, Jankát.”

„A könyv terjedelméből ítélve, egy egyszerű chick litre számítottam. Ezt az első fejezetek némileg alá is támasztották. Janka a harmincas évei küszöbén, felszolgálói munkáját élete középpontjába helyező egyedülálló fiatal nő, aki bizony már izgatottan várja, hogy a nagy ő betoppanjon az életébe. Egyedülállóságára némileg nyomasztóan hat, hogy legjobb barátnői szinte mind elköteleződtek már.”

„Rengeteg kérdést érint, igazi gondolatébresztő, érzékenyítő könyv, ami a párkapcsolaton belüli bántalmazás, az áldozathibáztatás mellett olyan hétköznapi témákat is érint, mint a szingliség, az elköteleződéstől és az újrakezdéstől való félelem, a barátság vagy a felnőtt anya-lánya kapcsolat.”

A teljes recenzió itt olvasható.

A hópihék titka

Jenei András e heti bejegyzésében arról mesél, hogyan győzte le viszolygását a hóval szemben, miután megvakult.

„Gyerekkoromban nagyon szerettem a havat. Talán azért, mert volt…

Vártuk a telet, ami hidegebbnek tűnt, mint a mostaniak – ennek semmi köze részemről a globális felmelegedéshez –, s mégis jobban bírtuk a mostaninál. Tovább voltunk kint, elázva robogtunk be a házunkba a kályha melegéhez, de azt is csak már akkor, mikor szüleink szó szerint berángattak.

– Nézd meg, csuromvíz vagy már a hótól! – mondták.”

„…nagyon örültem, hogy az írónő kifejezetten sok oldalt szentelt Janka „gyógyulásának” és felhívta a figyelmet arra, hogy mennyire ragaszkodunk a mintáinkhoz a párkapcsolatainkban”

Újabb kritika jelent meg A herceg fekete lovon érkezett című regényről. Köszönjük szépen Annának!

Ízelítő a kritikából:

„Nagyon rövid könyvecskéről beszélünk, egy kisregényről, amelyben rohamtempóban halad a cselekmény. A szereplők egyszerűek, kissé idealizáltak, de pont ezért nagyon könnyen meg lehet őket szeretni.”

„…nagyon örültem, hogy az írónő kifejezetten sok oldalt szentelt Janka „gyógyulásának” és felhívta a figyelmet arra, hogy mennyire ragaszkodunk a mintáinkhoz a párkapcsolatainkban is, és mennyi mindent képesek vagyunk eltűrni a látszat szeretetért és intimitásért cserébe. ”

„Ez tényleg egy olyan téma, amiről nagyon sokat kell beszélni, mert Magyarországon az asszonyok szoknyája még mindig túl sok mindent eltakar. Ahogy Janka története is, úgy minden más történet is sokat segít.”

V. Kiss Orsolya és az Ad Librum Kiadó csapata

Tudtad? Ha nem választasz hobbit, nem leszel Tolkien

Villax Richárd összegyűjtötte erre a hétre az írás előnyeit más szabadidős tevékenységekkel szemben.

„Tudtad? Ha írsz, nem kell alkalmazkodnod senkihez. Vágod, milyen nehéz egy hat tagú zenekarnak minden tag számára megfelelő időpontot egyeztetnie? Te csak odaállsz a tükör elé, ha férfi vagy, borotválkozol, ha hölgy, fogat mosol (illetve az utóbbi időkben fordítva), és elkiáltod magad: „öt perc múlva próóóba!” Határozott hátrány, hogy nincs kivel összeveszni, és kudarc esetén feloszlani sem tudsz, csak egyszer, a végén.”

 

Az igazi ajándék

Mester Györgyi e heti csodaszép karácsonyi novellája a gyermeki odaadásról szól.

„Öt karácsony telt el a születésem óta, bár én ebből leginkább csak az utolsó hármat érzékeltem, az azt megelőző időszakból csupán halvány emlékképeim maradtak. Arra azonban határozottan emlékszem, hogy minden évben állítottunk egy szép, sudár fenyőfát csillogó díszekkel felékítve, volt mákos és diós bejgli, és mindig lapult valami meglepetés is számomra a fa alatt: leginkább képeskönyv, egy kisebb vagy nagyobb mackó, édesség, esetleg labda. Baba egyáltalában nem került a fa alá. Hogy miért nem kaptam babát, annak nem igazán tudtam az okát. Csak később derült ki, hogy édesanyám sem nagyon babázott gyermekkorában, ő a hasznosabb, komolyabb játékokat kedvelte.”

Bizar kritika

Villax Richárd őszintén őrül az újabb Fanyűvők-kritikának.

„Fene a perverz mivoltomat, én is azok közé tartozom, akik szeretnek borzongani. E szenvedélyem kiélésében sokat segít a bizzarium.com! Így óriási örömet jelentett már maga a tény is, hogy írtak könyvemről.

Más kérdés, hogy ezúttal nyugalommal álltam neki a regényről szóló kritika tanulmányozásának. Idáig csak dicséretet és építő jellegű észrevételeket kaptam, előbb-utóbb valaki elveri rajtam a port – gondoltam. Ez a „porelverés” azonban nem most következett be. Így még jobb!

Ettől független gyakorló kritikusként én is vallom: a jó recenzió olyan, mint az ízletes étek. Nem szabad sziruposnak lennie, sőt kell bele egy kis ecet. Ha nincs, azt úgy hívják: piár. Vagy bátortalanság.

Dohoczki Máté írásában – nagyon helyesen – előkerül némi ejnye-bejnye, viszont azon a ponton a Mesterhez, Lőrincz L. Lászlóhoz vagyok hasonlítva – hát ez több, mint megtiszteltetés!

A kritika itt olvasható.”

Gyermeki remények

Szakáczky Edit ezen a héten is aktív volt a szerzői oldalán. Ma mi is választottunk egy verset megosztásra.

„Sokunknak sokszor aktuális…”

Gyermeki remények

De jó volna jónak lenni,
jó emberrel jókat tenni.
Szeretve szeretni lenni,
egész éjen át nevetni.

Úgy lesz talán majd a holnap,
ha bús és hideg takarókkal
nem álcázzuk szebb valónkat,
s hiszünk még az igaz szóban.

Hiszünk még a szép mesében,
hol a jók lám mind erősek.
S akármilyen tervet szőhet
a gonosztevő, sosem győzhet.

Könyvbemutató

Hegedűs Rita Az Ember fia című művének nemrégiben lezajlott az első könyvbemutatója, erről számol be a szerző e heti posztjában.

„Nagyon izgultam, ahogy kell. Volt már könyvbemutatóm, meglepetés nem ért, mégis a helyszín és a közeg az ismerőssége ellenére is új volt.”

Köszönet – Lilla az irodalmi beszélgetéséről

Megjelent Barczikay Lilla beszámolója budakalászi irodalmi beszélgetéséről a saját szemszögéből.

„Így egy héttel a budakalászi könyvbemutató után még mindig odáig vagyok! Pedig ez az utolsó hetem az egyetemen, ilyenkor jönnek az utolsó utáni számonkérések, már tanulunk a vizsgákra, nem is beszélve a karácsonyi előkészületekről, a sütikről és ajándékbeszerzésről, a karácsonyi menü egyeztetéséről… És mégis, valahányszor eszembe jut a múlt heti beszélgetés, mindig megmosolyogtat a gondolat.”

New Orleans-i lányok – Jennifer

Ezen a héten a New Orleans-i lányok közül Krencz Nóra kedvenc szereplője van soron: a vadóc Jennifer. Fogadjátok sok szeretettel a történetét.

„A fiú nem bántódott meg, és eszében sem volt válaszolni a lánynak. Egy „szia, akkor szombaton” kíséretében beszállt a kocsiba, megfordult, és a visszapillantó tükörben Jennifer dühös tekintetét nézte, amíg el nem tűnt a szeme elől.

Majd pofonnal törlöm le a képéről azt az önelégült vigyort!”– gondolta Jennifer, miközben felvánszorgott a szobájába. Lefeküdt az ágyra, s akkor már egész máson morfondírozott.

Tulajdonképpen miért ilyen elutasító mindig, ha egy fiú közelít hozzá? Szegény Edet kétszer is kikosarazta, pedig biztosan sokáig tartott, amíg kiderítette, hol lakik. Lehet, hogy tudat alatt élvezi, ha harcolnak érte, vagy tényleg nyűgnek érzi a férfiakat.”

Az Ad Librum Kiadó és kiadói csoport honlapja